Férfigórcső alatt a csajos klasszikus – Ennyire lehet pasis Az ördög Pradát visel című film

Az ördög Pradát visel című film jövőre lesz 20 éves, és ebből az alkalomból folytatódni fog az a történet, ami két évtizedig nekem, e cikk írójának és feltehetően sok férfitársamnak teljesen kimaradt az életéből. Így bevallom, nem értettem, mire ez a "hisztérikus" öröm a második rész miatt; ahogyan pislogva néztem azt is, ahogyan ömlenek a sajtóban a titkos részletek a forgatások kapcsán. Ezek után döntöttem úgy: többé ne érhesse szó a ház elejét, bepótolom a sokak számára klasszikusnak számító alkotást, és talán segíthetek is abban, hogy a pároddal együtt tudd megnézni a folytatást.

Minden kezdet nehéz

A férfiak többsége lehetőség szerint kerüli a „csajos” filmeket, kizárólag a párjuk tudja őket rávenni, hogy megnézzenek egy olyan vígjátékot, ami első blikkre úgy érződik teljes mértékben a nőknek szól. Általában ilyenkor csak a különféle megegyezéses trükkök működnek, mint például: „jó ezt megnézem veled, de te is eljössz velem a meccsre." Ahogy maga ez a film, állítólag anno a színészek és a stáb számára is egy nagy kihívás volt, úgy én is félve veselkedtem neki a 2006-os komédiának, amiben nem volt segítségemre az sem, hogy Meryl Streep és Anne Hathaway sem tartozik a kedvenc színészeim közé, és az első pár másodperc a New York-i nők reggeli készülődésével ismét elgondolkodtatott, hogy érdemes-e folytatni a kísérletet, de a fülemben csengett egy szintén filmmániás jó barátom mondata: „tetszeni fog neked, nem olyan film..." 

Az ördög Pradában nem néz ki rosszul

A film folytatásával egyre inkább rájössz, ez akár rólad is szólhat, még ha férfi vagy akkor is. A pasik logikát, értelmet keresnek a sztoriban, ha más férfias elemet nem kapnak. Én is így álltam neki, és meglepődtem. Az Anne Hathaway által játszott karakter Andy Sachs ugyanúgy ódzkodott a divat világától, mint feltehetően sok férfi. Az is felcsigázó lehet pasiként, hogy a sztori egy igaz történeten alapuló könyv alapján készült – az mindig egy plusz pont. A Meryl Streep által játszott Miranda Priestley névvel ellátott "gonosz" és rideg főnök karakterétől pedig tényleg a hideg futkos a hátadon a valóságban, és tutira több álmatlan éjszakát okozna, mint Freddy Krueger.

Anna Wintour, a Vogue főszerkesztője ihlette állítólag a karaktert, és feltehetően ő sem lehet a munkatársai nagy kedvence, bár a film biztos, hogy élt különféle túlzásokkal. Megismered a világot, amiről akkor is tudod, hogy az ego hajtja, ha nem vagy szorosan benne, de Nigel a kreatív igazgató szerepében feltűnő Stanley Tucci nagy monológjából azért megérted – úgy, ahogy Andy is – miért fontos és mit jelent sokak számára a divat, ami azért alapjaiban több, mint csak egy biznisz. 

Az ördög Pradát visel nem olyan egyszerű

És most jöjjön a vallomás része: engem Andy Sachs karaktere lenyűgözött. Lehetne a spiritualitás és önfejlesztés mintapéldája, mivel egy kedves, jólelkű lány, aki megpróbálta, egy olyan környezetben is megőrizni saját magát, ahol a közeg egyáltalán nem támogató és folyamatosan csak a felszínen mozog. Azonban Andy ezen türelmesen túllát, és megtalálja mindenkiben az embert, még rémes főnökében is, és így lopja be kollégái szívébe magát.

Lehet, hogy meginog, megborul a párkapcsolata, vagy a barátaival való viszonya, azért mert túlságosan bizonyítani akar a munkájában, de végül nem adja fel teljesen önmagát, és megérti, hogy nem egy jól menő meló határoz meg senkit sem. Persze nem akarok úgy járni, mint az, aki egyszer elemző megjegyzést fűzött Arany János egyik verséhez, mire a költő úgy reagált, hogy: „Gondolta a fene!” Azonban a film üzenete kellőképpen átüt a történeten, és igen, uraim minket is elérhet. Átjön az, amit szintén a költőóriás Arany üzent: „Legnagyobb cél, itt, e földi létben, embernek lenni mindég, minden körülményben."

Záróakkord by Dávid

Ha a Másnaposok, a Jay és néma Bob, vagy a Trópusi vihar humorvilága áll közelebb hozzád nem fogsz nagyokat kacagni Az Ördög Pradát visel poénjain. Ha a thriller, a horror és a szerzői filmek a kedvenceid, nem fogsz hihetetlenül izgulni a történet csavarjain, és különleges kameramozgásokra és speciális vágási technikákra sem kell számítanod. Ez egy 2006-os alkotás a maga eszközeivel, a maga műfajával. Azonban egy olyan üzenetet közvetít, ami nemtől kortól függetlenül még 20 év múlva is tökéletesen helytáll. Tisztelettel jelentem, meg fogom nézni a második részt is! Elsősorban Andy Sachs miatt.

Ha tetszett ez az írás, akkor olvasd el ezeket is: