Az egész világ élőben nézte a katasztrófát – 40 éve volt a történelem legnagyobb űrhajós balesete

1986. január 28-án történt a világ máig legnagyobb űrkatasztrófájaként számon tartott űrhajós balesete. A Challenger névre hallgató űrrepülőgép mindössze 73 másodperccel az indítás után, 15 kilométeres magasságban hirtelen megsemmisült. A helyszínen tízezrek, a képernyők előtt pedig milliók figyelték élőben a sokkoló eseményeket. A történtek hatására teljesen leállították az amerikai űrsiklóprogramot és a NASA teljesen újragondolta a projektjeit. Mutatjuk a történelem legnagyobb űrhajóbalesetének részleteit. 

• Napra pontosan 40 éve történt a Challenger-katasztrófa.
• Ez volt a valaha volt egyik legnagyobb űrhajós baleset. 
• A tragédiához technikai hibák és súlyos emberi mulasztások vezettek. 

A világ legnagyobb űrhajós balesete: a Challenger-katasztrófa évfordulója

A Challenger-katasztrófa évfordulója minden évben emlékeztet bennünket az űrutazás kockázataira és az emberi kíváncsiság határtalanságára. Napra pontosan 40 éve, 1986. január 28-án történt a világ eddigi legnagyobb űrhajós balesete. A Challenger fedélzetén összesen hét fős legénység utazott, amelynek tagja volt többek között Christa McAuliffe, a NASA első civil űrhajósa, aki tanárként az űrben tartandó oktatási kísérleteivel vált híressé. A NASA a tudomány népszerűsítése érdekében – a „Tanár az űrben program” keretében – válogatta be Christa McAuliffe New Hampshire-i tanárnőt a programba. A legénység további tagjai a következők voltak: Francis Scobee parancsnok, Michael Smith pilóta, valamint Ellison Onizuka, Judith Resnik, Ronald McNair és Gregory Jarvis űrkutatási szakértők. A legénység a tervek szerint egy kommunikációs műholdat telepített volna és tanulmányozni akarták a Halley-üstököst, miközben Föld körüli pályán maradnak. 

A Challenger-katasztrófa okai

Miután kiderült, hogy a kilövést január 28-ra időzítik többen kifejezték az aggodalmukat a rendkívül hűvös, fagyos időjárás miatt. Ennek ellenére –elsősorban politikai és PR okokból – zöld utat adtak a küldetésnek. A katasztrófát végül két, úgynevezett O-gyűrű gumitömítés okozta, amely az űrsikló gyorsítórakétáján (SRB) kapott helyet. Mivel fagypont alatti hőmérsékleten került sor az indításra, ezért az alacsony hőmérséklet csökkentette az O-gyűrűk rugalmasságát. A rugalmatlanná vált tömítések röviddel az emelkedés után megsérültek, ami lehetővé tette, hogy az SRB belsejéből, a nyomás alatt álló gázok átégessék, ami lángkifúvást okozott. Ez a falon keresztül a szomszédos üzemanyagtartályt is elérte, ami először kilyukadt, majd a kiszabadult a hajtóanyag belobbant. A robbanást követően a legénységi kabint is magában foglaló űrsiklót az aerodinamikai erők szétfeszítették. A mérnökök tudták, hogy igencsak valós az esélye egy hasonló katasztrófa bekövetkeztének. Egyikük, Roger Boisjoly, a következőt nyilatkozta még 1986-ban egy interjúban:

A Challenger közvetlenül a robbanás után

A személyzet tagjai semmit sem vettek észre a közelgő vészről. Amikor a kilövéstől számított egy perc múlva a Challenger már másfélszeres hangsebességgel repesztett, Smith másodpilóta örömittasan kiáltott fel: „Az anyját, hogy megy!”. Ekkor még nem sejthette, hogy addigra már végzetesen megsérültek az O-gyűrű tömítései, így a katasztrófa elkerülhetetlenné vált. A Challenger-űrhajó végül az Atlanti-óceán felett, a floridai Cape Canaveral partjainál 11 óra 39 perckor robbant fel, 73 másodperccel a kilövés után. 

Az űrsikló pusztulását nem közvetlenül a robbanás, hanem az extrémen megváltozott közegellenállási erők okozták. Maga az űrkapszula a robbanás után épségben maradt, így az űrhajósok halálát nem a robbanás, hanem az óceánba való, irgalmatlan erővel történő becsapódás okozta. A legénységi kabin és sok más járműtöredék az óceán fenekéről került elő három hónapos kutatás után. A legénység halálának pontos időpontja máig nem ismert. Annyi bizonyos, hogy a tervezés hiábái miatt nem volt menekülési rendszer és a legénységi kabin ütközése az óceán felszínével túl heves volt ahhoz, hogy azt bárki túlélje.

A baleset következményei

A tragédia valósággal sokkolta Amerikát és az egész világot. Ronald Reagan elnök aznap este mondta volna el szokásos éves beszédét, azonban ezt végül elhalasztotta és tévébeszédét az asztronauták emlékének szentelte. A mentési és kutatási munkálatok hónapokig tartottak. A törmelékeket közel 1700 négyzetkilométeres területen kutatták át repülőgépekkel, hajókkal és tengeralattjárókkal. A legénység maradványait így is csak áprilisban sikerült kiemelni, és méltó körülmények között eltemetni. Az elnök a január 31-i gyászszertartáson is részt vett és vizsgálatot sürgetett. A Challenger-katasztrófa áldozatai összesen 14 gyermeket hagytak árván vagy félárván. A Challenger elvesztése után évekre felfüggesztették az űrsiklóprogramot és a NASA teljes körű vizsgálatot indított, amely felfedte, hogy technikai hibák és emberi mulasztás vezetett a tragédiához. 

Ezek is érdekelhetnek az űrutazással kapcsolatban: