Reisz András a szenvedélye miatt nem vállal gyereket

Reisz András a vonatok megszállottja. Imád a régi vonatokon utazni, és hallgatni a zakatolásukat, csörömpölésüket. Szereti a régi bőrülések szagát, a karcos ablakokat. Szenvedélye olyan mértékig magával ragadja, hogy vasúti kirándulásai alkalmával hangfelvételt is készít, hogy később újra meghallgathassa kedvencei hangját.

Azt is elárulta Joshi Bharatnak, hogy a legjobban

a vonaton, mert olyankor nem tud értékes hangfelvételeket készíteni.

„Nem bírom a gyereksírást. A legrosszabb, ami csak létezik, ha utazom a vonaton, felszáll egy kisgyerekes család, és ott sírnak" – mesélte őszintén a meteorológus.

Azt is bevallotta, hogy

ugyanis a gyereknevelés nem összeegyeztethető a szenvedélyével. Úgy gondolja, szüksége van az életben egy társra, de nem vágyik életfogytig tartó, szoros kapcsolatra.

Antiszociális embernek vallja magát, aki sok esetben szívesebben van egyedül, mint társaságban. Érzelmeit hektikusan kezeli, szélsőségesen éli meg a helyzeteket. Emészti magát a problémák miatt, holott tudja, nem cselekszik helyesen.

„Az a borzasztó, hogy sok mindent tudok magamról, csak nem tudom praktizálni a tudást."