Tudod ki volt Franciaország nőstény farkasa? Ezt a 3 belevaló középkori királynőt ismerned kell


Az olyan kifejezések, mint a bátor vagy belevaló sokszor igencsak elcsépeltnek hatnak, amikor a jóléti társadalomban elkényelmesedett ember a legkisebb erőfeszítést is eredménynek tekinti. Azonban azon középkori királynők esetében, akik a szokásokkal dacolva magukhoz ragadták a hatalmat és eredményesen kormányozták az országukat, egyáltalán nem indokolatlan. Hoztunk három olyan rendkívüli, de kevésbé ismert uralkodónőt, akik jelentős szerepet játszottak a középkor történetében.

A történelem leghíresebb női egy férfiak és hiedelmek által irányított világban törtek utat maguknak a hatalomig. Közülük is kiemelkedik három rendkívüli asszonynak a története.
A vizigót hercegnő, Brünhilde 573-ban ment feleségül I. Siegbert frank királyhoz, míg testvére, Galswintha újdonsült férje féltestvéréhez, Chilperikhez . Ha már itt úgy érzed, hogy egy retró brazil szappanopera forgatókönyvét olvasod, figyelj, mert most jön csak a java: sógora – Chilperik – szeretője, Fredegund megölette Brünhilde húgát, ami roppantmód felbőszítette a frank királynét. A gyilkosság egy negyven évig tartó háborúhoz vezetett.

Miután Sigebertet mérgezett tőrökkel meggyilkolták 575-ban, Brünildét bebörtönözték, azonban a megözvegyült Merovech feleségül vette és kiszabadította. Brünhilde visszatért néhai férje királyságába és kisebbik fiát, II. Childebertet kiáltatta ki királlyá, de régensként magánál tartotta a hatalmat. Nem is volt tehetségtelen királynő, mivel hatékonyabbá tette a hadsereget és az adórendszert, templomokat, utakat újított fel, erődöket, apátságokat épített. Ezzel a Nyugatrómai Birodalom bukását nyögő kultúrát és gazdaságot sikeresen fellendítette.
Fia halála után unokáját ültette a trónra, ám ekkor sem engedte ki kezéből a hatalmat, a fiút ágyasokkal foglalta le, hogy senki se kérdőjelezhesse meg a döntéseit. Azonban a szomorú vég őt is utolérte, amikor főellensége, Fredegund fia kivégeztette 613-ban.
Nem hazudtolta meg nagyanyja, a szintén rendkívüli Aquitániai Eleonóra nevét Kasztíliai Blanka francia királyné. Ugyanis amikor férje, VIII. Lajos váratlanul meghalt 1224-ben, ő lett a még fiatalkorú fia, IX. Lajos helyett a régens. Az, hogy a király még kiskorú volt, kiszolgáltatottá tette az országot, több lázadás és háború is fenyegette a francia birtokokat. Csakhogy ellenségei nem számítottak Kasztíliai Blanka szívósságára és könyörtelenségére, aki ügyes politikai manőverek és szövetségek építése révén visszaverte a támadásokat.

Amikor fia, a később szentté avatott Lajos nagykorú lett, egy békés, virágzó királyságot kapott édesanyjától, aki ezután is megbízható tanácsadója maradt fiának. 60 évesen pedig volt még egy utolsó fejezete diadalmas életének: IX. Lajos keresztes hadjáratra indult, aki anyjára hagyta az ország vezetését. Az özvegy anyakirályné támogatta a szegényeket, amikor pedig fia fogságba esett, kemény ellenfélnek bizonyult a váltságdíjról szóló tárgyalásokon. A középkori történelem egyik legszívósabb királynéja 1252-ben szenderült örök nyugalomra.
Bár magyar fordításban nem jelent meg az angolban erősen sértő kifejezés, a VI. Henrik eredeti angol nyelvű változatban Shakespeare „She-wolf of France” gúnynévvel illette Margitot, aki a 20. századi író, Maurice Druon Az elátkozott királyok című könyvsorozatának magyar fordításában már konkrétan „Franciaország nőstény farkasa” néven jelenik meg — és akit így „becéznek”, az nem lehet akárki. Ezt a megtisztelő jelzőt nem másra, mint Anjou Margit francia királynőre aggatta a neves angol drámaíró, akinek VI. Henrikkel kötött házassága a százéves háború idején volt hivatott fenntartani a törékeny angol–francia békét. Amikor férjét maguk alá gyűrték a mentális problémák, sógora, York hercege kitúrta a régensi székből. Később ez az incidens vezetett a rózsák háborújának kitöréséhez, ugyanis amint VI. Henrik felépült, sógorát rögtön eltávolították a hatalom közeléből.

A háborúban eltökélten támogatta a Lancaster-házi Eduárd walesi herceg uralkodását, szövetségeseket keresett, többek között Skóciában, valamint szülőhazájában, aktívan mozgatva a szálakat. Azonban 1471-ben a Tewkesbury-csatában végső vereséget szenvedett és hosszú évekre férjével együtt a Towerbe zárták. A kegyetlen börtönévek azonban nem törték meg az ádáz uralkodónőt, akit végül XI. Lajos váltott ki onnan. Utolsó hét évét méltatlanul, elfeledve élte le Franciaországban, szerény körülmények között.
Ezek a rendkívüli királynők nem kértek a középkor szokásai által kijelölt útból, hanem saját ösvényt tapostak ki a történelemben. Dacoltak az ellenségekkel, akik nemük miatt nézték le őket, tevékenységük nélkül valószínűleg még Európa térképe sem a jelenlegi formáját mutatná.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.