Egy zseni bukása: amikor Oscar Wilde szex miatt állt bíróság előtt

1891 közepén mutatták be Oscar Wilde-nak az ifjú Lord Alfred Douglast, aki ekkoriban még oxfordi hallgató volt. Wilde pedig ekkoriban sikerei csúcsán állt: ünnepelt szerzőként tevékenykedett drámában, prózában és lírában egyaránt, a társasági élet közkedvelt alakjaként élvezhette a számára mindig oly fontos népszerűséget, anyagilag is el volt kényeztetve, miközben otthon boldog családapaként nagyszerűbbnél nagyszerűbb meséket írt a gyerekei szórakoztatására. A fiatal Alfred Douglas (akit a barátai és családtagjai is csak Bosie-nak szólítottak) azonban alaposan felforgatta Wilde életét.

Közös lapot alapítottak, olyan sok időt töltöttek egymás társaságában, hogy az már Wilde családjában is konfliktusokat okozott, és a fiatal fiú szépsége teljesen megbabonázta Wilde-ot, aki ezen a szerelmi viszonyon keresztül a saját homoszexualitásával is új szinteken szembesült. Ennek az lett a vége, hogy alaposan megmártózott a korabeli homoszexuális szubkultúra sötétebb világában is: meleg prostituáltak szolgáltatásait vette igénybe, veszélyes környékeken kiszolgáltatva magát, alvilági figurákkal kapcsolatba kerülve.

Eközben pedig továbbra is folytatódott a viszonya Bosie-val, gyakorlatilag nyíltan vállalva a dolgot. Ami akkoriban sem számított volna hihetetlenül különleges és botrányos esetnek, csak épp a fiú apja, Queensberry márki (aki többek között a modern boksz szabályainak megalkotásáról volt híres) nem igazán vette jó néven a viszonyt, de őt sem igazából a kapcsolat, hanem annak nyilvános volta zavarta. Így hát többször felkereste és megfenyegette Wilde-ot, aki sokáig le tudta szerelni a dühös apát, de például a nagy sikerű, Bunbury - avagy jó, ha szilárd az ember című új darabjának bemutatójáról előre kitiltatta a márkit, mert félt, hogy botrányt fog okozni. Ami meg is történt később, csak másképp: 1895. február 18-án Queensberry márki felkereste az egyik klubot, aminek Wilde rendszeres vendége volt, és otthagyta a névjegykártyáját, rajta egy jegyzettel:

Ezután Wilde súlyos hibát követett el: néhány barátjának tanácsára beperelte a márkit rágalmazásért, akit eljárás alá is vontak. Ő azonban ellentámadásba ment át, magánnyomozókat fogadott, és az ügyet arra igyekezett felhasználni, hogy tönkretegye Wilde-ot. Akinek elég lett volna mindezek hallatán visszavonnia a feljelentést (és mondjuk lelépni Franciaországba egy időre, ahogy azt a józanabb barátai tanácsolták), de kitartott, és csúnyán megjárta.

A per tárgyalása óriási érdeklődés mellett zajlott, a lapok beszámoltak minden mocskos részletről, Queensberry tanúi pedig sorra bizonyították Wilde titkos kalandjait. Így hát a bíróság végül felmentette a márkit a rágalmazás vádja alól, a perköltségek miatt Wilde pedig gyakorlatilag csődbe ment. De a nagyobb bajt számára az jelentette, hogy az ügyben felmerülő információk miatt eljárás alá vonták, és egy új perben immár vádlottként kellett a bíróság elé állnia. Ahol a művei egyes sorainak magyarázatát is elvárták tőle egy (még a korabeli bíró szerint is) jogilag teljesen értelmetlen eljárásban, de végül bűnösnek találták fajtalankodásban, és két év fegyházra, valamint kényszermunkára ítélték.

A börtönben töltött idő megtörte Wilde testét és lelkét is. A hazájában kitaszított lett, nem véletlenül költözött Franciaországba a szabadulása után. A családja kitagadta, a gyerekeit a feleségének ítélték, aki megváltoztatta a nevüket. Wilde egészsége pedig annyira leromlott, hogy alig három évvel később egy egyszerű fülfertőzésbe halt bele.