Összenőtt szemöldök és medvezsír – Az ókori Róma meghökkentő szépségtitkai


A Római Birodalom a történelem egyik legérdekesebb, lebilincselő civilizációja volt, melynek többek között jogrendszerünket is köszönhetjük. Azonban ennek a dicső korszaknak is megvoltak a maga furcsaságai, tipikusan ilyen volt például a szépségápolás. Összeszedtük hát az ókor Róma legfurcsább szépségápolási szokásait, amitől még Hadrianus-falára is másként tekintünk.

Vajon a dicső birodalom szépségápolása is ugyanolyan fejlett volt, mint jogrendje? Ezzel kapcsolatban vannak fenntartásaink!
Mint minden mediterrán népnek, a rómaiak számára is fontos volt a bőrápolás, akik előszeretettel használtak mézet, olívaolajat, ahogy a Kleopátra által híressé tett szamártej is elterjedt hozzávaló volt. Azonban a római kozmetikumok összetevőinek listája igen zavarba ejtő elemeket is tartalmazott: a medvezsír például gyakori arckrémalapanyag volt. Emellett a juhgyapjúból kinyert lanolin, valamint a libazsír is gyakran került fel az orcákra.
Nem csak a középkorban volt a tejfehér bőr a szépségideál, ugyanis már a rómaiaknál is a fakóság jelezte a státuszt. A kívánt fehérség érdekében pedig még egészségüket is feláldozták Aphrodité oltárán, így a kréta alapú púderek mellett a súlyosan mérgező ólomport tartalmazó kozmetikumok is megjelentek. További fehérítő összetevő volt az epe, a galambtrágya, valamint a strucctojás, fehérségüket sokszor kék erek festésével is kihangsúlyozták.
Mivel az ólomtartalmú festékek nem voltak olyan tartósak, a gazdag nők kiváltságaivá váltak, mivel egy rabszolgának állandóan úrnőjét kellett kísérni, így arra nem volt lehetősége, hogy újra és újra felkenje magára a fehérítőt.
Nem volt ritka, hogy az állati zsírtól kirügyezett az arc, ám a pattanásokat és mitesszereket a „kutyaharapást szőrével” elv mentén kezelték. Ovidius jóvoltából ismerünk egy ilyen ókori receptet, amiben széles bab, csillagfürt, salétrom, fehér ólom, valamint illír írisz keverékéből állt, bár a krém hatékonyságét klinikai tesztek nem támasztották alá. Ehhez képest a zúzott mák és tej keverékéből készült arcradír már egészen kellemesen hangzik.
A római nők – és férfiak – esküdt ellenségei voltak a szeplők, melyek ellen a kémiai hadviselést alkalmazták. A citrom, illetve hagyma leve bárki számára elérhető volt, ám az igazán bevállalósak ecettel vagy ólommal estek neki bőrüknek, egyes receptek pedig viperazsírt és szarvasvelőt, valamint gyík vérét tartalmazták. Arról már nem írnak a források, hogy valóban eltűntek-e a pigmentfoltok.

Valami különös okból kifolyólag a mediterrán Rómában egy időben a szőke, illetve vörös haj volt az abszolút szépségideál. A római nő pedig nem voltak finnyásak, ha a szépségről volt szó: az egyik hajfesték receptje hamu és dió főzetéből állt, míg a másik ammónia alapú volt, melyet vizeletből nyertek ki. Az sem véletlen, hogy a germán és szláv rabszolgák hajából készített parókák igen keresett termékek voltak.
Azok sem jártak jobban, akik sötét fürtökre vágytak, mert az egyik fekete hajfesték receptje vörösborban főtt piócákat, a másik pedig medvezsír és sündisznóhamu keverékét tartalmazta.
Míg napjainkban mindent megteszünk az ívelt, ápolt, szemöldökért, addig az ókori Rómában görög mintára az összenőtt szemöldök volt kívánatos. Ugyanis ez az intelligencia és szépség jele volt, ennek érdekében pedig szemük közé további szőrszálakat rajzoltak. Ha így sem voltak elégedettek, kecskeszőrt ragasztottak oda. A szemöldök volt az egyetlen, ahol a szőr kívánatos volt, a test többi részéről fájdalmas módszerekkel távolították el a szőrszálakat.
Egy erényes római nőnek nem illett sok sminket, kozmetikumot használnia, ám az alacsonyabb néprétegek így is gyakran kenték magukat. Arcpirosításra borseprő – a bor érése során a hordó alján kicsapódott élesztő –, barna hínár, vörös okker volt kedvelt. Szemfestéknek az akkor már évezredek óta használt kohlt alkalmazták.
Az ókori Róma szépségápolási szokási számos párhuzamot vonnak a középkorral, hisz a fehér bőr és visszafogottság már ekkor is fontos volt a társadalom szemében. Azonban a középkortól eltérően a rómaiak még mertek kísérletezni, mert kevésbé kötötték őket a kereszténység szigorú szabályai. Azonban a hiányos orvosi ismeretek, valamint a hiedelmek újfent bizarr szokásokat szültek.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.