Túlmutatott az űrkutatáson – Milyen volt az élet a ma 50 éves első nemzetközi űrállomáson?

A huszadik század jellegzetes epizódja volt az űrverseny, ahol az űr felfedezését tűzte zászlajára a két ellentétes pólus. A Holdra szállás eldöntötte a versenyt, ám végül egy közös expedíció tette fel a pontot a kozmoszért folytatott harc tetejére. Az Apollo és Szojuz-19 űrhajók egyesülésével létrejött az első nemzetközi űrállomás, melynek elsősorban puszta léte volt történelmi jelentőségű.

Az első nemzetközi űrprogram története

Amikor 1975. július 15-én föld körüli pályára állta a Szojuz-19, illetve Apollo űrrakéta, bő három év közös munkájára, évtizedes folyamatra került fel a korona. A fellövés előzményeiről és körülményeiről egy korábbi cikkünkben részletesebben írtunk. Nem volt elég fellőni a két űrhajót, egyesülniük is kellett, hogy kezdetét vegye a közös munka.

Technikai problémák és csúszás – Hogyan jött létre az első nemzetközi űrállomás?

A közös amerikai-szovjet űrmisszió hidat képzett a hidegháborúban, ám ez elé komoly akadályokat gördített a két szuperhatalom eltérő technológiája. Tudniillik eltérő mérnökcsapatok dolgoztak, eltérő nyomás volt a két kabinban, de még a felhasznált alapanyagok sem egyeztek. Eredetileg egy nappal korábbra időzítették volna a dokkolást, ám mindkét űrhajón felmerültek technikai hibák, a vezetés pedig jobbnak látta aludni küldeni a legénységet.

Az Apollo rakétán egy vésznyitáshoz szükséges eszköz csúszott félre, azonban a Szojuz-19 sem maradt hiba nélkül: náluk a külső kamera vált használhatatlanná. Ezzel csak az volt a baj, hogy egyedül ez volt képes külső felvételeket készíteni, így némileg bosszúsan indult az első nemzetközi űrexpedíció. A két űrhajó hajtóművek használata nélkül kapcsolódott, direkt így állították őket keringési pályára.

Végül három óra ügyködés után megnyílt az ajtó és Thomas P. Stafford és Alekszej Leonov űrhajósok között megtörtént a történelmi jelentőségű kézfogás. Az első napon még nem az űrkutatás, hanem az ismerkedés volt a főszerepben, az asztronauták közösen megajándékozták egymást, és egy emlékplakettel emlékeztek meg a találkozóról.

Milyen volt az élet az első nemzetközi űrállomáson?

Az a nemzetközi űrállomás, melyen többek között Kapu Tibor is missziót folytatott, valóságos luxushotel svédasztalos reggelivel a Szojuz-Apollo program kikötőjéhez képest. Ugyanis alig 2 m átmérőjű és nagyjából 15-18 m hosszúságú szerkezetről volt szó, tehát nemzetközi űrállomás legénysége némileg szűkösen töltötte a missziót.

Éjszakára mindkét szuperhatalom űrhajósai visszatértek saját űrhajójukba, nappal pedig közösen kísérleteztek. Többek között a súlytalanság hatásait bemutató filmeket készítettek, de földrajzi megfigyeléseket is tettek. Mégis, a legérdekesebb kísérlet az volt amikor mesterséges napfogyatkozást hoztak létre, hogy a nap koronájáról készítsenek felvételeket.

Az űrkutatáson túl Kapu Tiborhoz hasonlóan sajtótájékoztatók, interjúk vártak az asztronautákra, hisz az első nemzetközi űrállomás létrejöttének elsősorban politikai jelentősége volt.

Kozmikus barátságok, és a nemzetközi űrprogram jelentősége

A közös űrmisszióban szoros barátságok is köttettek, amit jól példáz, hogy Leonov Stafford gyerekének keresztapja lett. Leonov később eképp nyilatkozott az amerikai űrétekről: „egy jó vacsora legjobb része nem az, hogy mit eszel, hanem az, hogy kivel eszel.”

Az első nemzetközi űrállomás annak bizonyítéka, hogy az összefogás sokszor célravezetőbb, mint a mániákus versengés.