A középkor legnagyobb szoknyapecérei: trubadúrok, a reneszánsz mandolinos rocksztárjai
2026.01.12.
Még hogy a rocksztárság modernkori jelenség! Ha az elektromos gitárt mandolinra, az érát pedig középkorra cseréljük, megkapjuk a trubadúrokat, akik koruk nőfaló, lázadó zenészei voltak.
Nemcsak a középkori költészet és kultúra aktív alakítói, de hírhedt nőfalók is voltak a trubadúrok, akiknek befolyása messze túlmutatott a szórakoztatáson. Vajon honnan indultak és mi lehetett igaz a róluk kialakult történetekről? Cikkünkben ennek jártunk utána!
Forrás: Getty Images
Kik voltak a trubadúrok?
Azokat a 12-13. századi zenész-költőket nevezték trubadúrnak, akik az érett középkorban zenés költeményeket és dalokat adtak elő, jellemzően egyik helyről a másikra vándoroltak. Első képviselőik a 11. században jelentek meg Dél-Franciaországban, ahol okszitán nyelven komponáltak – a trubadúr költészet ennek a népnek a lírájára épült –, később Európa-szerte elterjedt a jelenség.
Bár nem volt meghatározva ki lehetett trubadúr, ezek a vándorművészek jellemzően lovagi, nemesi, polgári származásúak voltak, de arra is volt példa, hogy egy uralkodó szegődött zenésznek.
Érdekes, hogy nem csupán férfiak, hanem nők is lehettek trubadúrok, akik trobadiritz néven tevékenykedtek. Munkásságuk viszont messze túlmutatott a köznép puszta szórakoztatásán: nem csupán hordozták, hanem aktívan alakították a középkori kultúrát.
A trubadúr költészet és helyük a társadalmi ranglétrán
Bár nem lett minden trubadúr befutott középkori „rocksztár”, távolról sem száraz kenyérért és vízért muzsikáló utcazenészeket kell elképzelni. Egyfelől az ő költeményeik, zenéik, előadásaik igen kifinomultak és összetettek voltak, másfelől komoly presztízzsel bírtak, akiket szívesen láttak az udvarukban. Ennél fogva drága ajándékok, busás fizetség, pazar ellátás volt a jussuk.
Költészetükben olyan provokatív közéleti, politikai témák is felmerültek, mint például a keresztes hadjáratok, melyeket más köntösben nem lehetett volna felszínre hozni.
Kedvelt stílusuk a tenzo, vagyis a költői vita volt, melyekben olykor igen csípős megjegyzések is elhangzottak. Egy költemény megírása, valamint előadása komoly kulturális tőkét jelentett számukra, ahol nemcsak tehetségüket, de gondolkodásukat is megmutathatták. Ennek tudatában már nem is olyan meglepő, hogy olykor a társadalmi ranglétra csúcsán lévő arisztokraták is trubadúrnak álltak.
Forrás: Getty Images
A trubadúrok hangszerén, a lant vagy mandolin kísérettel előadott verseknek persze az udvari szerelem is kedvelt témája volt, melyek nem ritkán bújtatott szexuális utalásokat is tartalmaztak. És ha egy karizmatikus, befolyásos zenész egyszer nők közelébe kerül…
Nőcsábász rocksztárok középkori kiadásban?
Elterjedt sztereotípia a trubadúrokról, hogy nőcsábász vándorzenészek voltak, akik minden fehérnépet megkaptak, akit csak akartak. Meglepő, de ennek a közkeletű elképzelésnek is megvolt a valóságalapja, hisz némelyik fennmaradt költeményük szinte már felkérés volt a lepedő gyűrésére, mely igencsak megbotránkoztatta a szigorúan vallásos középkori társadalmat.
Az egyik első trubadúr, az 1071 és 1121 között élt IX. Vilmos, Aquitánia hercege bevallása szerint mintegy 184 nőt hódított meg.
Ez minden bizonnyal precedenst teremtett költő kollégái számára, de remek alapul szolgált a hódító vándorzenészekről kialakult képnek. Persze a többi trubadúrt sem kellett félteni, mivel az általuk előadott történetek gyakran szóltak hódításaikról, afrodiziákumokról és olyan frivol kalandokról, amit még a mandolin is csak inkognitóban mert eljátszani.
Történészek szerint azonban a szoknyapecér trubadúrról alkotott kép némileg túlzó, ahogy arról sincsenek adatok, átlagosan hány nővel háltak. Az viszont bizonyos, hogy költészetük révén nemcsak a kultúrát, hanem az udvari életet, közvetetten a politikát is befolyásolták, de a lírára is jelentős hatásuk volt. Aki pedig ilyen befolyásos, a nők körében sem lehet sikertelen.
