Ördög Nóra: "Énidő"

Kezdjük ott, hogy mi is fér bele ebbe a kategóriába. Az én definícióm szerint az "énidő" valami olyasmi, ami kellemes, ami szórakoztat, ami kikapcsol, ami ellazít, ami elmélyít, és amivel kapcsolatban nem érzel minimális kényszert sem, hogy ezt most ennek vagy annak a kedvéért teszed - maximum saját magadért.

Mert azt ugye nem állíthatjuk, hogy az embernek mindig van kedve például betérni az edzőterembe. Sőt, azt sem, hogy mindig, minden alkalommal őrülten kellemes élmény másfél órát izzadni spinningen, de azért fogadjuk el, hogy a sport mégiscsak tökéletes "énidős" program.

Amikor pár hónapja könyvírásra adtuk a fejünket Erika barátnőmmel, és keresgettük az alcímet, szóba került az "énidő" kifejezés is, amire a kiadó azt a visszajelzést adta, hogy a magyar nők nem ismerik ezt a szót. Először nem értettük, mert szerintünk annyira logikus: énidő. Idő, amit magamra fordítok, idő, ami engem tölt, idő, ami nekem jólesik, idő, ami az enyém!

Aztán rájöttünk, hogy a probléma nem magával a kifejezéssel van, hanem azzal a ténnyel, hogy a magyar nők nagy része konkrétan nem tud időt felszabadítani a saját töltekezésére. Ezért teljesen értelmezhetetlen számukra az "énidő" fogalma.

Nem állítom, hogy nekem nem kellett alaposan körbenéznem a saját házam táján, hogy akkor most mennyi az annyi. Így, hogy még nincs gyerekünk, és viszonylag sok időt töltök a barátaimmal, alapból nem állok olyan rosszul. Ugyanakkor könnyen hagyom, hogy maga alá temessen a munka, állandóan pörgök, zizgek, szóval zongorázni lehet a különbséget azokkal az értékes 10-20 percekkel, amiket egy kis tudatosítással és odafigyeléssel lehet megnyerni az ügynek minden áldott nap.

Amikor éreztem a saját bőrömön, hogy ez jó, és működik, elhatároztam, hogy mostantól ez lesz az egyik misszióm: megértetni a nőkkel, veletek, milyen fontos, hogy legyen "énidőtök"!

Ebben a küldetésben az egyik legnagyobb ellenfelem a lelkiismeret-furdalás. Mármint nem a sajátom, hanem a tiétek. Mert az első számú reakció mindig ez: vonjak el időt a gyerekemtől, a páromtól, azért, hogy nekem jó legyen? Jogos felvetés, de higgyétek el, itt nem nagy dolgokról beszélünk! Minden extra idő, amit magatokra fordítotok, duplán-triplán térül meg, és a család is csak profitál belőle, ha anyu kisimult és energikus.

Jöhet a következő ellenreakció: aludni sincs időm, nemhogy még extra "énidő"! Persze, pedig nem is hinnétek, milyen apróságokból lehet "énidőt" varázsolni: reggel mondjuk arc- és fogmosás közben betenni egy kellemes zenét, és átszellemülten ellazulni csak néhány röpke percre.

Vagy a dugóban ülve nem azon idegeskedni, hogy honnan kések el éppen, sőt, még csak nem is telefonálgatni, e-mailezni, SMS-ezni munkaügyben két zöld lámpa között, hanem kikapcsolni a folyton duruzsoló rádiót és csak hallgatni a csöndet meg a saját gondolataimat.

Ébredés után 5 percet még az ágyban tölteni azzal, hogy kellemes ellazultságban végigpörgetem, mi minden vár rám a mai napon, hogy ne ziláltan, savanyú fejjel kászálódjak ki az ágyból, hanem a lehetőségekhez mérten összeszedetten, akármilyen kevés időt töltöttem alvással előtte.

Nyugodtan ebédelni, nem kapkodva, és nem huszonhat másik dolgot intézni közben szimultán, vagy ezt a cikket nyugodtan elolvasni - na az is tökéletes "énidő".

Látjátok? Rengeteg dologból lehet "énidőt" varázsolni, csak odafigyelés kérdése az egész. Órákig tudnám még sorolni, de ne haragudjatok, ez már az én értékes "énidőmből" menne el. (Szmájli!!!)