Akik munka helyett hivatást választottak – Mentős önkéntes a Krisna-hívők ételosztásán

Aki figyelmesen jár Budapesten és a nagyobb városokban, bizonyosan látott már utcán ételt osztó önkénteseket. A Krisna-hívők Ételt az Életért mozgalmának célja a rászorulók megsegítése, egy rendszeres önkéntesük szemüvegén keresztül pedig betekintést nyertünk a misszió mindennapjaiba. Pálok Rádhásjám mondhatni veteránnak számít az ilyen ételosztásokon, tevékenységében pedig van még egy csavar: polgári foglalkozása is a segítésről szól, mivel mentősként dolgozik. Karácsonyról, barátokról, az évek alatt gyűjtött tapasztalatairól beszélgettünk.

Gyerekkori szokásból felnőtt hivatás

Egy ilyen történetben mindig az a legizgalmasabb rész, hogy az adott személy miként került kapcsolatba az adott szervezettel. Pálok Rádhásjám esetén ez egészen kicsi gyerekkorában kezdődött, mivel szülei is rendszeres részvevői voltak az ételosztásoknak.

Csupán foszlányos emlékei vannak az első alkalomról, amikor ő is részt vett a jótékonykodásban, ám ahogy mesélt, kellemes nosztalgia szállta meg. „A legelsőt szerintem fel sem tudom idézni, mert annyira régen volt. Még a Blaha Lujza téren voltak, sokáig ott mentek ezek a nagy karácsonyi ételosztások. Emlékszem, mert ott álltam anyukámmal, láttam ott több híres embert, meg mert  mindig felemelő érzés volt kimenni segíteni. Minden évben boldogan mentem haza.”

Mi zajlik a háttérben?

Külső szemmel nehéz elképzelni, milyen is lehet hóban-fagyban, esetleg kánikulában kint állni a sátorban, ám nem egy túlélőtábort kell elképzelni. „Három-négy órára mondanám” – jegyezte meg Rádhásjám, amikor azt a kérdést kapta, hogy nagyjából meddig tart egy ilyen jótékonysági akció. A menün magtól értetődő módon húsmentes fogások szerepelnek.

Nem engedik el az önkéntesek kezét, de konyhai tapasztalat sem szükséges a részvételhez: „Aki csak így önkéntesnek jelentkezik, igazán semmi előzetes teendője nincs, vagy nem kell semmilyen előképzettség, tudás. Odamegy az ember, a szervezők elmondják, hogy mit kell csinálni. Nemcsak meleg ételosztás van, hanem csomószor száraz tészták, konzervek is a nélkülözőkhöz jutnak. Olyankor beállítanak a pultok mögé, és elmondják, hogy mennyit adjunk ebből a termékből, mennyit kell osztani fejenként.”

Meleg ételen kívül rengeteg hidegcsomag, alapvető élelmiszer is kiosztásra kerül a Haré Krisna Ételt az Életért Alapítvány jóvoltából, ahol egyfajta munkamegosztás is megfigyelhető. „Akik a meleg ételt osztják, azok már tapasztaltabbak, de az is könnyen megtanulható. Mindenki nagyon segítőkész, elmondanak mindent, úgyhogy kettő perc alatt bele lehet tanulni a történetbe.”

Milyen pluszt ad az ételosztás egy mentősnek?

A Krisna-tudatú hívők egyháza híres összetartó közösségéről, és a segítségnyújtás általi öröm mellett Pálok Rádhásjám emiatt jár vissza évek óta szívesen az ételosztásra karácsonykor, ami szinte egy baráti társaságra emlékeztet. „Ez már rutinná vált, és tudom mindig, hogy a karácsonyom része, általában vagy december 25 vagy 26-a. Mindig jó érzéssel megyek haza utána, mert mindig találkozok régi ismerősökkel, akikkel minden évben ételt osztunk. Vannak olyanok, akiket úgymond személyesen nem is ismerek, de minden évben, évről-évre látom őket.”

Persze ha valaki újoncként érkezik, őt is tárt karokkal fogadják, a misszió vezetői is nagyon kedvesek. „Abszolút bárki jelentkezhet.” Az alapítvány alkalmazottai és az önkéntesek mellett támogatók, illetve híres emberek is megjelennek.

Érdekes, de Rádhásjám esetén az önkéntesség hamarabb kezdődött, minthogy szakmát választott volna. „Nekem az ételosztás volt előbb, és utána jött a mentőzés. Már tetszett kiskoromban is, valahogy mindig is vonzott.” Kitértünk szakmájának megválasztására is: „Többen orvosok a családban, és talán, – hogy is mondjam – volt ennek szerepe a dolgokban.”

Karácsonyi ételosztás – No, de mi van az év többi részében?

Az Ételt az Életért Misszió nemcsak karácsonykor, hanem egész évben adományoz a rászorulóknak. „Vegetáriánus ételeket osztanak, a mindennapokban főétel van, kenyér, illetve van hozzá valami kis apróság, amit kiosztanak, például zöldség, gyümölcs vagy csoki. Nagy élelmiszercsomagot a kiemelt alkalmakkor lehet csak kapni.”

Ezeket a hétköznapi ételosztásokat az alapítvány hivatásos dolgozói kevesebb önkéntessel is le tudják vezényelni, azonban a nagy ünnepi ételosztásokon bőven elkél a segítő kéz. Például a tartós élelmiszerek osztása is egészen más rendszer szerint működik az ünnepek alatt: „Ezt úgy kell elképzelni, hogy sorokban fölállnak a segítők a hosszú pult mögé, előttük ki vannak rakva a termékek, és akkor mindenki oszt valamit, a rászorulók meg végigmennek a pult mentén, teljesen meg is telik a zacskójuk, amit kapnak az elején. Több kilós élelmiszercsomaggal mehetnek haza.”

Ennél fogva nem meglepő, hogy Rádhásjám mindenkinek meleg szívvel ajánlja az ételosztást: „Például ahhoz, hogy valaki letegye az érettségit, van az 50 órás kötelező közösségi szolgálat. Azt én az alapítványnál csináltam, és ajánlottam több barátomnak is. Volt, aki ugyanígy csinálta, és ő is nagyon jól érezte magát. Nagyon kedvesek voltak vele, neki is nagyon jó emlék.”