Száz éve született a titokzatos tehetség, Ingrid Bergman

2015.08.28.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A svéd apától és németországi anyától született sugárzó szépségű, titokzatos tehetség 23 éves korától hollywoodi filmszínésznő volt, és három Oscar-díjat is kapott: Ingrid Bergman svéd színésznő – mint ő maga megvallotta – nem tudott volna a színészet nélkül élni. Az amerikai filmipartól eltávolodó filmcsillag, aki utóbb három házasságát is megbánta, a 67. születésnapján úgy halt meg, hogy addigra megbékélt a rákkal, a halállal – talán azért, mert neki még azt mondták: „van lélek”.

A film, mint az álom; a film, mint a zene. Semelyik más művészeti ág nem érinti meg a tudatot úgy, mint a film, közvetlenül az érzelmeinkre hatva, lelkünk sötét kamráinak mélyében is.

A Stockholmban született Ingrid alig volt kétéves, amikor meghalt édesanyja, fotográfus édesapját pedig – aki lányát operaénekesi pályára szánja – tizenhárom évesen veszítette el. Rokonok között cseperedett, majd 1932-ben a stockholmi Királyi Drámaszínház színiiskolájába nyert felvételt 17 évesen – ahol néhány évvel korábban Greta Garbo végzett. „Tudtuk, hogy természetes tehetség és hogy nagyszerű” – szólt a felvételiztetők egybehangzó véleménye.

Bergman már egyetlen év után színpadi szerepet kapott; ilyesmi soha nem történt más növendékkel korábban. Ám miután az egyik svéd filmstúdió szerződtette, otthagyta a színiiskolát, a statiszta szerepek után 1935-től kisebb filmszerepeket kapott, majd egyre komolyabbak következtek; forgatott Németországban is. „Ha nem színészkedhetnék, nem tudnék többé levegőt venni!” – így vallott magáról a svéd színésznő, akinek 1938-ban kezdődött a hollywoodi korszaka: 1942-ben Humphrey Bogart oldalán szerepelt a legendás Casablancában... „Oly sok fontosabb filmem volt, mégis, az emberek folyton csak arról az egyről akarnak beszélni, amelyiket Bogarttal készítettem” – nyilatkozta utóbb.

Bármit könnyedén megoldok a színpadon, de a való életben otrombának, ügyefogyottnak érzem magam. Azaz, nem én választottam a színészetet. A színészet választott engem.

Az Akiért a harang szól 1943-ban következett, 1944-ben a Gázláng egyik főszereplője volt; az ebben nyújtott alakításáért Oscar-díjat kapott. 1945-ben a Hitchcock rendezte Elbájolva című film pszichoanalitikusa lett – főszereplő partnere Gregory Peck volt. Hollywoodi korszaka után rendszerint két kései filmjét szokás még emlegetni: a Gyilkosság az Orient expresszen-t 1974-ből, amely úgyszintén Oscart hozott számára, valamint az 1978-as legutolsót, az Őszi szonátát, amelyben már nagybetegen szerepelt – de mégis valóra váltotta Ingmar Bergman rendező régi álmát, hogy Ingriddel forgathatott.

Ingrid Bergman 1982. augusztus 29-én, a hatvanhetedik születésnapján hunyt el rákbetegségben. Négy gyermeke közül Isabella Rossellini szintén a színészi pályát választotta.

Úttörő alakítás

Hitchcock Elbájolva című produkciójában 70 éve olyan szerepben mutatkozott be, amelyet úttörőként formálhatott meg: pszichoanalitikust játszott, bár „csak" Oscar-jelölésig vitte az alakításával .

Az Elbájolva egyike annak a mintegy húsz amerikai művészi filmalkotásnak, amelyek a negyvenes évek elejétől a múlt század végéig az elmeegészségügyről, a mentális páciensek helyzetéről készültek – ezek között olyan remekművek sorakoznak, mint a Száll a kakukk fészkére Jack Nicholsonnal, az Esőember Dustin Hoffmannal és Tom Cruise-zal, vagy a Don Juan DeMarco Faye Dunawayjel, Johnny Depp-pel és az egyik utolsó alakításában feltűnő, zseniális Marlon Brandóval.