"Hazavittem a buli után… és másnap jött a szégyen" − Miért alakul ki szégyenérzet az egyéjszakás kaland után?

Van az a pillanat, amikor még forog a plafon, a smink már csak emlék, és egy idegen pólóban üldögélsz egy idegen ágy szélén, miközben az egyetlen dolog, amit biztosan tudsz, az az: „haza kéne menni”. És akkor még nem is beszéltünk a lelki utórezgésekről. Az egyéjszakás kalandok izgik, de ami utána jön már kevésbé. 

Az egyéjszakás kalandok misztikuma: miért érzünk szégyenérzetet egy átmulatott éjszaka után? 

Az egyéjszakás kaland a modern ember érzelmi hullámvasútja: este még nevetve táncoltál a barátaiddal, hajnalban már valaki más lakásában találtad magad, reggel pedig azon tűnődsz, hogyan tudnál Harry Potterként eltűnni a levegőben. A kérdés viszont az: miért jön a szégyenérzet, ha valójában minden résztvevő nagykorú, beleegyezett, és talán jól is érezte magát?

A hajnali bűntudat pszichológiája

A pszichológusok szerint a másnapos szégyen nem feltétlenül az aktus miatt van, hanem amiatt, hogy amit a tettél, szerinted rólad jelent. A Sociosexual Orientation Inventory szerint az emberek különbözőképpen viszonyulnak az alkalmi szexhez – van, akinek ez szabad és örömteli, másoknak viszont ütközik a belső értékrendjükkel. 

Egy 2022-es tanulmány szerint az emberek egyéjszakás után érzett szégyene sokszor nem az élmény minőségéből, hanem a társadalmi elvárásokkal és önképpel való konfliktusból fakad. 

„A barátnőim szerint menő voltam. Én meg sírtam hazafele a buszon.”

Sokan ismerik azt az érzést, amikor reggel, miután „elmondtad a csajoknak”, jön a nevetés, a vállveregetés, majd… egy üres, belső puffanás. Az, hogy mások mennyire elfogadók, nem mindig fedi azt, amit te magadról gondolsz. Ráadásul a közösségi média korában még nagyobb a belső nyomás, hogy laza és „carefree” legyél, miközben legbelül a kontroll elvesztése aggaszt.

De akkor most tilos az egyéjszakás?

Nem, erről szó sincs. A pszichológusok nem azt mondják, hogy ezek a helyzetek elkerülendők, hanem azt, hogy érdemes tisztában lenni a saját érzelmi határaiddal. Ha tudod, hogy ezek után általában jön a szorongás, lehet, hogy nem maga az aktus, hanem a hozzá kapcsolódó gondolatok jelentenek problémát.

A legfontosabb kérdés nem az, hogy „meg kellett volna történnie?”, hanem az, hogy nekem rendben van-e ez így? Ha a válasz igen, akkor nincs miért szégyenkezned. Ha pedig nem, az sem tragédia – csak információ arról, hogy legközelebb másképp szeretnél dönteni.