A karácsonyfa-állítás története: így változott évszázadok alatt az ünnep éke


A karácsony egyik legszebb pillanata, amikor a családok feldíszítik az ünnep ékét, a fenyőfát. Ez a hagyomány hosszú időre nyúlik vissza – így alakult évszázadról évszázadra a karácsonyfa-állítás:


A fenyőfa állítás hagyománya a Német-római Birodalomra vezethető vissza. Az első feljegyzés Sebastian Brant német írótól származik. Írásai alapján ekkoriban még almával és ostyával díszítették. Egyes források szerint Luther Márton volt az első, aki világító gyertyákat helyezett a fa ágaira.
A Múlt-kor történelmi lap szerint Luther Márton egyszer egy éjszakán hazafelé tartott, amikor a mellette álló fenyőn megcsillant a csillagok fénye – ez a látvány annyira magával ragadta, hogy saját karácsonyfáján is viszont akarta látni, így gyertyafénnyel helyettesítette a csillagokat.
Később ez a szép karácsonyi szokás Berlinből Bécsbe is átterjedt, ahol eleinte főleg az arisztokrata családok és művészek díszítették a fákat. A 19. század közepétől pedig már a polgári otthonokban is fellelhető volt.

Magyarországon legelőször Brunszvik Teréz, az első magyar óvoda megalapítója állított karácsonyfát 1824-ben saját birtokán, a martonvásári Brunszvik-kastélyban.
Később a budai, I. kerületi Mikó utcában az általa épített kisdedóvó gyermekeit örvendeztette meg egy feldíszített fával 1828. decemberében.
A fára az akkori pedagógusok saját maguk által készített kézimunkákat akasztottak.

Ennek az ünnepi szokásnak az elterjesztésében a grófnő mellett jelentős szerepet kapott még kettő nemesi család is, a Podmaniczky és a Bezerédj. Később már nemcsak az arisztokraták kiváltsága volt a karácsonyfa-állítás, hanem az egész országban meghonosodott ez a hagyomány, így 1860-ban már fenyőfa vásárokat is tartottak a fővárosban az adventi időszakban.
1854-ban jelent meg először a szépirodalomban is, Jókai Mór A koldusgyermek című karácsonyi elbeszélésében.

Kezdetben még nem trendi girlandokkal és gömbökkel szépítették a fákat, mint manapság – almát, diót, ostyákat, mézeskalácsot és édességeket aggattak az ágaira. Emellett különböző anyagokból − például textilből, üvegből vagy fából készült díszekkel is színsítették.
A magyar karácsonyfa legnagyobb különlegessége a szaloncukor volt, ami a 19. században terjedt el. Eleinte kézzel készítették és csomagolták fényes arany- vagy ezüstpapírba, majd a század végén már gépekkel állították elő és árulták nagy mennyiségben.
Akárcsak manapság, két évszázaddal ezelőtt is csillag alakú csúcsdísz került a fa tetejére, ami azt a fényes csillagot szimbolizálja, amelyik elvezette a pásztorokat Betlehembe. A közkedvelt gömb, amit manapság is akasztunk a fára, pedig a Paradicsomban megjelenő fa almáját jelképezi. Világítás gyanánt korábban még gyertyákat és csillagszórókat használtak, a mai izzósorok elődjeként.

Kíváncsi vagy a 2025-ös karácsonyfatrendre? Kattints a videóra, ha inspirálódnál még az ünnepek előtt!



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.