Amikor alvás közben hozzád bújik egy idegen

Meglehetősen borzongató alaphelyzet - mondhatnánk, de nem ez a film alaphelyzete, igaz, meglehetősen gyorsan eljutunk a történetben idáig. A film elején még csak találgatjuk, hogy mi is lehet az Amíg alszol főhősének motivációja, és mit is csinál ő igazából esténként. Merthogy - most tessenek megkapaszkodni - ebben a filmben nem az ártatlan áldozat, hanem a csúnya rosszfiú a főhős: már ha nem a tetteinek megítélését, hanem azt nézzük, hogy kinek a szemével is látjuk ezt a történetet, kivel megyünk végig a filmen, és ki az, aki esetében nem tudjuk, hogy a lebukásáért, vagy épp az ellen szurkoljunk.

Ez a figura pedig egy barcelonai apartmanház portása és gondnoka egy személyben, a nem túl szép és nem túl szimpatikus César, aki viszont látszatra a lakók megelégedésére végzi a munkáját. César azonban kihasználja azt, hogy belátása és bejárása van a lakók életébe: szándékos és alattomos kellemetlenségekkel tesz nekik keresztbe, a kiszemelt fő áldozata pedig annál kegyetlenebb elbánásban részesül, minél jobban (és egyre reménytelenebbül) szerelmes lesz belé a férfi.

A mindig mosolygós, kedves Clara ágya alá ugyanis bebújik esténként César, majd kivárva a hazaérő és nyugovóra térő lány elalvását, altatóval elkábítja, és mellette alva tölti az éjjelt. Reggel pedig felkel, távozik, mintha mi se történt volna, a magához térő Clara pedig csodálkozik, mitől olyan kóválygósak újabban az ébredései. César persze nem folytathatja vég nélkül a játékait, de hogy a lebukás veszélyével miként küzd meg, az csak egy a filmet működtető izgalmas kérdések közül, hiszen közben arra is kíváncsiak vagyunk, hogy mik a tetteinek okai, és legfőképpen: mi a végső célja...?

Ha César szemével nézzük a filmbeli eseményeket, átélhetjük a rosszalkodás izgalmát, és amíg nem ismerjük a pontos okait, nem is merjük őt száz százalékig elítélni. Ha kívülről nézzük Césart, akkor retteghetünk a ház lakói helyett is: itt a minden baltás gyilkosnál félelmetesebb fenyegetés, a lakásunk kulcsával rendelkező, minden titkunkat tudó és azokkal visszaélő, az ágy alatt lapuló perverz portás. Nyilván nem véletlen, hogy Jaume Balagueró (Hideg csontok, REC) filmje épp ilyen módon rémisztget: a magánszféra sebezhetősége, a személyes információk és az életünk mozzanatainak nyilvánossága sosem volt még ennyire aktuális kérdés, mint manapság.

Az Amíg alszol pedig profi, sőt bravúros módon használja fel ezt az általános félelmet és korjelenséget. Ügyesen adagolja az információkat, csűri-csavarja a történetet az izgalmas fordulatok mentén, a végén pedig még az igazi gyomrosok kiosztásától sem riad vissza. Mindezt szinte végig egy nagy társasház díszletei között, kiemelkedő színészi alakítások segítségével elővezetve. Az év egyik kellemes meglepetése a mozikban.