A teknőspáncéltól a latexig: az óvszer 3000 éves története


A védekezés igénye egyidős az emberi civilizációval. Már az ókori kultúrákban is próbálkoztak különböző módszerekkel, hogy elkerüljék a terhességet, illetve a nemi úton terjedő betegségeket. Az óvszer, ahogy ma ismerjük, hosszú és kanyargós utat tAzett meg, mire elnyerte mai formáját. Nézzük, hol és mivel próbálkoztak a történelem során!

Egyiptomban, már időszámításunk előtt 1000 körül is léteztek olyan eszközök, amelyeket óvszerként használtak. A kutatások szerint az ókori egyiptomiak állati hólyagból vagy belekből készült tasakokat használtak – nem csupán a terhesség megelőzésére, hanem mágikus és vallási okokból is. Az egyiptomi freskókon felfedezhető ábrázolások szerint a katonák különféle anyagokkal borították be a nemi szerveiket, talán a szifilisz és más fertőzések elkerülése érdekében. Bár nem nevezhetőek modern értelemben vett óvszernek, ezek a korai próbálkozások mutatják, hogy az óvszer használatának gondolata már az ókorban is jelen volt.
Kínában és Japánban egészen más anyagokat használtak. A Ming-dinasztia (1368–1644) idején Kínában már használtak selyemszövetből készült „óvszereket”, amelyeket olajjal impregnáltak, hogy rugalmasabbak és biztonságosabbak legyenek. Ezek a korai óvszerek újrafelhasználhatók voltak, és jellemzően csak a pénisz hegyére húzták őket, így hatékonyságuk kérdéses volt. Japánban a „kabutogata” nevű eszköz terjedt el a 17. században: ez egy teknőspáncélból vagy finom bőrből készített sapkaszerű védőeszköz volt. A cél nemcsak a fogamzásgátlás volt, hanem az örömérzet szabályozása is – némelyiket ugyanis úgy tervezték, hogy növeljék a súrlódást.

Európában az óvszer 16. századi írásos emlékekben jelent meg először. Gabriele Falloppio olasz orvos 1564-ben írt le egy vászonból készült kondomot, amelyet gyógynövényes oldatban áztattak. Falloppio azt állította, hogy 1100 férfin próbálta ki az eszközt, és egyikük sem kapott szifiliszt – ez volt a reneszánsz kor egyik legpusztítóbb betegsége. Azonban az egyház hevesen ellenezte az óvszer használatát, erkölcstelennek és Isten akarata ellen valónak tartotta azt.
A 18. században Angliában és Franciaországban elterjedtek az állati bélből –főleg báránybélből – készült óvszerek. Ezeket többször is felhasználták, sőt, a tehetősebbek díszes tárolóban tartották az óvszereiket. A 19. század ipari forradalma hozta meg az áttörést: 1839-ben Charles Goodyear feltalálta a gumi vulkanizálásának eljárását, amellyel már rugalmas, strapabíró óvszereket lehetett gyártani.
Az Egyesült Államokban az óvszerek használata a 20. század elején vált tömegessé, főként a világháborúk idején. Az első világháborúban az amerikai katonáknak még nem biztosítottak óvszert, ami súlyos nemi betegségek terjedéséhez vezetett. A második világháború idején azonban már szervezetten osztották a katonáknak, a „Don't forget – put it on before you put it in” (Ne felejtsd el: húzd fel, mielőtt beteszed) szlogennel népszerűsítve. A háborúk után az óvszer a lakosság körében is elterjedt, népszerűsége a szexuális forradalom idején robbant: a nők jogai és a szabad szerelem új értelmet adtak a védekezésnek.

A 20. század második felében a latex vált az óvszergyártás alapanyagává, de manapság már léteznek poliuretánból és poliizoprénből készült változatok is azoknak, akik allergiásak a latexre. A gyártók folyamatosan fejlesztenek: ízesített, ultravékony, extra biztonságos, sőt környezetbarát óvszerek is kaphatók. Az óvszer ma már nemcsak fogamzásgátló eszköz, hanem a szexuális egészség szimbóluma is – a HIV-járvány idején például életmentő szerepet töltött be.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.