Sok nő szinte meztelennek érzi magát, ha nem teszi fel napi sminkjét. Ez jól érzékelteti a sminkelés ellentmondásos megítélését: segít kihozni arcunkból a maximumot, ugyanakkor hamis valóságot mutat. Nem volt ez másképp a történelem során sem, hisz a smink története évezredekre visszanyúlik. Járjuk végig a kozmetikumok rögös históriáját!

Forrás: Getty Images
A sminkelés története
- Tudományos alapja van, hogy miért vonzódunk a sminkelt archoz.
- Legkorábbi leletek i. e. 5000-ből kerültek elő Egyiptomból.
- Az ókori görögök és rómaiak fehér sminket használtak.
- A középkorban ördögi tettnek tartották a sminkelést, változó megítélése volt az újkorban.
- A huszadik században a média forradalma adott neki lökést.
Miért sminkelünk valójában?
Az, hogy miért teszünk fel sminket, valójában nem holmi divathóbortból, hanem az emberi evolúcióból ered. Kutatások ugyanis alátámasztották, hogy az emberek vonzóbbnak találják a kontrasztos arcokat, a púderek, arcfestékek által pedig jóval kontúrosabbá válnak a vonások. Ezen felül a smink által elért hibátlan arcbőr erősebb gének látszatát kelti, így egy jól felvitt sminket viselő illető jobb esélyekkel indul a párválasztásban.
A sminkelésnek azonban kulturális, pszichológiai és társadalmi jelentősége is van. A természeti népek arcfestésének rituális szerepe van, de társadalmi hovatartozást is kifejezhet. A smink ereje ezen felül egyfajta pszichés mankót, biztonságérzetet ad, felturbózza az önbizalmat és segít beilleszkedni vagy épp lázadni a társadalmi normák ellen.
Nem meglepő hát, hogy valamennyi civilizációban jelen volt a sminkelés.
A smink megítélése történelmi korszakokon át
A kozmetikumok használatára vonatkozó legkorábbi emlékek i. e. 5000 körülre datálhatók, melyek egyszerű kék, zöld szemfestékeket, valamint kohlt – korabeli fekete szemhéjtus – tartalmazó tégelyek voltak. Az ókori Egyiptomban a sminkelésnek a napvédelem mellett szakrális szerepe is volt, mivel úgy vélték, hogy így közelebb kerülnek isteneikhez. A fekete szemfesték a nap elleni védekezést is segítette. Hórusz népe a puszta arcfestésen túl igen tudatos bőrápolási rutint követett, olajokkal hidratálta bőrét, de a fényvédelemre is nagy hangsúlyt fektetett.

Forrás: Getty Images
Az ókori görögök és rómaiak már természetesebb sminket használtak, náluk a fehér bőr, hangsúlyos szemöldök és pirospozsgás arc volt a szépségideál, amit különböző, nem egyszer mérgező púderrel, valamint cékla levével értek el. Szemöldöküket a festés mellett olykor kecskeszőrrel pótolták, szemüket pedig szén és olívaolaj keverékével emelték ki. Ugyanakkor a rúzsozást illetlennek tartották, azt jobbára csak örömlányok kenték fel.
Különös, de már ekkor is megszólaltak olyan hangok, akik a sminkelést erkölcstelennek, a hiúság megnyilvánulásának tartották, mondván: az igazi szépség az erkölcsös cselekedetekből fakad.
A középkor során is hasonló filozófia mellett ítélték el a sminkhasználatot, melyet legfeljebb erkölcstelen, ördöggel cimboráló nők viseltek. Változás csak a reneszánsz korban jött el, amikor a hófehér arcbőrön viselt arcpír, valamint piros rúzs volt a szépségideál, ami a korábbi erkölcscsősz évszázadok begyöpösödött szokásai elleni fellépés volt. Egészen a 18. század végéig ez határozta meg az arcfestés trendjeit. Ebben az évszázadban még a férfiak is előszeretettel viseltek púdert, szépségpöttyöt, arcpirosítót.
A hosszú 19. században pálfordulás történt: egy tisztességes nőnek legfeljebb kevés púdert illett használnia. Különösen Viktória királynő ellenezte a sminkhasználatot. Ugyanakkor az ipari forradalomnak köszönhetően már ekkor megjelentek a modern dekorkozmetikumok, a legnagyobb márkák is ekkor jöttek létre.
A sminktörténelem következő nagy fejezetére több mint száz évet várni kellett. Ugyanis az 1920-as években, Hollywood aranykorában a színésznők erős sminket viseltek, melyet az évtized divatdiktátorai, a flapperei is használni kezdtek. A huszadik században aztán a technológia, valamint a média fejlődése nyitott utat a smink általános használata felé, népszerűsége azóta is töretlen. Így jutottunk el napjainkig, ahol a közösségi média által hergelt mikrotrendek elől nincs menekvés.

Forrás: Getty Images
Lázadás és ellenállás – A smink története
Nem véletlen, hogy a történelem bizonyos korszakaiban annyira féltek a sminkeléstől, hiszen tisztában voltak vele, hogy komoly fegyver lehet az emberek kezében. Ha megfigyeljük, a szubkultúrákban gyakran használnak erős, szinte már provokatív arcfestést, mellyel a társadalmi normák elleni lázadást fejezik ki. Az sem véletlen, hogy tinédzser lányok nőiségüket felfedezve erősen sminkelik magukat, de bizonyos feminista mozgalmak, például a muszlim nőjogi mozgalmak, valamint lipstick feminism (rúzs feminizmus) is fegyverként használja a sminket.
A smink története során nagy szerepe volt az önkifejezésnek, hisz az arcfestékek révén annak mutathatják magukat a nők, akiknek önmagukat is látni szeretnék.
Sokan afféle harci festésként viselik a kozmetikumokat, jelezvén, tisztában vannak erejükkel és nem félnek szembeszállni az elvárásokkal. Ugyanakkor a modern korban a smink nélküliségnek is nagy szerepe lehet, mellyel a tárgyiasítás, kapitalizmus, csordaszellem, valamint a közösségi média hamis világa ellen lépnek fel. Hisz egy olyan világban, ahol a filterek és erős smink olyan megszokott, hogy néhányan szinte fel sem ismerik magukat smink nélkül, igazán az a nagy vállalás, ha valaki felvállalja természet adta arcát.
A smink története az ókortól napjainkig
Annak, hogy miért viselnek sminket az emberek, evolúciós oka van, azonban megítélése társadalom és ideológia függvénye. A smink története valójában nem arról szól, hogy mikor használjuk, hanem képesek vagyunk-e felismerni, mikor lehet és mikor nem lehet használni. Hiszen egy erős smink legalább olyan erős üzenetet hordozhat, mintha smink nélkül jelenünk meg valahol.
Olvass további érdekességeket a szépség történetéből:


