Hollywood legsötétebb napja: örökre elhallgattatták a romantikus komédiák királyát, Rob Reinert

Hollywood legsötétebb napja virradt ránk: egy horrorfilmbe illő tragédia végzett a 78 éves színész-filmrendezővel, akinek számtalan filmjén felváltva fulladozhattunk a nevetéstől és a könnyektől. Halála az egész filmes szakmát megrázta. A rendőrség nagy erőkkel nyomoz, a sztárvilág pedig sokkos állapotban gyászolja a mozi egyik utolsó igazi humanistáját, akit ma reggel holtan találtak a feleségével, Michele Singerrel együtt Los Angeles-i otthonukban. Rob Reiner sokoldalú rendező volt, aki évtizedeken át melengette a szívünket, most egy felfoghatatlanul erőszakos bűntény áldozata lett a saját otthonában.

Rob Reiner az anyatejjel szívta magába a humort

Rob Reiner a komikus-arisztokrácia trónörököseként jött a világra. Apja, a legendás komikus, Carl Reiner (a The Dick Van Dyke Show alkotója) révén a Reiner család nappalijában gyakran fordultak meg olyan neves vendégek, mint Mel Brooks vagy Sid Caesar, úgyhogy volt kiről elsajátítani a történetmesélés mesterségét. Fortuna jó családba pottyantotta, de a teher is óriási volt, hiszen nehéz kilépni ekkora óriások árnyékából. Rob azonban nem ijedt meg a feladattól: pályafutását az írógép mögött kezdte és a The Smothers Brothers Comedy Hour írójaként mesterszintre fejlesztette mesemondó képességeit.

A "Hústorony", aki meghódította a világot

Mivel a 70-es években berobbant színészként is: a fél világ csak „Meathead”-ként, azaz Hústoronyként ismerte az All in the Family című, tévétörténelmet író szitkomból, ennek köszönhetően egy csomó új lehetőség megnyílt előtte, mégsem állt kamera elé többet, annak ellenére sem, hogy két Emmy-díjat is bezsebelt a szereppel. Nagyobb célok mozgatták: úgy döntött, neki jobb sors jár, minthogy egy életen át mások poénjait szajkózza. A zsenialitás azonban apja révén a vérében volt, így Rob végül a kamera másik oldalára állt, hogy Hollywood egyik legnagyobb hatású rendezőjeként írja be magát a filmtörténelembe.

A Midasz-érintés: Rob Reiner minden filmje arannyá vált a kezei között

A 80-as és 90-es években Reiner egyszerűen nem tudott hibázni. Olyan filmes örökséget hagyott hátra, amihez foghatóval csak kevesen mondhatnak magukénak. Rendezőként az volt az alapelve, hogy a filmjeiben a színészi játéknak mindig természetesnek, improvizatív hatásúnak és maníroktól mentesnek kell lennie. Ő volt a láthatatlan rendező, aki hagyta a színészeit játszani ahelyett, hogy parancsok teljesítését várta volna el tőlük: így tudott még a legdrámaibb jelenetbe is némi humort csempészni és fordítva: a legviccesebb jelenetbe is jutott némi dráma.

Rob Reiner leghíresebb filmjei

Rob Reiner még a legdrámaiabb pillanatokban is képes volt megmutatni az emberi esendőség szépségét, elhitetve velünk, hogy a világ a nehézségek ellenére is alapvetően egy jó hely. Alkotásai nemcsak szórakoztattak, hanem olyan melegséggel is átölelték a nézőt, mintha egy régi baráttal beszélgetne az élet nagy dolgairól.

A turné (This Is Spinal Tap, 1984)

A Timeout filmes magazin szerint minden idők legjobb vígjátéka, amely egy ízig-vérig angol heavy-metal banda, a Spinal Trap turnéját követi nyomon. Rob Reiner ezzel a filmmel teremtette meg a „mockumentary” vagyis az ál-dokumentumfilm műfaját. A lényege, hogy dokumentarista eszközökkel mesél el egy fikciós történetet. A film humorfaktora a kínos csendekből és a túlzott komolykodásból fakad, ezzel gyakorlatilag lefektette a modern vígjátékok alapjait.

Állj mellém! (Stand By Me, 1986)

Pennywise atyjának, Stephen Kingnek A test című novellájából horror helyett a világ legszebb felnövés-történetét vitte vászonra. A filmben egy gyerekcsapat nyomozását követhetjük nyomon, akik az egyik eltűnt társukat keresik. Joaqui Phonenix bátyja, River Phoenix ezzel az alkotással tette fel magát Hollywood térképére.

A herceg menyasszonya (The Princess Bride, 1987)

A mese, ami minden cinikus felnőttet visszaváltoztatott gyerekké. A film William Goldman azonos című könyvének adaptációja, ahol mindent megkapunk, amit egy klasszikus királylányos-herceges mesétől várnánk, csak sokkal több és abszurdabb humorral.

Harry és Sally (1989)

Egyértelműen ez volt a legnagyobb dobása. Reiner (és Nora Ephron író) nélkül kevesebbet tudnánk a nemek közti barátságokról és hogy miként kell orgazmust színlelni Meg Ryannel egy étteremben. A film végi csókjelenet azóta is a filmtörténelem legikonikusabb jellenetei közé tartozik.

Tortúra (1991)

Reiner nem ragadt le a romkomoknál. Ne csak nevetésre, de felgyorsult anyagcserére is tudta ingerelni a közönséget. Stephen King azonos című regényének feldolgozásával és Annie Wilkesel a főszerepben megmutatta, hogy ért a pszichológiai terrorhoz is.

És ne feledkezzünk meg az Egy becsületbeli ügyről (A Few Good Men, 1992) sem

A hadbíróság előtt zajló történetben Jack Nicholson ikonikus mondata („You can't handle the truth!” – „És mihez kezdene az igazsággal?”) is Reiner instrukciói alatt született meg.

Rob Reiner magánélete is olyan volt, mintha ő írta volna a forgatókönyvét

Feleségével, Michele Singerrel elválaszthatatlanok voltak. Michelle fotósként dolgozott a Harry és Sally forgatásán, ahol azonnal megtalálták a közös hangot. Reiner épp egy válás közepén volt a forgatás kezdetekor. A legenda szerint a film vége az lett volna, hogy a főszereplők barátok maradnak, de mivel Reiner a forgatás alatt teljesen belezúgott Michellbe, ezért megváltoztatta a film befejezését. Így születet meg a filmtörténelem egyik legszebb szerelmi vallomása. A házasságukból három gyerekük született, akik mind a szakma közelében maradtak. Kollégáik és barátaik szerint ők voltak a legkedvesebb és legjószándékúbb emberek, akik ebben a szakmában csak el tudnak képzelni. 

Nemcsak rendező, harcos is volt

Rob Reiner sosem rejtette véka alá a véleményét. Hollywood egyik leghangosabb politikai aktivistája volt, aki nyíltan beleállt politikai vitákba, küzdött a környezetvédelemért és az emberi jogokért. Sokan szerették, sokan gyűlölték a szókimondása miatt – a rendőrség most azt is vizsgálja, lehetett-e politikai indítéka a brutális gyilkosságnak. Igazán tragikus, hogy így kellett távoznia egy ekkora rendezőzseninek egy olyan világból, ami egyre kevésbé hasonlít arra a kedves helyre, amit Reiner a filmjeiben megálmodott.