Férjhez kényszerítették, majd börtönbe zárták a belga hercegnőt

Tévedés volna azt gondolni, hogy egy királyi hercegnő élete tündérmese: az esetek többségében nem voltak többek a politika játékszereinél. Gyakran kötöttek szomorú, boldogtalan házasságot, ám Lujza belga hercegnő története még ebből a mezőnyből is kiemelkedik, ugyanis súlyos árat fizetett a boldogságért. Ismerd meg a tragikus sorsú hercegnő történetét.

Lujza belga hercegnő az európai hatalmi politika sakktábláján

Az 1858-ban született hercegnő, Lujza gyerekkorát ridegtartásban töltötte, szigorú neveléssel és a szülői szeretet teljes hiányával. Apja, a rossz emlékű II. Lipót belga király eltökélte, hogy az európai uralkodóházak krémjébe kormányozza dinasztiáját, melyhez lányait használja fel sakkbábuként. Mivel abban az időben kevés eladósorban lévő királyi hercegnő volt, Lujza ráadásul még csinos és gazdag is volt, jó esélyei voltak egy előnyös frigyre.

A problémák tulajdonképpen már a nászéjszakán megmutatkoztak, ugyanis a pornóirodalmat bőséggel fogyasztó, bordélyházakba szinte már éves bérletet váltó herceg sokkolta a tapasztalatlan belga hercegnőt. A 17 éves lányt annyira ledöbbentette a nászágyban tapasztalt élménye, hogy a Laeken-palota üvegházaiban keresett menedéket, hogy végül a palotaőrség találjon rá.

A házasság a későbbiekben sem bizonyult egy sikersztorinak: a Bécsben letelepedő házaspár Ferenc József belső köreiben ugyan fényűző életet folytatott, ám a zárt ajtók mögött folyamatosan vitáztak rá. Két gyerekük született, de az évek során a pár egyre csak távolodott egymástól, a hercegnő pedig dacból kicsapongó, költekező életmódot folytatott, a bécsi társaság nagy megrökönyödésére.

A belga hercegnő tragikus szerelme és út az elmegyógyintézetbe

Nem kellett sokat várni rá, hogy Lujza belga hercegnő más férfiak karjaiban keressen vigaszt. Kisebb afférok után 1895-ben megismerte élte nagy szerelmét, Mattachich Géza grófot, akivel szenvedélyes viszonyba kezdtek. Azonban a bécsi udvarban még a falnak is füle volt, így kapcsolatuk híre csakhamar a császár fülébe jutott, aki igyekezett jobb belátásra bírni a hercegnőt, ám intelme süket fülekre talált, így száműzték.

Csakhogy a királyi sarj, aki megszokta a fényűző életmódot, nem fogta vissza a költekezést, így adósságot-adósságra halmozott, melyet férje próbált csillapítani, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Apja, II. Lipót nem volt hajlandó segíteni, ellenben megtalálta az ürügyet, mely révén kitagadhatta fiát, így végül Ferenc József rendezte adósságait saját zsebből.

1898-ban párbajra került sor a hercegnő férje és Mattachich gróf között, melyből utóbbi jött ki győztesen, ám a győzelem „jutalma” négy év börtön lett számára hamisításért. Közben a botrány olyan méretűre duzzadt, hogy jobbnak látták őrültnek nyilvánítani és elmegyógyintézetbe záratni a jobb sorsa érdemes hercegnőt, akit több szanatóriumban is megfigyelés alatt tartottak, gyerekeitől elszakítottak.

Szöktetés a szanatóriumból, avagy hercegnő koldusboton

Miután Mattachich gróf sikerrel szabadult a börtönből, megszervezte szeretője szöktetését is, melyet 1904-ben sikerrel véghez is vittek. A pár először Párizsban telepedett le, a még nagyobb botránytól tartva férje, Fülöp herceg nagylelkű éves járadékot kínálva neki, elvált tőle. Azonban a költséges életmódot folytató Lujza nem szabott gátat költekezésének, így további adósságokba verte magát.

A családjától elidegenedett hercegnő húgával, a szintén kitagadott Stefánia hercegnővel pert indított, amikor kiderült, hogy apjuk a szeretőjére, egy francia kurtizánra hagyta vagyona nagy részét. Azonban a sikeres per révén szerzett milliókat az első világháború miatt csak később kaphatták meg, ráadásul a vagyon egy részét el is kobozta a belga állam.

Élete végén elszigetelten, szegénységben élt a belga hercegnő, akit csak az időszakos könyöradományok mentettek meg a teljes elszegényedéstől. Lujza végül szerelme után egy évvel hunyt el szívbetegségben, temetésén a belga királyi család nem vett részt, végső nyughelyét egy egyszerű sír jelzi.