Te is azt érzed néha, hogy semmi közöd nincs a munkádhoz? 5 tipp, hogy leküzdd az imposztorszindrómát

Ha te is érezted már azt, hogy nem érdemled meg a sikereidet, vagy örök elégedetlenség fog el a munkáddal kapcsolatban, mert azt érzed, valójában nem dolgozol jól, akkor ez a cikk neked szól. Az imposztorszindróma szinte népbetegség lett a mai túlstimulált világban. De szakértők szerint ezt a lelki vívódást is le lehet küzdeni.

Magánéleti kiégés, munkahelyi kiégés vagy épp mentális kiégés?

Tulajdonképpen mindhárom, hiszen Dr. Jessamy Hibberd pszichológus szerint nemcsak a munkahelyi életben, hanem egyéb területeken is jelentkezhet az imposztorszindróma. A szindróma egyik legfőbb jellemzője az önbizalomhiány, melyet az élet bármely területén fellépő kiégés érzése csak növelni fog. Ez viszont fordítva is működik: ha imposztorszindrómával küzdesz, akkor olyan nehézségekbe ütközhetsz, melyek a potenciálod kibontakoztatását gátolják. Ez pedig szépen lassan kiégéshez is vezethet. És az sem segít, ha az önbizalomhiányt önkritikával tetézed. Ilyenkor ugyanis elkezdődik az önostorozás, a kiégés és az imposztorszindróma ördögi köre.

5 tipp, hogy megküzdj az imposztorszindróma tüneteivel

1. Ne hasonlítsd magad másokhoz

Az első és legfontosabb dolog, amit fel kell írnod magadnak, hogy ne hasonlítsd magad másokhoz. Ne érdekeljen, hogy mások rövidebb idő alatt tudják elvégezni a kiszabott munkát, vagy hogy a fiatalabbak előrébb járnak, mint te! Ha nem magadra összpontosítasz, akkor könnyen fókuszt veszíthetsz, mely az önértékelésednek sem fog jót tenni. Ezzel szemben, ha valóban nem érdekel mások dolga, akkor sokkal könnyebben haladsz a saját életedben. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem örülhetsz mások sikereinek – csupán arról van szó, hogy a te munkádat ezek a sikerek nem befolyásolják.

2. Bátran állj fel a földről ahelyett, hogy ostoroznád magad

Mindenki padlóra kerülhet, csupán az számít, hogyan állsz fel onnan. Ahelyett, hogy még mélyebbre taszítanád magad önértékelési problémákkal és negatív gondolatokkal, inkább űzd el messzire magadtól a mentális kiégést segítő önostorozást! Mondd inkább magadnak azt , hogy „Jó, ezt elrontottam, ez van, ember vagyok. Most hogyan tovább? Hogyan tudom helyre hozni ezt a dolgot, vagy hogyan tudom kihozni a legjobbat a helyzetből?”.

3. Légy büszke a sikereidre

Ahogy az ember néha padlóra kerül, úgy olykor az egekbe is tud emelkedni. Ezeket a sikereket pedig meg kell élni. Nem kell, hogy fejedbe szálljon az érzés, de néha igenis ér megveregetni a saját vállad, hogy „igen, ezt most megcsináltam”. Néha ugyanis a saját magunktól származó értékelés fontosabb, mint a külső validáció.

4. Fogadd el, hogy nem tudhatsz mindent

Az imposztorszindróma egyik legnagyobb sajátossága, hogy gyakran úgy érezzük, semmire nincs válaszunk. Néha viszont bele kell törődnünk abba, hogy nem tudhatunk mindent a hivatásunkban még 20 évnyi elkötelezett munka után sem. Hiszen a tudás túl végtelen a röpke emberi élethez képest – ahogy a latin mondás is tartja: ars longa, vita brevis. Ez persze nem mentesít az igyekezet és a munka alól, csak nem kell átesni a ló túloldalára, ahol mindent megkérdőjelezel, és semminek nem látod értelmét.

5. Írd ki magadból a félelmeidet és a terveidet

A naplóírás igen hasznos lehet, ha valamilyen lelki problémával állsz szemben. Így könnyen a dolgok mélyére áshatsz. Ha ugyanis a benned felgyülemlett érzelemgomolyag fonalát elkezded lefejteni, akkor sokkal reálisabban látod a félelmeidet és az előtted álló akadályokat. Sőt, arra is könnyen rájöhetsz, hogy bizonyos félelmeknek nincs realitása. Ha mindezt egy to-do-listtel is megtoldod, akkor sokkal könnyebben tudsz fókuszálni a kis szeletekre szabdalt feladatodra – ahelyett, hogy egy egész munkahegyet próbálnál megmászni.

Ha még többet olvasnál az imposztorszindróma témakörében, akkor ezeket a cikkeket se hagyd ki!