Shoppingolásunk története: hogyan vált a bevásárlás szabadidős tevékenységgé?


Amikor a pláza kövét koptatva keressük a szezonvégi leárazásokat, bele sem gondolunk, hogy valójában milyen értelmetlen a dolog. Hiszen a nem vesszük meg a magassarkú gyűjteményünk 14. darabját, nem áll meg a föld forgása, hatodik bizsu nélkül is folytatódik az élet. Valami mégis hajt minket. Pontosan ez a felbuzdulás vezetett minket rá arra, hogy körbejárjuk a shoppingolás történetét.

Könnyű volna elintézni a shoppingolás jelentését annyival, hogy a vásárlás szinonimája. Ugyanis ha ezt a definíciót vesszük figyelembe, akkor valójában már azóta velünk van a jelenség, mióta a kereskedelem megjelent az emberi társadalomban. Azonban cserekereskedelem révén maniókagyökeret kecskeszőrre cserélni nem ugyanaz a kategória, mint Labubut venni homár alakú „luivuttyon” táskánkra. (Nem vicc, tényleg létezik ilyen batyu.)
Vásárlás során olyan termékeket veszünk, melyekre szükségük van, amik elengedhetetlenek életszínvonalunk fenntartásához.
Nehéz különválasztani a shopping és vásárlás definícióját, mivel olykor hártyavékony a köztük lévő határvonal. Azonban előbbi esetén plusz faktorként megjelenik az élmény, kikapcsolódás, de további fontos jellemző még a tervezés részleges vagy teljes hiánya. Tévedés volna azt gondolni, hogy a shopping kizárólag luxuscikkek, ruhák vásárlására irányulhat, hisz például autó, akár ingatlanvásárlásra is használhatják.

Akkor mégis mi lehet a definíció kulcsa? Hadd hozzuk ide a shoppig szó jelentését egy 1961-es angol-magyar szótárból: „A kapitalista országokban a dologtalan életet élő nők délutáni »elfoglaltsága.«" Amellett, hogy minden dolgozó nő nevében kérjük ki magunknak az általánosítást, nem mehetünk el a mondat igazságtartalma mellett.
A társadalomtörténetben azért is jelentett fordulópontot az első világháború vége, mert utána beszélhetünk fogyasztói társadalomól. Ennek az ipari forradalom, valamint az abból szárnyba szökkenő kapitalizmus ágyazott meg, így bizonyos formában már a 19. században is létezett, de csak az 1920-as évekre kristályosodott ki a konzumerizmus formulája.
Míg a korábbi évszázadokban az határozta meg az ember identitását, hogy mivel kereste meg a pénzét, addig a fogyasztói társadalomban az, hogy mire költi el.
A társdalom egyre inkább a fogyasztás köré kezdett szerveződni, mely természetesen kedvezett a kapitalizmusnak, a pénz áramlásának, amit az egyre erősödő marketing, valamint a FOMO, a kimaradásból való félelem csak fokozott. Ez relatíve magas életszínvonal mellett működik, így a jóléti társadalmak sajátja. Az individualizmus, önkifejezés előtérbe kerülését sem szabad kihagyni a képletből.

További fontos változás volt a hóbortos évtizedben a nők társadalmi helyzetének változása, a feminizmus előretörése. Mai szemmel megmosolyogtató ez a párhuzam, pedig fontos mérföldkő volt, amikor a nők is kiléptek a piacra, fogyasztóvá váltak. Ráadásul ekkor kezdtek egyre többen a munkaerőpiacra áramlani. Ha egy nő elment vásárolni – vagyis shoppingolni – azzal valójában a társadalmi szerkezet és gazdaság átalakulását ünnepelte. (Természetesen a shoppingból a férfiak éppúgy kiveszik a részüket, még ha tagadják is.)
A shoppingolás maga is valamikor ekkortól vált kedvelt szabadidős tevékenységgé, amikor a megvásárolt javakkal saját személyiségünket, társadalomban elfoglalt helyünket fejezzük ki. Ennek vadhajtása a Black Friday idején elszabaduló káosz, vagy a fentebb már említett Labubu baba.
Amikor nem az elvégzett munka, hanem a fogyasztói kosár tartalma határozza meg az ember énképét, a vásárlás aktusa is megváltozik. A shopping a fogyasztói társadalomban élő egyén sajátos szertartása mellyel önnön magát próbálja meghatározni.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.