Intim családi titkokat árult el Bud Spencer fia

Giuseppe, milyen volt a kapcsolatod édesapáddal: gyakran elvitt reggelente az óvodába, kirándultatok nagyokat, olvasott neked esti mesét? Mennyi időt töltött veled akkoriban?

Emlékszem, nagyszerű apa-fia kapcsolat volt a miénk. Gyakran elvitt az óvodába reggelente, esténként pedig meséket olvasott. Ez utóbbi valóságos szertartás volt nálunk, ilyenkor befészkeltem magam a hatalmas ölébe, és

Amikor azonban 1967-ben hatéves lettem, ennek sajnos egy csapásra vége szakadt. Ekkor kezdett el ugyanis a színészettel komolyabban foglalkozni, és emiatt rengeteget utazott. Egyre kevesebbet láttam, egyre kevesebb időt tudtunk egymással tölteni, de azért így is igyekezett odafigyelni rám. Nagy kirándulásokra nem emlékszem gyerekkoromból, apám jobban szeretett gyors sportautókkal száguldozni, mint mondjuk biciklizni vagy túrázni a közeli hegyekben. Minden pillanatban imádtam mellette kissrácnak lenni.

Hogyan teltek a nyarak, jártatok együtt nyaralni? Volt kedvenc helyetek?

Imádtuk a nyarakat! Nemcsak én, édesanyám és a testvéreim is. Nem csoda, hiszen az iskolaszünetekben mindig meglátogathattuk apámat azon a helyen, ahol éppen forgatott. Nagyszerű, egzotikus helyekre juthattunk így el, a legjobban Miamiban és Kolumbiában éreztük magunkat. Miamiban forogtak a Szuperhekusok, az ...és megint dühbe jövünk című film, a Fél lábbal a paradicsomban, a Kincs, ami nincs és az Extralarge című tévéfilmsorozatok, míg Kolumbiában a Mindent bele fiúk, a Banános Joe, illetve a Fordítsd oda a másik arcodat is képsorait rögzítették.

Szigorú, következetes apa volt, vagy inkább engedékeny, akit egyetlen pillantásoddal le tudtál venni a lábáról?

Szigorúnak egyáltalán nem mondanám, sőt, talán olykor túlzottan engedékeny volt. Ennek persze gyerekfejjel nagyon örültem. Van egy emlékem, ami igazából csak egy pillanatkép – éppen valami rossz fát tettem a tűzre, ő pedig a méretes kezével elkapta az enyémet, és az ölébe ültetett. Soha nem éreztem magam annyira biztonságban, mint akkor.

Édesapád először vegyésznek, majd jogásznak tanult. Te milyen tanuló voltál? Nyüstölt téged vagy a testvéreidet azzal, hogy jó jegyeket hozzatok haza az iskolából? Segített a leckeírásban, tanulásban?

Szerencsére jó tanuló voltam, leginkább latinból és görög nyelvből, de ment a történelem és a nyelvtan is. A matekot annyira nem kedveltem, emiatt ebből a tantárgyból be-becsúsztak rosszabb jegyek is. Apám soha nem kérte számon ezeket a jegyeket rajtam, és a közös tanulást vagy leckeírást is inkább anyámra hagyta.

Amikor nagyobb lettél, és összetűzésbe keveredtél más fiúkkal, használtad az ütőkártyát: az apukám a híres sportoló, filmszínész Carlo Pedersoli?

Volt, hogy összetűzésbe keveredtem más fiúkkal, de soha nem használtam ki annak az előnyét, hogy az édesapám híres. Már csak azért sem, mert ő egy egyszerű ember volt, akitől távol állt mindenféle sztárallűr. Ő maga sem élt vissza soha a hírnevével.

Ő volt a legszerethetőbb pofonosztó a filmvásznon. A való életben kapott tőle valaki pofont?

Soha nem láttam, hogy bárkinek lekevert volna egyet, az erőszakos viselkedés minden formája távol állt tőle. Mivel jókötésű férfi volt, az emberek nem kötöttek bele, amikor pedig híres lett, sokan azonosították őt filmbeli karaktereivel, és senki nem akarta megtapasztalni, milyen lehet a való életben pofont kapni tőle.

Ha egyetlen mondatban kell összefoglalnod: mi az a legfontosabb dolog, amire az édesapád megtanított téged?

Nem tudok egyetlen dolgot említeni, inkább azt mondom, hogy minden helyzetben igyekezett jó példát mutatni nekem.

Ha néhány szóban kellene leírnod: milyen ember volt az édesapád?

Gyengéd, erős, derűlátó, bajnok.

Mi a legmeghatározóbb emléked vele?

Mindig jó volt látni, hogy őszinte tisztelet és szeretet veszi őt körül a világ minden pontján. De szívmelengető volt, és érzelmileg mélyen megérintett az, amilyennek a 25. házassági évfordulómon láttam őt nagyjából egy évvel ezelőtt. Ez életem egyik legmeghatározóbb napja volt vele.

Édesapád Nápolyban született, és 11 éves volt, amikor a szüleivel Rómába költözött. Mit jelentett számára Nápoly, és mit Róma?

Mindkét városhoz nagyszerű emlékek fűzték. Nápoly volt a szülőhazája, a gyermekkori emlékeinek színhelye. Rómában találkozott édesanyámmal, itt házasodtak össze, és itt indult be a színészi karrierje is. Az olasz fővárosban újjászületett.

Szerette a focit? Mit szólt ahhoz, amikor 1984-ben a nápolyi csapat szerződtette Diego Maradonát, és ezzel egy csapásra az egész világ megismerte a szülőföldjét? Ismerték egymást a futballistával?

Nagyon szerette a focit, de azt hiszem, Maradonával soha nem találkozott személyesen. Természetesen örült annak, hogy a világhírű sportolónak köszönhetően felfigyeltek a szülővárosa szépségeire és sikereire egyaránt. A háromszoros világbajnok brazil labdarúgóval,

Hogy állt a legújabb technikai vívmányokkal? Negyvenéves is elmúlt már, amikor megjelentek az első mobiltelefonok világszerte. Szerette az újdonságokat, szívesen használta őket a mindennapokban?

Az apám mindig is kíváncsi természet volt, és mint amatőr feltaláló mindig is nyitott volt, és érdeklődve fogadta a legújabb technológiai újításokat. Életének utolsó éveiben megértette a közösségi oldalak térhódításának fontosságát is, és a Facebook-oldalán keresztül szívesen lépett kapcsolatba a rajongóival.

Volt édesapádnak bármilyen hobbija, voltak ereklyéi?

Rengeteg hobbija volt, szeretett zenét írni, imádott kisrepülőt és helikoptert vezetni, és büszke volt a kisautó replika-gyűjteményére.

Sikeres táncos és remek énekes is volt. Édesanyáddal gyakran táncoltak együtt? Énekelt otthon, akár a fürdőszobában?

Szeretett zenét hallgatni, énekelni, és jó volt látni, ahogyan édesanyámmal összebújva, meghitten táncolnak a különböző eseményeken, családi összejöveteleken. A zuhany alatt soha nem énekelt. Én legalábbis nem hallottam...

Amikor már felnőttetek a testvéreiddel, és másfelé repített benneteket a szél, gyakran szakítottatok időt arra, hogy találkozzatok vele és édesanyátokkal?

Ebből a szempontból én jobb helyzetben voltam, mint a testvéreim, mert az 1990-es évektől sokat dolgozhattam együtt édesapámmal. Az Extralarge tévésorozatot forgattuk együtt, aminek több ízben voltam a forgatókönyvírója, a producere. De a karácsonyok és a születésnapok mindig is jó alkalmat szolgáltattak arra, hogy újra együtt legyen a család. És mivel úgy döntöttünk, hogy szeretnénk mindannyian egymáshoz közel élni, nem volt nehéz családi összejöveteleket szervezni.

Terence Hill, eredeti nevén Mario Girotti egykori színésztársa és jó barátja volt édesapádnak és az egész családnak. Mit szeretett benne édesapád a leginkább?

Azt hiszem, az volt a titka a hosszú évekig tartó jó barátságuknak, hogy két teljesen különböző személyiség voltak, de hasonló volt az értékrendjük, soha nem voltak egymásra féltékenyek, és tisztelték egymást.

Édesapád egyszer azt mondta, hogy a magyar emberek erősek és nagylelkűek, akárcsak ő maga a filmjeiben. A való életben is nagylelkű volt?

Az apám rajongott Magyarországért. Erős érzelmi kötelékek fűzték ide, hiszen nagy csatákat vívott az olimpiai bajnok magyar válogatott ellen, és tisztelte a magyar sportolókat. Hogy nagylelkű volt-e? Hosszú-hosszú ideig az UNICEF nagykövete volt, és szinte egész életében a mélyszegénységben élő, illetve a hátrányos megkülönböztetésű gyermekek jogaiért harcolt. Amikor Dél-Afrikában forgatta a Piedone Afrikában című filmet, akkor például a faji megkülönböztetés miatt összetűzésbe került a helyi hatóságokkal. Akkoriban ugyanis nem nézték jó szemmel, ha a fehérek és a feketék együtt töltik az idejüket, és mivel Bud minden egyes forgatás után együtt vacsorázott a stábtagokkal, nem volt hajlandó erről a szokásáról lemondani akkor sem, amikor a kis Bodo (a Piedone Afrikában című filmben szereplő Baldwyn Dakile – a szerk.) is csatlakozott hozzájuk. Az étterem tulajdonosa nem akarta beengedni a feketéket, így Bud úgy döntött, hogy az egész stáb máshol vacsorázik és keresett egy olyan éttermet, ahol mindannyian együtt tudtak ünnepelni.