Így éltek szexuális életet a honfoglalás kori magyarok


A 7-10. században a Kárpát-medence területén élő, honfoglalás kori magyarok szexuális élete jóval sokrétűbb volt, mint ahogy azt elsőre elképzelnénk. Őseinknél a testi-közelség, a meztelenség és az együttélés úgy fértek meg egymás mellett, hogy közben a hódításra is jutott idejük.

A honfoglalás kori magyarok még közel sem éltek olyan bonyolult otthonokban, mint manapság. A nomád életmódhoz alkalmazkodtak, ezért a házak nagy része gyorsan felállítható volt és nem voltak elszeparálva az egyes helyiségek. Egy többgenerációs család általában ugyanazon a fekvőhelyen aludt – férj, feleség és a gyermekek együtt. A jurtában pedig csak egy függöny választotta el a hálórészt a lakótértől.
Mivel a lakóterületeket csak egy függöny választotta el, ezért mindent hallani lehetett, még az intim együttléteket is. A gyermekek tehát egészen kicsi koruktól kezdve megszokták azt, hogy szüleik, vagy rokonaik szeretkeznek – valószínűleg néha még látták is őket. A fürdésnél sem volt jellemző a szégyenlősség: a meztelen test látványa része volt az életnek, a gyermekek már kiskorban így szocializálódtak, ez volt a természetes. A fiúk 11, a lányok 11-12 éves koruk körül váltak felnőttekké, és ekkortól léphettek „házasságra”. A kapcsolat előtti együttlét sem számított tabunak, és a szüzességnek sem volt jelentősége – ez csak a későbbi korszakokban bírt jelentőséggel. A 16-17. századig általános lehetett a meztelenül alvás és szeretkezés, a nők és a férfiak ezekre az alkalmakra minden ruhájuktól megszabadultak.
A társadalomban egyáltalán nem volt jele a szégyenlősségnek: szinte bárhol előfordult egy fedetlen mell, vagy intim testrész, de ebből nem csináltak gondot a honfoglaló magyarok. Úgy is mondhatnánk, hogy a honfoglalás kori magyarok szexuális élete jóval nyitottabb volt, mint manapság.
A frigy nem jogi vagy egyházi ceremóniához kötődött: a kapcsolat létrejöttét a közösség egyszerűen tudomásul vette, és ha a kapcsolat nem működött, a felek bármikor külön is költözhettek. A nők és férfiak viszonya nem volt olyan hierarchikus, mint amilyen a későbbi korokban. A férfiaknak volt lehetőségük ágyasokat tartani – de ez nem volt mindenkire jellemző. Az asszonyszerzés módját jól ismerjük Hunor és Magor történetéből, akik nőt raboltak maguknak. A nőrablás később egyre ritkább lett, a lányok beleegyeztek az együttélésbe, sőt gyakran kérték a szülők jóváhagyását is. Egy idő után a színlelt leányrablás már csak a hagyományok őrzését szolgálta. A nőrablás ugyanakkor a honfoglalás korában társadalmilag elfogadott volt, csak I. Szent István tiltotta meg törvényileg.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.