Sötét a lelkem, de menő vagyok - Miért lett Wednesday a Z generáció példaképe?

Az Addams Family már a '60-as évektől kezdve azt üzente a világnak: nem kell „normálisnak” lenni ahhoz, hogy szerethető legyél. Ez a sötét humorú, morbid, mégis mélyen összetartó család a popkultúra egyik legnagyobb fricskája volt a konvencióknak – és máig az. Wednesday Addams pedig saját, modernizált spinoffot kapott a Netflixnek köszönhetően és valóságos, generációs ikonná vált. A kislány, aki sosem mosolyog, akinek a kedvenc hobbija az öccse kínzása, ha pedig nincs a környéken Pugsly, akkor démonokat idéz – egy generáció példaképe lett.

Wednesday egy antihős

Wednesday karaktere valójában egy igazi antihős és épp ez a népszerűségének az oka. A klasszikus hősök évszázadok óta uralják a popkultúrát. Közös bennük a világos értékrend, az önfeláldozás, a jó ügyért való harc és hogy századszorra ez a karaktertípus már rendkívül unalmas. Különösen a 2000-es években született generáció számára, amely régóta nem hisz a fekete-fehér világmagyarázatokban.

A Z generáció tagjai az elődjeiknél sokkal érzékenyebbek a világ változásaira, hiszen gyerekkoruk nap mint nap szembesül a világ abszurditásaival. Ők az első generáció, akiknek szembesülnie kellett a digitális bullying fogalmával és akiket soha eddig nem tapasztalt módon érint a kirekesztés, és frusztrál a média tökéletesség mantrája. Ők nem megmentőket keresnek, hanem valakit, akivel osztozhatnak a saját küzdelmeiken. Egy karaktert, aki mások megmentése helyett inkább a saját valóságának egyben tartásával van elfoglalva. És ebben Wednesday verhetetlen.

De miért pont Wednesday? 

A Z generáció tagjai ismerik az elszigeteltség érzését, a fojtogató megfelelési kényszert, és az örök dilemmát: miként lehet önmagadnak megfelelni egy olyan világban, ahol mindenki más akarja megmondani, hogy ki vagy? Wednesday olyan magasról tesz a társadalmi elvárásokra, hogy abba minden kispolgár beleszédül. Nem hajlandó eljátszani a jókislány szerepet, nem kér a normákból, nem keresi az elismerést – csak megy előre, mint egy tank és önreflexíven újra és újra definiálja a saját démonaival való kapcsolatát. Ez a fajta öntörvényűség pedig útmutató is lehet egy olyan generációnak, amely a szorongás, a kiégés és a közösségi média szűrőin át próbálja kitalálni, hogy miként lehet önmaga.

A barátkozás nem kötelező

Wednesday brutálisan őszinte és nem erőlködik azért, hogy bárki elfogadja – és pont ezért mindenki vele akar lógni. A Z generáció számára megnyugtató érzés egy olyas valakit látni a képernyőn, akinek van elég bátorsága önmagának lenni, mert ez a generáció minden nap abban a helyzetben találja magát, hogy választani kényszerül a önmaga és a kényszeres kapcsolódás között.

Ezek miatt sokak számára Wednesday jelentheti az ideális barát archetípusát, akire fel lehet nézni és aki ha egyszer bizalmába fogadott, ugyan nem lesz kíváncsi a lelki nyavalyáidra, de mivel rendkívül hűséges, bármikor számíthatsz rá, ha bajba kerülsz. És ebben a fülsüketítően zajos, túlpörgetett világban pontosan a stabilitás hiányzik ennek a korosztálynak leginkább.

Miért lehet mégis káros Wednesday karaktere?

A Jenna Ortega által megformált karakter mára a nonkonformizmus ikonjává vált. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy ha a fiatalok mindent lemásolnak róla, könnyen elcsúszhatnak az érzelmi elzárkózás és a közönyösség felé. Előfordulhat, hogy egy önmagát még kereső kamasz azt az üzenetet viszi haza, hogy az érzelmek kimutatása és megélése gyengeség, a kapcsolatok ápolása felesleges, és az, aki jobban törődik a másikkal, mint egy aranyhallal, az már eladta magát a rendszernek. A sorozat ezt a zárkózottságot sokszor dicsőségként, „erőként” tálalja, néha pedig a sorozat humorának a hajtóereje. A valóságban egy folyamatosan elutasító, cinikus attitűd mások számára rendkívül fárasztó tud lenni és megnehezíti a másokkal való kapcsolódást.