Miért a jobb kezünket használjuk? Végre kiderült az igazság!


Miért van az, hogy ha körbenézel az irodában vagy egy családi vacsorán, azt látod, hogy szinte mindenki a jobb kezével fogja a tollat vagy a kanalat? A statisztikák szerint az emberek nagyjából 85-90%-a jobbkezes, és ez az arány évezredek óta változatlan. De vajon miért döntött így az evolúció? Miért nem 50-50 az arány, mint az állatvilágban? A tudomány válasza meglepőbb, mint gondolnád: a titok a beszédkészségünkben rejlik.

Míg a kutyáknál vagy a macskáknál nagyjából fele-fele arányban oszlik meg, hogy melyik mancsukat használják szívesebben, az ember az egyetlen faj, amelynél ilyen drasztikusan elbillen a mérleg a jobb oldal felé. A kutatók sokáig csak találgattak, de ma már három fő okkal magyarázzák ezt a globális dominanciát.
A legelfogadottabb elmélet szerint a jobbkezesség egyfajta mellékterméke annak, hogy az agyunk a beszéd képességét kifejlesztette. Az emberi agy működése aszimmetrikus, a teljesen funkcionalitáshoz minkét agyféltekére szükség van, de a képességek féltekénként máshogy oszlanak el.
A legtöbb embernél a bal agyfélteke felelős a logikáért és a nyelvi képességekért. Mivel az agyunk keresztbe van huzalozva – vagyis a bal félteke irányítja a test jobb oldalát –, az evolúció során hatékonyabbnak bizonyult, ha a finommotorikus mozgásokat (mint az eszközhasználat) és a beszédet ugyanaz az oldal vezérli. Röviden: mivel a beszédközpontunk a bal oldalon fejlődött ki, ez együtt járt a jobb kéz dominanciájával is. Az agynak egyszerűen kevesebb energiába kerül, ha a kommunikációt és a gesztikulációt egyetlen központból felügyeli.
Az ősemberek idejében az eszközök megosztása és az együttműködés létfontosságú volt a túléléshez. Ha az egyik ember készített egy kőbaltát, azt a törzs többi tagjának is tudnia kellett használni. Ha nem tudta, akkor nem volt hasznos a közösség számára. Egy olyan csoportban, ahol mindenki ugyanazt a kezét használja, könnyebb a használatának megtanítása és megtanulása. A jobbkezesek világa tehát egyfajta társadalmi szabványosítás eredménye, ami segítette a kooperációt.
Ennek elfajulása lehetett, hogy 20. század közepéig az iskolákban szigorú módszerekkel, gyakran a bal kéz hátrakötésével kényszerítették a gyerekeket a jobb kéz használatára, mivel a balkezességet sok kultúrában a szerencsétlenséggel, sőt, vallási alapon a rosszal azonosították. Ez az erőszakos beavatkozás azonban nemcsak lelki traumákat okozott, hanem gyakran súlyos neurológiai zavarokhoz, például tartós dadogáshoz vagy tanulási nehézségekhez vezetett, mivel mesterségesen megzavarta az agy természetes dominanciáját. Szerencsére a modern pedagógia ma már tiszteletben tartja ezt a biológiai adottságot.
Vajon, ha a jobbkezesség ennyire praktikus az agy és a társadalom szempontjából, miért nem tűntek el teljesen a balkezesek? Miért tartja magát stabilan ez a 10-15%-os arányszám?
A tudomány válasza az, hogy épp ez az exkluzivitás biztosította a csoport túlélését. A történelem során a kézitusában és a párbajokban a balkezesek hatalmas előnyben voltak, hiszen ők hozzászoktak a jobbkezes ellenfelekhez, míg a jobbkezeseket váratlanul érte egy balról érkező ütés vagy szúrás. Ez az evolúciós előny – a harcmezőn való életben maradás – biztosította, hogy a balkezesség génjei, ha kisebbségben is, de fennmaradjanak a génállományban.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.