Demény, a kötsög, Magyarország legismertebb vizslája, a közösségi portál állatsztárja. Örökbe fogadott kutya, aki az állatvédelem mellett is felemeli a hangját, de más témákban is markáns véleménye van. Ahogy viszont lenni szokott, Demény sem lehetne most ott, ahol van, ha nincs mögötte egy nő, aki az útját egyengeti. Ez a nő pedig nem más, mint Magos Judit, Demény gazdája.

Demény örökbe fogadásával sok tekintetben felfordult az életed. Író lettél. Ő hozta ki belőled az írást, vagy csak lehetővé tette, hogy az írásaid szélesebb körhöz eljussanak?

Mindig grafomániás voltam. Már általános iskolában is nagy sikereket arattam a fogalmazásaimmal. Kamaszként - ahogy szerintem a korosztály nagy része - verseket írtam. Van belőlük egy zsáknyi, borzalmasak. Az írás mindig az életem része volt, Deményen keresztül is önkifejeztem, a saját világképemet osztottam meg. Az, hogy az ő szemén át mutattam be ezt, csak adott egyfajta szabadságot, egy kis távolságot, hogy még erősebb véleményem lehessen. Mármint neki. De nem tartom magam igazán írónak, én egyszerűen csak egy tanár vagyok. Az író Dosztojevszkijnél kezdődik...

Forrás: Vizslafotózás

Több állatvédő szervezetben is önkénteskedtél, mostanra egy saját segítő hálózatod van, a deményisták. Miért érezted úgy, hogy szükség van ilyenre?

Aki valaha is szeretett egy állatot, nem tud rezzenéstelen arccal elmenni egy kóbor kutya vagy macska mellett. Sokan haza is visznek mindenkit, akit találnak, mások menhelyeken önkénteskednek. Ezen én is túlvagyok. Volt idő, mikor a napom jelentős százalékát ez a mindennapi állatmentés tette ki, a telefonok, a szervezés. Valószínűleg még ma is csinálnám, ha a csapat, amiben hittem, aminek születésében részt vettem, amiért elképesztően sokat dolgoztam, egyszer csak nem indult volna el egy olyan irányba, ami teljesen különbözött attól, amit én felelős állatvédelemnek hívok. Jót akartunk mindannyian, ez nem volt kérdés, csak nem ugyanazon a módon képzeltük ezt el. Ki kellett szállnom. És hirtelen hatalmas űr maradt a szívemben, a napjaimban. Én a fennmaradó energiáimat Deménybe fektettem, és miután ez nagy siker lett, be kellett látnom, hogy talán inkább ez az én utam. Úgy érzem, sokkal többet tudok tenni az állatvédelemért így. Létrehozhattam volna egy századik állatvédő egyesületet, akár vizslamentést is, de nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás. A már meglévőknek kell segíteni, az ő munkájukat kell támogatni. Ezért született a Deményista Mentorklub.

Hogyan választjátok ki a támogatandó szervezeteket?

A Deményista Mentorklubot két barátommal együtt vezetem, Czabán Bernadett és Pitka Irén nélkül nem működnénk. A támogatott alapítványokat, egyesületeket is együtt választjuk ki nagyon egyszerű elvek szerint. Fontos, hogy ne legyen hatalmas, mindenki által ismert menhely. Nem azért, mert nekik nincs szükségük segítségre, hanem mert nekik megvan a módjuk nagyobb réteghez elérni. Ne altassanak. Tartsák fontosnak az ivartalanítást. És végül, ami a legnehezebb: hitelesek legyenek. Tudjunk bízni bennük, hogy a támogatásunkat arra fordítják, amire szántuk: a kutyákra.

Forrás: Facebook/Demény, a kötsög

Vizslagazdinak lenni egy meglehetősen aktív életforma. Soha nem érezted úgy, hogy inkább valami csoszogósabb társat kellett volna választanod?

Sosem voltam sportember. Mikor a gimiben futni kellett, azt mondtam a tanárnak, ha megtámadnak, majd halottnak tettetem inkább magam. Nekem a kutya mégis a vizslánál kezdődött. Nem gondoltam végig, hogy mennyit fogok sétálni esőben, hóban, sárban miatta. Sajnos mindkét ebem nyomi már, az egyiknek a csípőjét, a másiknak a gerincét műtötték, így igazán nagy sportra nincs lehetőségük és igényük se. A séták pedig igazán jót tesznek az embernek.

Iván, a macska ott él veletek. Nem féltetted őt?

Iván érkezett utoljára a falkába, és úgy gondoltam, a macskán fog múlni az állataim kapcsolata. Hónapokig ment a hiszti, a fújás, a kergetés, az üvöltés, kezdtem már teljesen feladni a reményt. Kipróbáltam minden észszerű és őrült módszert, hogy összebarátkozzanak, de hiába. Aztán egy nap arra jöttem haza, hogy egymás mellett fekszenek a szőnyegen. Nem tudom, mi történt, míg nem voltam otthon, de elrendezték. Azóta béke van. 

Forrás: Facebook/Demény, a kötsög

Vásárolnál tenyésztőtől kutyát?

Hű, ezen már gondolkoztam. Nem vagyok lelkes rajongója a tenyésztőknek, főleg azért, mert elég sok törzskönyves kutyával találkoztam menhelyen, ami nekem nem fér bele a felelős tenyésztés fogalmába. Minden vágyam egy drótos vizslafiú, de sajnos fogok olyat találni állatvédő szervezetnél is. Nálam ők az álomkutyák, ha fajtatisztában gondolkozom. Az biztos, hogy menhelyről jön minden családtagom. Minek fizessek a szeretetért, ha meg is menthetek valakit?