Brutális CIA-módszer: így szedj ki bárkiből bármit legálisan, kényszerítés nélkül


A CIA egy időben a brutális kihallgatási módszereiről volt híres, de mivel ezek hosszú távon csak csekély eredményre vezettek, elvetették a megfélemlítés és a kényszerítés eszközeit. Ma már pszichológiailag biztonságos módszereket alkalmaznak, melyek lényege, hogy olyan légkört alakítanak ki, ahol a kihallgatott/kérdezett személy önmagától érez késztetést arra, hogy elmondjon valami olyasmit, amit korábban egyáltalán nem akart; az alábbi CIA-módszerek a magánéletben és a munkahelyen egyaránt remekül működnek. Ki mered próbálni?

Az információgyűjtés egyik leghatékonyabb módja az úgynevezett Cunningham-törvény, mely kimondja, hogy az emberekben erősebb a vágy mások kijavítására, mint a segítségnyújtásra.
Vagyis, ha szándékosan téves vagy pontatlan állítást teszünk a mondandónk során, a beszélgetőpartnerünk nagy valószínűséggel azonnal közbevág, hogy kiigazítson bennünket. Csakhogy az esetek többségében az emberek ilyenkor olyasmiket is elárulnak, amikre rá sem kérdeztünk, és amikről talán soha nem tettek volna említést.
A CIA és Chriss Voss, az FBI ex-túsztárgyalója és tárgyalási szakembere által népszerűsített technika lényege, hogy megismételjük a beszélgetőpartnerünk által mondottakat,
de csak az utolsó néhány szavát vagy csak az elhangzott kulcsszavakat, méghozzá kérdő hangsúllyal.
Ezzel finoman arra késztetjük a másikat, hogy bővebb magyarázatot adjon és kifejtse a gondolatait.

Bevett módszer riportereknél is, hogy egy
válasz után nem szólalnak meg azonnal, hanem várnak néhány másodpercet. Akár többet is.
Az emberek többsége utálja a kínos csendet. Nem bírják se randin, se liftben, se taxiban, akár ismerőssel találkoznak, akár idegennel. Pont a kínos csendtől való félelem az, ami miatt a legtöbben elkezdenek beszélni, hetet-havat összehordani. Előfordul, hogy olyan infókkal is kitöltik a csendet, amiket más körülmények között eszük ágában nem lett volna kibökni. A stratégiai csendet a CIA-nál a hazugság feltárására is rendszeresen használják.

Az emberek két dolgot rettentően imádnak: magukról beszélni és szakértő szerepben tetszelegni. Ha munkahelyeden tanácsot kérsz egy kollégádtól, vagy megkérdezed, tudja-e, hogyan működik az irodai kávéfőző, vagy hogy mi a lényege annak a számítógépes rendszernek, amit a munkához használtok, hidd el, mindent el fog dobni a kezéből, csak, hogy villoghasson a tudásával.
Ha őszintén érdeklődünk és további kérdést is felteszünk neki (például a főnökkel vagy az egyik legidegesítőbb kollégával kapcsolatban), akkor lehetséges, hogy arra is ad választ (holott nem akart). Miért is ne tenné? Hiszen mi bizalmi légkört teremtettünk azzal, hogy a büszkeségére apelláltunk. Nyitottabbá vált irányunkba az illető.
A fenti módszerek a fenti példákkal nem nevezhetőek manipulatívnak, sokkal inkább kommunikációs eszközöknek. Manipulatívvá akkor válhatnak, ha mások kárára használjuk fel a szerzett információkat.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.