Csala Zsuzsának nem voltak milliói

„Teljesen kiborultam, pár nyugtatót is be kellett vennem, amikor értesültem Csalus halálhíréről. Édesanyám abban a Megyeri úti óvodában dolgozott dadusként, ahová Zsuzsika kiscsoportba járt, így már a homokozóban megismertük egymást. Életre szóló barátságunk a Vidám Színpadon folytatódott. Mindketten meghaltunk egy kicsit a lelkünkben, amikor évtizedek után megszűnt az a társulat, amely egy család volt. Ha vidékre utaztunk, hol én mentem érte a kocsimmal, hol ő fuvarozott engem"

„Zsuzsi délutántól késő estig játszott; imádta nézni a cseresznyéket, a körtéket, és újra boldog kislányként örült, ha a 'félkarú rabló' nyerő csilingelését hallhatta. Amikor betiltották a játékgépeket, az utolsó örömét is elvették, mert gyűlölt már tévét nézni. Sokszor panaszolta, hogy a rengeteg öldöklés és az utcáról összeszedett 'amatőr színészek' látványa erősíti egyre csak mélyülő depresszióját"

„Nem szűkölködött, de nagy vagyona sem lehetett, mert láttam, milyen kis tétekben játszik. Nem viselt sem aranyat, sem bundát. Gyerekkoromtól ismertem Zsuzsit, de a házán kívül nem voltak nagy értékei, csak szívében a színház szeretete"