"Hogy jönnek a szerelemhez a levágott nyúlfülek?" - Ezt olvassuk az olvasás világnapján

Barbi, Ez zsír! és Trend rovat

"Néha szükség van olyan könyvekre, amik kicsit megtanítanak másként látni a dolgokat. Steve Chandler műve épp ilyen. Olyan dolgokról ír, amelyekkel napi szinten küzdünk és megtanít arra, hogyan kezeljük a hétköznapi problémákat. Persze ilyen könyv mellé nekem kell a romantika is: A Csillagainkban a hiba nagyon megható történet két beteg fiatalról. A belőle készült filmet még nem láttam, szívesebben olvasom inkább könyv formájában. Csak ajánlani tudom!"

Andi, Intim rovat

"Hogy miért Caitlin Moran könyvét olvasom? Azért, mert abban, amit előtte olvastam - Dr. Brandy Engler: Férfiak a díványomon, elhangzott, hogy a Hogyan legyünk tökös csajok mennyire király. És hogy a dögös szexuálpszichológusnő kötetét miért kezdtem el? Nos, azért, mert azelőtt Khaled Hossinitől olvastam az És a hegyek visszhangozzákot, ami annyira tetszett, hogy meg akartam venni az afgán író korábbi, Papírsárkányok című művét is, de a kiadó könyvesboltjában közölték, elfogyott és újra kell nyomni. Oké, akkor várok - hazudtam, hiszen nyilvánvaló volt, hogy nem élhetek olyan sokáig könyv nélkül ;)"

Kriszta, fotórovat-vezető

"Mondhatni egy vándorkönyv az, amit olvasok - A karmának nincs humorérzéke Florence Scovel Shinntől. Nyáron, németországi fellépőútunk során, az élet dolgait boncolgatva került szóba, és hogy ott van hátul a csomagtartóban: olvassuk csak el. Először az egyik barátnőm ragadta magához, és nagy hatással volt rá. Olyannyira, hogy második olvasáskor már tudatosan jegyzetelte ki magának a neki legfontosabb gondolatokat. Elkezdte alkalmazni a könyv tanácsait a mindennapjaiban, és úgy tűnik, neki eddig bevált. Most épp én vagyok soron, és én is jegyzetelek. A könyv írója szerint mindenkinek adott a boldog, gazdag és kiegyensúlyozott élet. Csak rajtunk múlik: a gondolatainkon, tetteinken, a kimondott szavakon. 'A szabályok pofonegyszerűek: félelem nélküli hit, ellen nem állás és szeretet.'"

Judit, Kult rovat

"Egyszerre három könyvet fényképeztem le - mindig azt olvasom éppen, amelyikhez nagyobb kedvet érzek. Kettő közülük 'régi adósság', a harmadik pedig az agyzsibbasztás az igazán fárasztó napok végére.

Az első a Magister M - egy izgalmas, történelmi színezetű kalandregény, amelyet a magyar zenész, Pierrot írt a férjemmel, Gábor Endrével koprodukcióban. Most kicsit lebuktam, mert tavaly jelent meg, én pedig csak most találtam időt rá, hogy a kezembe vegyem. Egy ókorban elveszett karperec megkaparintása a cél, nagyrészt Pécsett játszódik, ahová egyetemre jártunk, és benne vannak a pécsi kultúra színei az Angster orgonakészítő műhelytől a frissen feltárt és a látogatók előtt megnyitott ókeresztény sírokig. A másik a Biblia, amit egyszer az életben végig kell olvasni, mivel a huszadik századig a legjelentősebb alapanyag volt a zene, a képzőművészet és az irodalom számára - például egyik kedvenc könyvem, Bulgakov Mester és Margaritája sem születhetett volna meg nélküle. A harmadik ugyancsak kedvenc, egy elég termékeny amerikai krimiíró műve, aki évtizedekig bűnügyi újságíróként dolgozott - majd élete második felében elkezdte kiírni magából a tapasztaltakat. Legalább 20 könyvét olvastam már, ez a kötete egy szexuális ragadozó szörnyeteg utáni nyomozásról szól. John Sandford írásaiban azt kedvelem, hogy az izgalmas krimiszál mellett nagyon hiteles képet ad az amerikai hétköznapokról is - vásárolni mehetünk vele a Walmartba, vagy éppen megtudjuk, hogyan kell felépíteni egy üzleti vállalkozást, amely számítógépes játékok tervezésén alapul."

Bea, hírszerkesztő

"Thomas Manntól A varázshegyet néhány éve már olvastam, de azóta sokat változtam és kíváncsi vagyok, most hogyan hat rám - ezért kezdtem el újra. A kedvenc könyvem Elizabeth Gilbert Ízek, imák, szerelmek című könyve. Gilbertnek örökké hálás leszek, mert ez a mű inspirált, hogy elinduljak a jóga és meditáció útján. Szepes Mária Vörös oroszlánja pedig az örök megunhatatlan! A felsorolásból nem hagyhatók ki a hegymászókról szóló adrenalinfokozó könyvek. Joe Simpson Zuhanás a csöndbe és Aron Ralston 127 óra cím könyvét egy percre sem tudtam letenni, annyira magával ragadott."

Judit, Család rovat

"'Sötéten, titokzatosan érik a múltban a jelen, jelenben a jövő.' - írja Paul Auster, és ezzel a mondatával zseniálisan foglalja össze regényének nyomasztó hangulatát. A detektívregények koronázatlan királyának első kötete három kisregényt foglal magában, amelyek egyikéből sem hiányzik a szövevényes történet, a David Lynch-szerű groteszk és szürreális képi világ illetve az austeri hősökre jellemző identitászavar. Imádok belecsöppenni a regényeinek introvertált világába, ami az első mondatok olvasása után azonnal magával ragad. Nem is tudom, hányadjára olvasom ezt a kötetet, de mindig felfedezek benne valami újat."

Edina, hírszerkesztő

"Egy klasszikus és egy kortárs... A Csáth Géza novellákat még a gimis éveim alatt szerettem meg, többször olvastam őket, aztán később már nem vettem le a polcról. A napokban a szerelmem juttatta eszembe, amikor elmesélt a kötetből néhány történetet... és kedvet kaptam, hogy legközelebb én meséljek neki. Szerelem, elmúlás, álmok, szomorúság és valamiféle bizarr szexualitás - azon a hangon, ahogy csak az egykori nyugatosok tudtak megszólalni. Az meg már végképp a romantika netovábbja, hogy az egész életében mámort kereső Csáth féltékenységében először feleségét, majd magát is megölte.

A boldog hentes feleségét egy barátnőmtől kaptam kölcsön. Mindketten keveset olvasunk mostanában, de olyan lelkesen mesélt róla, hogy én is kedvet kaptam. Nem kevésbé bizarr kis írás, mint Csáth novellái. A fülszöveg szerint 'ez a regény egy beteljesületlen szerelem története'... - Hogy miért? És hogy jönnek a szerelemhez a marhapofák, csirkelábak és a levágott szőrös kis nyúlfülek? Talán úgy, hogy az evés szeretete a szexualitásunk mikéntje és az öléshez való hozzáállásunk sokkal többet elárul rólunk, mint a szavaink. Apropó, szavak. A regénynek nagy erénye, hogy a nyelvezete teljesen letisztult, semmi felesleges bonyolítás, minden a helyén van az amúgy megszokottnál sokkal hosszabb mondatokban."

Eszter, főszerkesztő-helyettes

"'Soha nem olvastam még regényben a szülővárosomról - főleg nem ilyen megközelítésből. Nem éltem felnőttként Békéscsabán, csak havonta egyszer-kétszer járok haza. Ismerek viszont dr. Voith Jocókat, és ifjú Szalma Lajosokat is, akik elvágyódnak, mégis a tyeplában brüggölnek. Sőt, ki tudja, talán magam is valamelyikük lennék, ha visszaköltözök. A könyv után nosztalgikus vágyódást érzek egy olyan Tótváros után, amely soha nem létezett - vagy csak egy-egy pillanatra' - valami hasonlót írtam Grecsó Krisztiánnak, miután elolvastam a Tánciskola című könyvét. Kedvesen válaszolt és meghívott egy könyvbemutatóra, ahol dedikáltat is. Aztán olvastam tőle mást is. Most éppen: Megyek utánad.

És nem csak megyek, falok is: egyszerre több könyvet is olvasok. Régebben soha nem csináltam ilyet - akkor is legyűrtem valamit, ha nagyon nem tetszett vagy fájt olvasni. Ma már nincs ilyen szabály. A Mentsd meg az életed Erica Jong szókimondó, a hetvenes években nagy botrányt kavart trilógiájának második része. Repülni tanít. Életmentő kötetnek ott van A Suutari-levelek, amely csak még jobban megerősít abban, amit már amúgy is tudok. Berki Judit könyvébe épp csak beleolvastam, de tudom, hogy szeretni fogom - majd, ha tényleg belemerülök."