"Sírok, valahányszor a fotójára nézek" - Ma egy éve halt meg Jules Bianchi!

Július 17.

Épp egy éve annak, hogy Jules Bianchi feladta a küzdelmet, melyet 2014-es szuzukai balesete után vívott. A francia tehetség emlékét azóta is őrzik. Barátja és keresztfia, Charles Leclerc nemrég megejtett ferraris tesztje során beszélt arról, mennyire hiányoznak neki a tanácsai - most pedig az édesapa, Phillipe is megszólalt a közelgő szomorú évforduló kapcsán - tájékoztat az M4Sport.

Nizzai otthonában fogadta a CNN televízió stábját, ahol megmutatta az egyik szobában kincsként őrzött sisakot is. "Minden nap gondolok rá. Valahányszor ránézek a fotójára, sírok" - nyilatkozta az édesapa, aki elárulta, azóta sem nézte meg a balesetről készült felvételeket. "Az nem normális, ha elveszted a gyermekedet. Minden szülőnek nagyon nehéz, aki elveszíti a gyerekét. Számomra is az, az édesanyja számára is az, mindannyiunk számára az."

Phillipe elárulta, egy nappal korábban még a szokásos verseny előtti üzenetet küldte el fiának, "Veled vagyok - holnap veled leszek az autóban is" - állt az üzenetben. Jules azonban szokásától eltérően nem felelt. "Talán tudta, hogy valami gondja lehet..." - véli az apa.

Miután a kórházba érkeztek, az orvosok közölték velük, hogy nagyon súlyos a fiuk sérülése. Mesterséges kómában tartották, majd egy hónappal később hazaszállították Nizzába. Kilenc hónappal később Jules vesztett a halállal vívott küzdelemben.

Idősebb Bianchi a monacói nagydíjhétvégén jelentette be, hogy miután elégedetlen az FIA balesetről készült vizsgálati jelentésének eredményével, bíróság elé viszi az ügyet, és pert indít a szövetség, az F1 kereskedelmi jogait birtokló cég, valamint a Marussia-istálló jogutódja ellen. Az FIA bizottsága által 2014 decemberére elkészített 396 oldalas dokumentum nem nevez meg konkrét felelősöket a baleset kapcsán, csak Jules Bianchit, aki nem lassított le kellő mértékben a dupla sárga zászlós jelzésnél.

Az édesapa nem tud beletörődni ebbe. "Elvesztettem valakit, aki a legfontosabb volt az életemben, így már nincs mit veszítenem" - mondta a pereskedésről. "Ez nem egy Forma–1-es baleset volt. Ez olyan baleset, amilyet elszenvedhetsz itt, az utcában – de semmiképp egy Forma–1-es versenyen. Az motivál, hogy Jules-nek igazságot szolgáltassunk. Tudom, hogy Jules itt van közöttünk, és hallja, ahogy egyes emberek szerint senkit sem terhel felelősség. Szeretném, ha Jules emléke a helyére kerülne. Számomra és az édesanyja számára sem elfogadható, hogy az emberek azt mondják, mindez Jules felelőssége volt."

amely fiatal gokartversenyzőket támogat abban, hogy egy nap majd a fiához hasonló sikereket érhessenek el. Annak ellenére teszi mindezt, hogy ő maga már nem néz F1-es versenyeket, mivel elmondása szerint az túl fájdalmas lenne számára. Azonban még ha vissza is forgathatná az idő kerekét, akkor sem próbálná meg lebeszélni Jules-t arról, hogy maga is versenyzővé váljon.

"Ez lehetetlenség. Ő már a megszületése pillanatában profi versenyző volt. Talán így is vannak, akik irigylik Jules-t az életéért. Huszonöt éves volt, amikor meghalt, de az élete csodálatos volt. Ez még mindig sokkal jobb, mint nyolcvan évig élni, de nem kapni egy csodálatos életet" - vigasztalódott a családfő, hozzátéve, reményei szerint egy nap majd valaki a Jules emlékére létrehozott alapítvány logójával ellátott overallban tűnik fel az F1-es rajtrácson, beteljesítve azt az álmot, amit Jules-nek nem volt módja beteljesíteni.