A teknőspáncéltól a latexig: az óvszer 3000 éves története

A védekezés igénye egyidős az emberi civilizációval. Már az ókori kultúrákban is próbálkoztak különböző módszerekkel, hogy elkerüljék a terhességet, illetve a nemi úton terjedő betegségeket. Az óvszer, ahogy ma ismerjük, hosszú és kanyargós utat tAzett meg, mire elnyerte mai formáját. Nézzük, hol és mivel próbálkoztak a történelem során!

Az óvszer Egyiptomban: a legősibb védekezési módszerek

Egyiptomban, már időszámításunk előtt 1000 körül is léteztek olyan eszközök, amelyeket óvszerként használtak. A kutatások szerint az ókori egyiptomiak állati hólyagból vagy belekből készült tasakokat használtak – nem csupán a terhesség megelőzésére, hanem mágikus és vallási okokból is. Az egyiptomi freskókon felfedezhető ábrázolások szerint a katonák különféle anyagokkal borították be a nemi szerveiket, talán a szifilisz és más fertőzések elkerülése érdekében. Bár nem nevezhetőek modern értelemben vett óvszernek, ezek a korai próbálkozások mutatják, hogy az óvszer használatának gondolata már az ókorban is jelen volt.

Selyem és olaj Ázsiában

Kínában és Japánban egészen más anyagokat használtak. A Ming-dinasztia (1368–1644) idején Kínában már használtak selyemszövetből készült „óvszereket”, amelyeket olajjal impregnáltak, hogy rugalmasabbak és biztonságosabbak legyenek. Ezek a korai óvszerek újrafelhasználhatók voltak, és jellemzően csak a pénisz hegyére húzták őket, így hatékonyságuk kérdéses volt. Japánban a „kabutogata” nevű eszköz terjedt el a 17. században: ez egy teknőspáncélból vagy finom bőrből készített sapkaszerű védőeszköz volt. A cél nemcsak a fogamzásgátlás volt, hanem az örömérzet szabályozása is – némelyiket ugyanis úgy tervezték, hogy növeljék a súrlódást. 

Európa: a vászontól a vulkanizált gumiig

Európában az óvszer 16. századi írásos emlékekben jelent meg először. Gabriele Falloppio olasz orvos 1564-ben írt le egy vászonból készült kondomot, amelyet gyógynövényes oldatban áztattak. Falloppio azt állította, hogy 1100 férfin próbálta ki az eszközt, és egyikük sem kapott szifiliszt – ez volt a reneszánsz kor egyik legpusztítóbb betegsége. Azonban az egyház hevesen ellenezte az óvszer használatát, erkölcstelennek és Isten akarata ellen valónak tartotta azt.

A 18. században Angliában és Franciaországban elterjedtek az állati bélből –főleg báránybélből – készült óvszerek. Ezeket többször is felhasználták, sőt, a tehetősebbek díszes tárolóban tartották az óvszereiket. A 19. század ipari forradalma hozta meg az áttörést: 1839-ben Charles Goodyear feltalálta a gumi vulkanizálásának eljárását, amellyel már rugalmas, strapabíró óvszereket lehetett gyártani.

Amerika: „Húzd fel, mielőtt beteszed!"

Az Egyesült Államokban az óvszerek használata a 20. század elején vált tömegessé, főként a világháborúk idején. Az első világháborúban az amerikai katonáknak még nem biztosítottak óvszert, ami súlyos nemi betegségek terjedéséhez vezetett. A második világháború idején azonban már szervezetten osztották a katonáknak, a „Don't forget – put it on before you put it in” (Ne felejtsd el: húzd fel, mielőtt beteszed) szlogennel népszerűsítve. A háborúk után az óvszer a lakosság körében is elterjedt, népszerűsége a szexuális forradalom idején robbant: a nők jogai és a szabad szerelem új értelmet adtak a védekezésnek.

Az óvszer ma

A 20. század második felében a latex vált az óvszergyártás alapanyagává, de manapság már léteznek poliuretánból és poliizoprénből készült változatok is azoknak, akik allergiásak a latexre. A gyártók folyamatosan fejlesztenek: ízesített, ultravékony, extra biztonságos, sőt környezetbarát óvszerek is kaphatók. Az óvszer ma már nemcsak fogamzásgátló eszköz, hanem a szexuális egészség szimbóluma is – a HIV-járvány idején például életmentő szerepet töltött be.