Több közös van bennünk a makákókkal, mint hittük

Ez a felfedezés alapjaiban kérdőjelezi meg az eszközhasználatról és a nem emberszerű főemlősök kognitív képességeiről alkotott elképzeléseinket, továbbá új lehetőségeket nyit meg az eszközkészítés evolúciós történetének feltárásában.

A leleteket egy olyan területen találták, ahol burmai hosszúfarkú makákók (Macaca fascicularis aurea) élnek. Ez az óvilági majomfajta ismert összetett társadalmi struktúrájáról és változatos viselkedési repertoárjáról. Megfigyelték, hogy ezek az emlősök alapvető eszközöket, például botokat és leveleket használnak különféle célokra, például tisztogatásra és táplálkozásra. A legújabb kőleletek azonban arra utalnak, hogy eszközkészítő képességeik fejlettebbek, mint azt korábban gondolták.

A nemrég felfedezett kőeszközök hasonlítanak az ember korai ősei, az úgynevezett homininok által készített eszközökre. Ezek a használati tárgyak döntő szerepet játszottak az emberi társadalmak korai fejlődésében, mivel lehetővé tették az élelmiszer hatékonyabb feldolgozását, a vadászatot és az önvédelmet. Az a tény, hogy az óvilági majmok is hasonló alkalmatosságokat állítottak elő, arra utal, hogy az eszközkészítéshez szükséges kognitív és manuális képességek nem kizárólag az emberekre és közeli rokonainkra jellemzőek.

A kutatók részletes elemzést végeztek a leleteken, és összehasonlították azokat ismert hominin eszközökkel, valamint a modern ember által készített kőeszközökkel. Megállapításaik szerint a makákók által készített eszközök nem a véletlenszerű kőtörés melléktermékei voltak, hanem szándékosan készítették azokat egy sor irányított cselekvés során.

Ez a felfedezés számos kérdést vet fel az eszközhasználat és a kogníció evolúciójával kapcsolatban az emberszabásúak körében. Nem világos, hogy a kőeszközök készítésének képessége önálló innováció-e az óvilági majmoknál, vagy közös ősre visszavezethető tulajdonság. További kutatásokra van szükség a nem emberi főemlősök eszközkészítés mögötti kognitív folyamatainak mélyebb megértéséhez.

A tanulmány jelentős hatással van a régészet területére is. Eddig a kőeszközöket tekintették az egyik kulcsfontosságú árulkodó jelnek a homininok jelenlétére vonatkozóan a régészeti lelőhelyeken. Az a felfedezés, hogy az óvilági majmok is képesek hasonló tárgyakat előállítani, bonyolítja ezt az értelmezést, és felül kell vizsgálni néhány korábban azonosított hominin lelőhelyet. Ez rávilágít a nem emberi főemlősök figyelembe vételének fontosságára a korai eszközhasználat és a komplex viselkedésminták kialakulásának tanulmányozásában.

Összefoglalva: az óvilági majmok által Thaiföldön készített kőeszközök felfedezése alapjaiban kérdőjelezi meg a nem emberi főemlősök eszközhasználatáról és kognitív képességeiről alkotott elképzeléseinket. Ez a felfedezés új kutatási irányokat nyit meg a primatológia, a régészet és az evolúciós antropológia területén, és átformálhatja az eszközkészítés eredetéről és távoli őseink kognitív képességeiről alkotott felfogásunkat.