Vajon lehet szexelni az űrben? – A NASA szakértői végre megadják a választ

Ahogy az űrutazás lassan átlép a sci-fi rajongók álmaiból a hétköznapi valóságba, a NASA továbbra is úgy pironkodik, mint egy internátusi apáca, ha az űrhajósok szexuális életéről kérdezik. Pedig egy 2011-es, hat kutatócsoportot felvonultató akadémiai vizsgálat már részletesen feltérképezte, hogyan reagál a férfi és női test a gravitáció nélküli környezetre – és ebből az is kiderül, hogy elméletben miként lehetne szexelni az űrben. A NASA egyik szakértője pedig meglepően őszintén beszélt arról, amit a hivatalos kommunikáció máig kerül.

Ezekkel a roblémákkal szembesül, aki szeretne szexelni az űrben

• A NASA hivatalosan nem erősíti meg, hogy volt-e ilyen eset, de a kutatások szerint a szex kérdése nem megkerülhető a hosszú távú űrutazásoknál.
• A mikrogravitáció teljesen átírja a biológiai működést, különösen a vérkeringést, ami alapfeltétele a szexuális izgalomnak.
• A férfi és női test másként reagál az űrre, ami a szexuális működés szempontjából is eltérő kihívásokat jelent.
• A súlytalanság fizikailag megnehezíti az együttlétet, mert a testek elúsznak egymástól, hacsak nem rögzítik magukat.
• Az ISS-en szinte nincs privát tér, és a központban mindent hallanak.
• A vízhasználat korlátozott, így az aktus utáni tisztálkodás is problémás.
• A kutatás szerint a nők jobban viselik az űrutazást, ezért a jövő Mars-expedícióiba több nőt képeznének.

A NASA nem beszél róla, de a kutatás mindenre rávilágít

Amióta a sci-fi műfaj létezik, az emberek fantáziáját izgatja, hogy vajon milyen lehet az űrben csinálni. Egy 2011-es tanulmány részletesen foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy biológiailag és fizikailag lehetséges-e egyáltalán.

Milyen akadályokba ütközünk, ha az űrben akarunk szexelni?

A „The Impact of Sex and Gender on Adaptation to Space” című kutatás hat munkacsoporttal, több tíz évnyi adatgyűjtés után vonta le azt a következtetést, hogy a férfi és a női test nagyon különbözően működik mikrogravitációban, mint földi körülmények között. A tanulmány szerint az alábbi biológia és fizikai akadályok gördülnek elénk, ha esetleg egy űrállomás lenne a légyott helyszíne:

• Súlytalanságban a két test nem akar egy helyben maradni: A dokkolás nehezen megoldható. Nehéz úgy hancúrpartit rendezni, ha a másik minden lökéssel távolabb lebeg, ezért maximum teljesen összekapaszkodva lehetne kivitelezni.
• A vérkeringés teljesen megborul: a szexuális izgalom és működés masszívan függ a véráramlástól. Gravitáció hiányában nem egészen úgy működik a vérkeringés mint földi körülmények között. Az űrben a vér kontrollálhatatlanul „lötykölődik” az erekben, vagyis előfordulhat, hogy egyes testrészekbe túl sok vér kerül, emiatt az az izgalmi állapot is fájdalmas lehet, vagy be sem következik. Sok űrhajósnál a súlytalanság okozta keringési problémák látásromlást és fejfájást okoznak.

De akadnak még egyéb tényezők is, amik szinte lehetetlenné teszik a műveletet:

• A hálófülkék telefonfülke méretűek, amikhez egy falhoz rögzített hálózsák tartozik, így itt nagyon nehéz bármilyen pozíciót is kivitelezni.
• A Nemzetközi Űrállomáson nincsen sok privát tere az űrhajósoknak és mindenki hall mindent.
• A földi állomáson a kontrollszobában mindent hallani, ami az űrállomáson történik, így elég nagy közönsége lenne a dolognak.
• A korlátozott vízhasználat és a gravitáció hiánya miatt az aktus utáni fürdést körülményes megoldani.

Akkor most lehet vagy nem lehet szexelni az űrben?

Laura Faye Tenenbaum, volt űrhajós, akvanauta és a NASA kommunikációs szakértője szerint a válasz az, hogy fizikailag lehetséges, de biológiailag, technikailag és egészségügyileg brutálisan bonyolult. Ahogy mondja: „Ha a víz alatt lehetséges, akkor az űrben miért ne lenne az? Minden csak akarat és kreativitás kérdése.”  Tehát nem zárja ki, hogy volt ilyen, de hivatalosan a NASA sosem fogja elismerni, mert védi az asztronauták magánéletét. 

Nőket a Marsra?

Mivel a szexuális funciókhoz mindenképp szükséges a gravitáció, a hagyományos űrhajó vagy űrállomás nem a legalkalmasabb helyszín ehhez, de a tudósok azonban valószínűleg megolják majd a problémát, mire a Mars-expedíció elindul 2030-ban. A tanulmányból az is kiderült, hogy a nők szervezete sokkal jobban viseli az űrutazás extrém terhelését a férfiakhoz képest: sokkal kevésbé fogékonyak az űrbetegségekre, jobban alkalmazkodnak a terheléshez, és összességében ellenállóbbak a hosszú küldetések okozta stresszel szemben. Emiatt a tudósok komolyan fontolgatják, hogy egy jövőbeli Mars-expedíciót nagyrészt női legénységgel indítsanak útnak, ami azt is jelentheti, hogy annak a pár szerencsés férfinak lesz kikből válogatnia a hosszú út során.