Létay Dóra: "Nagyon nehezen viseltem a bulvár betolakodását az életembe"

Létay Dórával többek közt a kezdetekről, színházi és tévés szerepléséről beszéltünk, de azt is elárulta, mit tanult a Szex és New Yorkból Samantha ikonikus szinkronhangjaként.

Nagyon korán csöppentél bele a színjátszás világába: 12 éves korodban kerültél a Magyar Rádióhoz, majd gimnazistaként már színházban is szerepeltél. Mindig is tudtad, hogy színésznő szeretnél lenni? Milyen áldozatokkal járt, hogy már ilyen korán erre a pályára léptél?

A családi legenda szerint már négyéves koromban eldöntöttem, hogy színésznő leszek. Erre én is jól emlékszem, ahogyan arra is, hogy szinte első hallásra megjegyeztem meséket, verseket, és nagyon szerettem figyelni. Embereket, helyzeteket, a felnőtteket, a társaimat, az edzőnénit, a matektanárnőt, magamat.

Ma is azt szeretem benne a legjobban, hogy megosztjuk egymással a tapasztalatainkat a világról egy próbafolyamat során, és hogy az benne lesz az előadásban. Amit nem szeretek benne; ha nem kíváncsiak az én tapasztalataimra, ha elvárnak valamiféle teljesítményt, anélkül, hogy érezhetném: fontos vagyok. Egyébként egy felszabadult munka öröm, akármilyen hosszú és nehéz. Az áldozat az örömtelenségben van.

A színészekben mindig ott lapul az örök gyerek, és még egy korábbi interjúban nyilatkoztad, hogy magad is huncut nő vagy. Ez a huncutság miben mutatkozik meg?

Soha nem nyilatkoztam ilyet.

Kényes vagyok az interjú-egyeztetésekre, mert azt gondolom, egy kifejezésen, egy írásjelen is sok minden múlik, nem beszélve a stílusról, ami önmagában jellemez egy riportalanyt. Ebben az esetben az történt, hogy beszéltünk szerepekről, amelyek kapcsán előkerült a „huncut" jelző. De álmomban sem gondoltam volna, hogy az újságíró ezt kiragadja, és teljesen más kontextusban használja majd fel. Konkrétan egy ennyire bugyuta címet adva a rólam szóló cikknek. Bosszantott, és ma is bosszant. Mert megmarad. És nekem kell magyarázkodnom más bugyutasága miatt.

A szabad szájú és ledér Samantha magyar hangja voltál a Szex és New York sorozatban. Mit tanított neked ez a szerep?

Samantha szerepe meghatározó az életemben. Nikodém Zsigmond szinkronrendező szuperszereposztást csinált, és ezt ne vedd szerénytelenségnek. Azt értem ezalatt, hogy megtalálta a négy ikonikus Szex és New York-szereplő legtökéletesebb magyar hangjait. Ez pedig elsősorban a négy személyiség, Spilák Klára, Bertalan Ági, Kéri Kitty és Létay Dóra saját karakterén múlt, vagyis azon, hogy valami lényegi személyiségjegy ott van bennünk, ami lefedi Carrie-t, Mirandát, Charlotte-ot és Samanthát. Egyből ráéreztünk a figurákra, és nagyon élveztük az öt évet, amíg tartott. Nem kellett egyikünknek sem „színészkedni", evidensen mi voltunk ők. Ez persze nem jelenti azt, hogy mi ugyanolyanok lennénk.

Van egy nagyon ösztönös, lényegi részünk, ami olyan. De ettől még nem úgy éljük az életünket, mint ők. Arról nem beszélve, hogy több száz különböző karakter bőrébe kell bújnunk a pályánk során, ami értelemszerűen nem lehet mind azonos a mi egyetlen bőrünkkel. Hogy mit tanultam a Szex és New Yorkból? Civilben semmit. Szakmailag azt, hogy hogyan kell jó sorozatot írni és megvalósítani.

Számos színházi és szinkronszínészi munkát követően az országos ismertséget a Jóban Rosszban hozta el. Ezen felül mi az, amiben megváltoztatta az életedet a sorozat?

A sorozatban vállalt ötéves szereplésem valóban meghozta számomra a népszerűséget, ami minden színész számára tőkét jelent. Ugyanakkor sok színházi felkérést le kellett mondanom, és nagyon nehezen viseltem a bulvár betolakodását az életembe.

Nem hiányzik a televíziós szereplés?

Nagyon hiányzik a forgatás, legyen az film, vagy színvonalas tv-sorozat. Ez egy nagy fekete lyuk a szakmai életemben, amire nem tudom a magyarázatot. De nem adtam fel.

Sokáig szabadúszó voltál, jó ideje azonban a József Attila Színházban láthat a közönség. Régóta vágytál már ilyen értelemben az állandóságra?

A József Attila Színházban a jövő évad lesz a negyedik, amelyben számítanak rám. Ugyanakkor tudni kell; ez nem a szó klasszikus értelmében vett „leszerződés", ha felkérnek egy darabra és elvállalod, arra leszerződsz, a meglévő darabjaidat addig játszod, ameddig műsoron tartják.

Korábban nyilatkoztad, hogy színészként az a fontos, hogy jelentsen kihívást a karakter megformálása, és épülj általa. Ennek fényében milyen kihívások vannak jelenleg az életedben? Milyen darabokban láthat most a közönség? Van olyan dolog szakmailag, amire még vágysz: van-e mondjuk szerepálmod?

Idén májusban megy utoljára a József Attila Színházban az Othello és a Csalóka szivárvány, jövőre két nagyszínpadi produkcióm marad a repertoárból: Hunyady Három sárkánya, illetve az Arzén és levendula. Ezen kívül a három éve játszott Oidipusz nyomozás mellett egy új, izgalmas beavatószínházi előadásra készülünk a PartVonal Műhellyel: Bánk az esküdtszék előtt, Telihay Péter rendezésében. Ezt szinte készre próbáljuk májusig, onnantól azonban ki kell találnom, mivel foglalkozom több, mint fél évig, mert nem próbálok új darabban sehol.

De terveim nagyon is vannak arra, hogy megtaláljam a nekem való embereket, akikkel olyan magas szintű a bizalom és az elfogadás, hogy bármilyen szakmai nézeteltérés csak erősíti a kapcsolatot. Vagyis az ideális alkotótársaimat keresem, lehetőleg egy csokorba gyűjtve. Ez egy folyamat, ami már elindult, ami fontosabb, mint megkapni X szerepet.

A rengeteg munka, illetve a gyereknevelés mellett hogyan tudsz kikapcsolódni?

Ha jut időm jógázni, beülni valahová a barátnőmmel vagy elolvasni három oldalt egy könyvből, az már hatalmas sikerélmény. Egyébként Bikram jóga forever! Ezen kívül nagy ajándék az életemben, hogy a Rádió Bézs internetes rádió szellemi atyja, Fodor János felkért, hogy ettől az évtől vezessek náluk műsort.

és egy általam választott vendéggel próbálunk közelebb kerülni hozzá és a munkáin keresztül a gondolataihoz. Boldog vagyok, hogy írók, költők, zenészek és színészek egyaránt jól érezték magukat velem, és valóban közelebb engedtek engem is és a hallgatókat is. Azt hiszem, ez is a figyelemről és a kíváncsiságról szól.