Vannak a világon olyan helyek, ahol különös szabályok uralkodnak. Ide tartozik a világ legészakibb városa, Longyearbyen is, amely gyakorlatilag betarthatatlan kéréssel fordult a lakói felé. Nemcsak meghalni, de szülni is tilos. Első hallásra talán úgy véled, ez egészen abszurd, de csak addig, amíg meg nem tudod az okát.

Forrás: Northfoto
Longyearbyen, avagy a zord Norvég pokol
Messze északon, a sarkkörön túl találjuk a világ legészakibb városát, ahol az út melletti táblák nem őzekre, hanem a veszélyeztetett jegesmedvékre figyelmeztetnek. A vizekben bálnák, fókák és rozmárok élnek, a tundrás kopár tájon sétálva pedig könnyedén összefuthatunk egy sarki rókával vagy egy rénszarvascsordával.
Longyearbyen a textilszálakkal szennyezett Jeges-tengeren található szigetcsoport, Spitzbergák fővárosa, de közigazgatási szempontból Norvégiához tartozik. A települést 1906-ban alapították, méghozzá az itt feltárt szénbányák miatt. Bár 1943-ban a németek teljesen lerombolták, a helyiek a zord életviszonyok ellenére sem akartak új otthont keresni maguknak. Végül a második világháború után teljesen újjáépítették szeretett városukat.

Forrás: Northfoto
A városban jelenleg körülbelül 2400 ember él, akik egyetlen élelmiszerbolton osztoznak, az év jelentős részében kutyaszánokkal járnak, az iskolában pedig kötelező tananyag a fegyverhasználat, elsősorban a városba gyakran betévedő jegesmedvék miatt. Longyearbyen időjárása ugyan a klímaváltozásnak köszönhetően igen meglepő hőmérsékleti kiugrásokat képes produkálni, de általánosságban -20 és 7 Celsius-fok között alakul. A város zordságát azonban mégsem igazán ez adja, hanem az Északi-sark közelsége. Longyearbyenben ugyanis április 20. és augusztus 23. között sosem megy le a nap, tehát folyamatos a világosság, cserébe azonban október 26. és február 15. között szinte teljes a sötétség.

Forrás: Nortfoto
Valóban tilos meghalni és szülni?
Az egyik legismertebb Longyearbyenhez kapcsolódó szóbeszéd szerint, megtiltották az itt lakó embereknek, hogy a városban haljanak meg. Ez persze kissé túlzás, hiszen jogilag nem igaz, mégis van valóságalapja ennek az állításnak. A város permafrosztra épült, vagyis a talaj egész évben fagyott. Ez azt jelenti, hogy keményebb, mint a beton. Emiatt a holttesteket szinte lehetetlen a földbe temetni, bár a temetkezést még így is meg lehetne oldani. A sírhelyeken túl azonban van egy másik, sokkal komolyabb ok, amiért Longyearbyen nem igazán támogatja a temetkezést. Amikor az 1918-as spanyolnátha idején elhunytakat évtizedekkel később megvizsgálták, hiába voltak eltemetve, a testek szinte érintetlenek maradtak, bennük az aktív kórokozókkal. Ez komoly közegészségügyi kockázatot jelentett, ezért az 1950-es évektől betiltották a hagyományos temetkezést.

Forrás: Northfoto
Ez azonban nem azt jelenti, hogy illegális lenne meghalni. Egyszerűen csak arról van szó, hogy ha valaki súlyosan megbetegszik, vagy életének végéhez közeledik, azt Norvégia szárazföldjére szállítják, természetesen repülőgéppel. A város egészségügyi ellátása korlátozott, nincs lehetőség hosszú távú ápolásra vagy szülészeti ellátásra sem. Emiatt a várandós nőket is arra kérik, hogy a szülés előtt már jó pár héttel utazzanak el oda, ahol teljeskörűen el tudják őket látni. Tehát senki sem tiltja meg, hogy valaki itt hozza világra gyermekét, csak nem ajánlják.
Mit érdemes tudnod a norvég Longyearbyen városáról?
A világ legészakibb városának időjárása, elszigeteltsége és a sarkvidéki nappalai sem tartják vissza az embereket attól, hogy közel 2500-an lakják a Jeges-tenger szigetcsoportjának fővárosát. A szóbeszédekkel ellentétben Longyearbyenben nem tiltja törvény se a halált, se a szülést, ennek inkább a természet és a település adottságai szabnak határt. Az állandóan fagyott talaj miatt a temetkezés nehézkes és közegészségügyi szempontból rizikós, míg a szüléseket az egészségügyi ellátás korlátozottsága miatt nem javasolják.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:


