2026.02.07.
Nem azért halogatunk, mert nincs bennünk elég akarat, hanem mert az agyunk veszélyt érzékel. Egy japán kutatás most először mutatta ki, hogy a halogatás mögött egy tudatosan működő, stresszt csökkentő agyi fékrendszer áll, és ez alapjaiban írja át mindazt, amit eddig a lustaságról gondoltunk.
Az elmaradt e-mailek, a felhalmozódott mosatlan vagy a szétválogatásra váró ruhák látványa sokaknál ugyanazt váltja ki: megállunk, halogatunk, és inkább mással foglalkozunk. A halogatást sokáig lustaságnak vagy gyenge akaraterőnek tartották, ám egy friss japán kutatás szerint egészen más állhat a háttérben – mégpedig az agyunk egyik védelmi mechanizmusa.
Forrás: E+
- A halogatás mögött nem lustaság, hanem egy agyi védelmi mechanizmus áll.
- A motivációt irányító agyterület stressz hatására visszavesz az aktivitásból.
- Az agy különösen azokat a feladatokat blokkolja, amelyek bizonytalanok vagy kellemetlenek.
- A kutatás szerint ez a fék segít elkerülni a túlzott stresszt.
- A jelenség megértése segíthet a depresszió és más motivációs zavarok kezelésében.
- Kis lépésekre bontott feladatokkal az agy megnyugtatható.
A halogatás valójában nem a lustaságból fakad
A Kiotói Egyetem kutatói makákókkal végeztek kísérleteket: a majmokat egyszerű feladatokra tanították be, jutalomként este vizet kaptak. Az egyik feladat teljesen biztonságos volt, a másiknál viszont kellemetlen levegőfújás fenyegette őket, miközben a jutalomhoz jutottak. Minden alkalommal dönthettek, hogy egyáltalán nekikezdenek-e.
A megfigyelések szerint a sima jutalomért a majmok azonnal cselekedtek, a stresszesebb feladatnál viszont bizonytalanok voltak. Az agy egy bizonyos területén csökkent a aktivitás, amely a motivációt irányítja, miközben a jutalomközpont erősen aktiválódott. A kutatók szerint ez az önvédelemként működő fék lehet az oka annak, hogy mi is gyakran halogatunk.
Amikor a tudósok kémiai úton gyengítették a két terület közötti kapcsolatot, a majmok sokkal könnyebben láttak neki a nehezebb feladatnak, miközben a könnyű, jutalomhoz kapcsolódó feladatnál viselkedésük változatlan maradt.
Ez azt mutatja, hogy az agyunk nem lustaságból vagy figyelmetlenségből, hanem egy finom, motivációs fék miatt tart vissza minket, amikor fenyegetőnek vagy megterhelőnek érzünk valamit.
Miért pont ezeket a dolgokat halogatjuk?
A kutatás segít megérteni, miért nem halogatjuk a kellemes, azonnali jutalmat kínáló tevékenységeket, miközben egy e-mail megírása vagy a rendrakás napokig húzódhat. Az agy különösen akkor húzza be a kéziféket, ha egy feladat kimenetele bizonytalan, kudarcélmény vagy kellemetlenség társul hozzá, vagy egyszerűen túl nagynak és megterhelőnek tűnik. Vagyis nem arról van szó, hogy nem akarjuk megcsinálni ezeket a dolgokat, az agyunk inkább megpróbál megóvni minket a stressztől.
Mit jelent ez a mindennapokban?
Ha halogatsz, az nem azt jelenti, hogy lusta vagy, vagy hogy hiányzik belőled az önfegyelem. Sokkal inkább arról van szó, hogy az agyad veszélyesnek vagy túl nagy falatnak ítéli meg az adott feladatot, ezért ideiglenesen lelassítja a cselekvési kedvet – írja a Bild.
Éppen ezért segíthet, ha a feladatot kisebb, könnyebben kezelhető lépésekre bontod, vagy már az elején valamilyen apró, azonnali jutalmat kapcsolsz hozzá.
Az agy azon dolgozik, hogy megvédjen minket
A kutatók szerint a motivációs féknek van előnye is: véd minket, és segít megőrizni az egyensúlyt. Ugyanakkor a jelenség megértése hozzájárulhat olyan betegségek jobb kezeléséhez is, ahol a motivációs mechanizmusok zavart szenvednek, mint például a depresszió, egyes Parkinson-kórhoz köthető állapotok vagy a skizofrénia. A halogatás tehát nem jellemhiba, hanem egy ősi védelmi mechanizmus mellékhatása – csak épp a modern mindennapokban gyakran rosszkor lép működésbe.
Ezek is érdekelhetnek:
