Ma van a színház világnapja - színészek, akiket sosem felejtünk

Ma ünnepeljük a színház világnapját. 1957. március 27-én volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója, majd 1961-ben a Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlése által elfogadott határozat alapján hivatalosan is ez a nap lett a színház világnapja.

E napnak az a célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet, és általánosságban a kultúra fontosságára. Emellett tiszteleg a színészek és a színházi dolgozók előtt is.

A jeles nap alkalmából összegyűjtöttünk néhány fantasztikus magyar színészt, akik, bár már jó ideje nincsenek köztünk, mégsem kerültek a feledés homályába, és a mai napig ugyanolyan szeretettel és elismeréssel gondolunk rájuk.

Blaha Lujza

A színésznő Reindl Ludovika néven látta meg a napvilágot 1850. szeptember 8-án, és később ő lett "a nemzet csalogánya". Édesapja és édesanyja is színész volt, így a kis Lujza lényegében a színházban nőtt fel. Ötévesen lépett először színpadra Mezőtúron, ahol a felvonások között énekelt. 1865 környékén lett Blaháné, amikor hozzáment Blaha János színházi karmesterhez. Szerződés kötötte Debrecenhez, később pedig a pesti Nemzeti Színházhoz, ahol játszott népszínműben, operettben és operában is. Férje halála után még kétszer házasodott meg.

Népszerűsége még a mai mércével nézve is példátlan volt. A siker azonban soha nem vette el az eszét, mindig egyszerű, erős és egyenes maradt. Kortársai és az utókor szerint is hatalmas szerepe volt Budapest szellemének magyarrá tételében, hiszen az ő játékának hála lett a Népszínház a pesti német színház vetélytársa.

1922-ben lépett utoljára színpadra, majd hetvenedik születésnapján nevezték el róla a Népszínházat körülvevő teret. Lakásának az erkélye pont a színházra nyílt, így onnan nézte végig, ahogy a munkások felszögelik a tér új nevét. Végül 1926-ban, 75 évesen halt meg, de emlékezetünkben örökké élni fog.

Latinovits Zoltán

Latinovits Zoltán 1931. szeptember 9-én született Budapesten. Édesanyja a Gundel cukrász család leszármazottja; édesapja még a színész gyerekkorában elhagyta a családot. Érettségi után asztalosnak, majd hídépítőnek állt, de végül 1956-ban építészmérnöki diplomát szerzett.

Egyetemi évei alatt tagja volt a MÁVAG színjátszókörének, később pedig a debreceni Csokonai Színházba szerződött. Első filmes szerepét 1959-ben kapta, majd 1960-ban főszerepet kapott az Ilyen nagy szerelem című drámában. Partnere Ruttkai Éva volt, akivel később egy párt alkottak, és a színész haláláig együtt is maradtak.

Latinovits többek között alakította Rómeót, játszott a Mario és a varázslóban, a Tótékban és az Ügynök halálában is.

A legenda végül 1976-ban hunyt el Balatonszemesen, amikor elgázolta egy vonat. Halálának körülményei a mai napig tisztázatlanok, sokan úgy vélik, hogy a színész öngyilkosságot követett el, mások szerint azonban tragikus baleset történt.

Jászai Mari

Jászai Mari 1850. február 24-én született: a magyar színház egyik kiemelkedő alakja. Tízéves korában pesztonkának állt, de volt szolgáló és markotányosnő is a königgrätzi csatatéren.

Színpadon először statisztaként szerepelt Székesfehérvárott, majd Budán játszott a Népszínháznál, végül 1869-ben leszerződött a kolozsvári színházhoz. 1872-ben Laborfalvi Róza utódaként lett a Nemzeti Színház tagja, ahol egy évet leszámítva, amelyet a Vígszínházban töltött, haláláig dolgozott.

A klasszikus tragédiák nőalakjait fantasztikusan alakította, ő volt a "nagy stílus" képviselője. Magyarországon elsőként játszotta Antigonét, Jokasztét és Élektrát, de több Shakespeare drámában is szerepelt. Volt Kleopátra, Lady Macbeth, a Dajka és Capuletné is. Ő volt Az ember tragédiájának első Évája, a Csongor és Tünde Mirígye, de a szavalásban is jeleskedett.

Lefordította Ibsen John Gabriel Borkmann c. drámáját, írt cikkeket, novellákat és visszaemlékezéseket is. Filmszerepeket is kapott, játszott A toloncban és a Bánk bánban.

1926. október 5-én halt meg Budapesten, az akkori János Szanatóriumban cukorbetegsége következtében.