Bevadul a szerelem - Két férfi, egy eset, avagy keresd a nőt!

Nemrégiben egy forgatókönyvíró-mesterkurzus erejéig hazánkban járt Oliver Stone, aki olyan nagyszerű filmeket jegyez rendezőként, mint A szakasz, a Tőzsdecápák vagy a Született gyilkosok - de még "csak" forgatókönyvíróként is olyan mozikban működött közre, mint a Conan, a barbár vagy A sebhelyesarcú. Stone a kétnapos kurzus egyik felét az új filmjének, a Vadállatoknak szentelte: részben, hogy reklámozza kicsit a világpremier kapcsán, részben, mert ezen filmjének is jócskán akadnak tanulságai a forgatókönyvírók számára. Főleg az adaptációs technikák vonatkozásában: a Vadállatok ugyanis egy regényből, Don Winslow azonos című és magyarul is olvasható könyvéből készült (melynek az előzményregénye is megjelent már itthon A gandzsa urai címmel).

A Vadállatok főhőse három kaliforniai fiatal, akik meglehetősen szokatlan viszonyban vannak egymással. A keménytökű, háborút is megjárt Chon (Taylor Kitsch), a széplelkű és pacifista Ben (Aaron Johnson), valamint a formásfenekű viráglány, Ophelia (Blake Lively) igazi édeshármasban tengetik mindennapjaikat a tengerparton, és ez tökéletesen meg is felel nekik így. Főleg, hogy pénz van dögivel: a srácok termesztik a legjobb füvet szerte a környéken, és nem kis tételben teszik. Erre azonban felfigyelnek a nagyobb halak is: mint például a kegyetlen "keresztanya" (Salma Hayek) vezette mexikói drogkartell, akik a hálózatuk részévé akarják tenni a srácok bizniszét. Amikor ők erre beintenek, a kartellfőnöknő elraboltatja a kissé kattant verőemberével (Benicio Del Toro) Opheliát, a srácok pedig kutyaszorítóba kerülnek. Viszont úgy tűnik, tényleg jobban szeretik mindketten a lányt az életüknél is, mert elhatározzák, hogy egy korrupt zsaru (John Travolta) segítségével visszaszerzik őt bármi áron.

A Vadállatok nem sok időt szentel azon kérdésnek, hogy miként lehetséges harmonikus szerelem három ember között: néhány mondattal elintézi ezt a film narrátora, Ophelia - így akiket ez érdekel legjobban a sztoriból, azok csalódni fognak. Ehelyett a hangsúly a merész fordulatokkal teli, erőszaktól sem mentes átverősdire helyeződik, amely játék a drogkartell (belső feszültségektől sem mentes) figurái és a két fűlovag között zajlik. Mivel azonban mindezt Ophelia meséli el nekünk, érzékletes képet kapunk az ő börtönnapjairól is, mely során szinte közel kerül a magányos mexikói drogkirálynőhöz is. Talán ez a Vadállatok legfőbb baja: kétségkívül jól összerakott, szórakoztató film, simán elröppen az a két óra a moziban, ameddig tart - csak közben mintha nem tudná eldönteni, hogy igazából miről is akar szólni. Ez pedig Oliver Stone-tól meglepő fejlemény, mint ahogy a filmjének színpompásan profi, de meglehetősen jólfésült stílusa is. Viszont a mellékszereplők: Del Toro, Travolta és Hayek egytől egyig zseniálisak - mintha egy régi Oliver Stone-filmből léptek volna elő.