Az 5 legrémisztőbb háborús kísértetváros

1. Oradour-sur-Glane, a náci barbárság szimbóluma

A francia kisváros pusztulása talán a legmegrendítőbb, hiszen a nácik 1944 júniusában 642 embert mészároltak le itt. Eredetileg egy másik kisváros lakóit akarták meggyilkolni, ám a katonák rossz irányba fordultak egy kereszteződésben, és Oradour-sur-Glane-ben kötöttek ki. Amikor megérkeztek, összeterelték a lakosságot és a környékbeli tanyákon élőket a vásártéren, majd elválasztották a férfiakat a nőktől és gyerekektől. A férfiakat pajtákba terelték, lelőtték őket, majd rájuk gyújtották az épületeket. A nőket és a gyerekeket a templomba zárták és felrobbantották az épületet. Ezután végigjárták a házakat, és az otthon maradt magatehetetlen betegeket és időseket is lelőtték és felgyújtották a házakat. A vérengzést mindössze hatan élték túl, az ő beszámolóikból ismerjük a részleteket, egyebek mellett azt, hogy a férfiaknak a lábukra céloztak, így szinte minden áldozat élt még, amikor felcsaptak a lángok a pajtákban, menekülni azonban nem tudtak, hiszen megsebesítették a lábukat. A város azóta üresen áll, romos épületei máig a II. világháború borzalmait és a náci barbárságot szimbolizálják.

2. Kápolnapuszta, a magyar szellemfalu

A Fejér-megyei Kápolnapuszta lakói is a II. világháború alatt váltak áldozatokká. 1944 decemberében háromhónapos állófront alakult ki a falu környékén, ami azt jelentette, hogy a lakosság el volt zárva a világtól, illetve az ott élők ki voltak téve a szovjet katonák állandó zaklatásának és fosztogatásának. A helyzet 1945 márciusában vett tragikus fordulatot, amikor a szovjet katonák kivégezték a falu szinte összes férfi lakóját. Hogy mi vezetett a vérengzéshez, máig nem tudjuk pontosan, ugyanis a túlélők különbözőképpen emlékeznek vissza az eseményekre. Vannak, akik szerint egy falubeli megelégelte az állandó zaklatásokat és feljelentést tett a csendőrségen, amit aztán a katonák megtoroltak. Mások úgy tudták, hogy két civil ruhás magyar katona lőni kezdte a szovjeteket, és ez vezetett a falubeliek kivégzéséhez. A túlélők érthető módon nem szívesen maradtak a rémtett helyszínén, így elhagyták házaikat és a környező településekre költöztek. Mindössze néhány család maradt a faluban, ám az ötvenes években ők is elköltöztek. A falu utolsó lakója Farkas László volt, aki haláláig, 1980-ig egyedül élt a szellemfaluban.

3. Imber, a gyakorlótér

Az angliai Imber is elnéptelenedett a II. világháború alatt, ám lakói legalább nem az életükkel fizettek azért, mert rosszkor voltak rossz helyen. A városka lakói főként mezőgazdaságból éltek, és a 19. század óta természetes volt számukra a katonai jelenlét, ugyanis a Hadügyminisztérium akkor kezdett területeket vásárolni Imber közelében, hogy a katonák ott gyakorlatozhassanak. A szakemberek ugyanis felfigyeltek a település kedvező elrendezésére, ami igen alkalmassá tette volna arra, hogy a katonák éles helyzetekben tegyék próbára magukat a házak között. A hadsereg próbálta megszerezni a területet, de ezek a törekvések megmaradtak a tárgyalások szintjén. 1943 novemberében azonban fordulat történt: a kormány arra kötelezte a lakosokat, hogy negyvenhét napon belül hagyják el a települést, mert a hadsereg itt fog felkészülni a háború folytatására. Ekkor még azt ígérték, hogy a kilakoltatás ideiglenes, és a háború végeztével mindenki visszatérhet az otthonába. Minden bizonnyal ennek az ígéretnek köszönhető, hogy az imberiek különösebb ellenállás és zúgolódás nélkül átadták a várost. A háborúnak vége lett, a kormány azonban nem engedélyezte, hogy az egykori lakók ismét elfoglalják házaikat, így a város ma is lakatlan, ám meghatározott napokon a turisták látogathatják.

4. Belchite, a polgárháború mementója

Belchite mintegy 40 kilométerre fekszik Zaragozától, és barokk épületei még most is magával ragadják az arrajárót. A város ezeréves története során a lakosság többször volt kitéve háborús fenyegetésnek, míg végül a spanyol polgárháború okozta a vesztét. 1937-ben ugyanis a spanyol republikánus csapatok és Franco tábornok katonái a városban és környékén csaptak össze, és a két hétig tartó harcokban szinte teljesen lerombolták a települést, lakói pedig meghaltak vagy elmenekültek. A polgárháború után a tábornok úgy döntött, hogy a várost romos állapotban kell megőrizni, hogy mindig emlékeztessen a polgárháborúra. A túlélők ezért nem költöztek vissza a feldúlt településre, inkább új falut építettek a szomszédságában. Talán Belchite a legkevésbé tragikus utóéletű szellemváros, ugyanis a festői romok évente tízezer turistát vonzanak, és a filmesek is előszeretettel forgatnak a különleges díszletek között.

5. Agdam, a legfiatalabb szellemváros

Az Azerbajdzsán délnyugati részén fekvő Agdam alig húsz éve néptelenedett el, így talán a legfiatalabb háborús szellemváros. 1993 nyarán az örmény-azerbajdzsáni konfliktus során a közelben dúló harcok miatt mintegy húszezer embert telepítettek ki a városból. Ez igen szerencsés lépésnek bizonyult, hiszen nem sokkal később az örmények elkezdték bombázni a várost, majd elfoglalták és kifosztották. A lakosság a harcok után sem települt vissza, aminek jórészt az az oka, hogy a város ma is tele van aknákkal, ezért körülzárt katonai objektumként kezelik.
A fosztogatások azóta is folytatódnak, bár ma már nem igazán van mit elvinni a kihalt településről, a környékbeliek jórészt ingyen építőanyagért járnak oda.