"Válságban a házasságuk. Válnak. A feleségnek elege lett a megaláztatásokból. Eddig működött a nyitott házasság." - ilyen mondatokat olvashattunk az újságok címlapjain. Kíváncsi voltam, hogy ez mind csak látszat, vagy a valóság.

Szeretném, ha rendet raknánk. Annyi hír jelent meg rólad, és néha az volt az érzésem, hogy nem ugyanazt érted bizonyos fogalmak alatt, mint amit leírtak.

Beszélgettünk sokszor, és bízom benne, hogy te érteni fogsz és nem félreérteni, és főleg nem ítélkezel majd, ahogy sokan mások. Évek óta van egy teóriám a házasságról, amit nem tudtam bizonyítani egészen addig, amíg benne nem éltem. Nagyon érdekelt az, hogy az Isten és ember előtt megkötött szövetség hogyan működik. Azért mentem bele, mert azt gondoltam, hogy a másik ember megtanít majd arra, ami hiányzik belőlem. Azt azonban elmondtam Cynthiának, hogy nem értek egyet azzal a felfogással, hogy a másik felem az, akivel együtt vagyok. Nem! Két egész kör vagyunk, amelyek közelednek egymáshoz, és fokozatosan nagyobb lesz a közös metszet, de ezzel párhuzamosan kevesebb a tanulnivaló a másiktól, hiszen egyre több a közös pont. Mit tanulsz egy olyan embertől, aki ugyanolyan, mint te? Semmit. Amióta élek, figyelem a körülöttem lévő párkapcsolatokat - a szüleimét, az ismerőseimét, a rengeteg emberét, akikkel beszélgetek -, és tágra nyílt szemmel nézem, mennyire nem működnek. Az emberek hazudnak, szenvednek, gyűlölnek, megcsalják a másikat, és közben kifelé eljátsszák, hogy minden mennyire tökéletes. Van a valóság, és a látszat, amit kifelé mutatnak. A kettő között óriási, áthidalhatatlan szakadék van. Senki sem bűntelen. A társadalom, amiben élünk, megtanított minket arra, hogy mindenki követhet el bűnöket, egy a lényeg, hogy ne derüljön ki, de ha olyan lépést teszel, ami sérti az érdekeimet, azonnal leleplezlek. Kéz kezet mos, nincsenek nagy lebukások, mert a háttérben alkuk születnek, és végül minden marad a régiben.

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu
A galéria megtekintéséhez kattints ide!

Az együtt töltött tíz év alapján jutottál erre a felismerésre?

40 év tapasztalatáról beszélek. Mostanában, ha valamit meg akarok érteni, igyekszem végiggondolni. Az emberi kapcsolatokat végtelenül egyszerűnek látom. Azt mondtam magamban: ha igaz lenne az, hogy nekem egyetlen embert kell testileg szeretnem életem végéig, az olyan, mintha kizárólag egyfajta ételt ennék egész életemben. Abból próbálnám megérteni az összes ízt, a vitaminokat, a különféle diétákat, a betegségeket - mindent. Ez lehetetlen. Úgy érzem, hogy az én testem és lelkem kisajátítása olyan durva beavatkozás, amit csak egy esetben tudnék elfogadni: ha én meghalok, azonnal öljék meg a másikat is. Haljon meg velem ő is.

Ezt leírhatom így?

Igen! Ennyire durvának tartom azt, ha egy párkapcsolatban valaki jogot formál a másik életére.

Ilyen szerződést vélhetően senki nem írna alá, de, ha te így vélekedsz, miként tud működni egy kapcsolat?

Sehogy, ugyanis kiderült, hogy csak én gondolkodom így. Nem tudok részt vállalni abból, ha a másik számára a szeretet egyenlő a kisajátítással. Ha megért, vele maradok. Maradjunk a spirituális tanításnál: "Ahhoz, hogy megkapj valamit, el kell engedned." E tekintetben Cynthiáé a döntés, ha elenged, megkaphat. Napok óta azon gondolkoztam, hogyan tudom elmagyarázni majd a lényeget neked úgy, hogy közben ne bántsak meg senkit. Azt hiszem, megtaláltam a modellt: a mágikus hengert. Tudod, amire rátapad a szösz. Ezt az eszközt képzeld el labdaként. Fogd fel úgy, hogy ilyen mágikus gömbként jövünk a világra, amelyre a születés pillanatában máris ráragad valami azzal, ahová megérkezik. Ugyanis nem mindegy, hogy a királyi családban nősz fel, vagy falun. Befolyásolja a látásmódodat, hogy kik lesznek a barátaid, milyen hatások érnek. Folyamatosan ragad rád valamilyen matrica, ami meghatározza azt, hogyan gondolkozol. Szűrőkön keresztül nézel, és nem látod a valóságot. Én le akarom vakarni magamról a külső elvárásokat.

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu
A galéria megtekintéséhez kattints ide!

A totális szabadságvágyról beszélsz. Korlátok és szűrők nélkül élni. Nem tudom, hogy lehet-e.

Még én sem tudom, de megpróbálom. Érdekes, hogy amikor nagy döntéseket hozok, onnan tudom, hogy jól gondolkozom, hogy jeleket kapok. Valaki például azt üzente nekem a napokban: "20 éve élek a férjemmel nyitott kapcsolatban, mert nem akartunk hazug világban élni! Tartsanak ki! Nincsenek egyedül." Tudod, hány ember él így? Csak titkolják, mert ez az elvárás. Például nem lehet megkerülni a keresztény tanításokat, amik alapvetően meghatározzák a kultúránkat. Szerintem lehetetlen betartani a tízparancsolatot. Ne ölj! - és mit tesz az, aki megöli a gyereke álmait? Ne lopj! - hányan töltenek le illegális tartalmakat a netről? Ne paráználkodj! - vajon hányan gondolnak másra szex közben, mint akivel együtt vannak? Ezek a parancsok arra a kétezer évre szóltak, amikor az emberiség az egyik legsötétebb korszakát élte, de akkor is rengeteg bűnt követtek el a "szeretet nevében", amit Jézus sosem engedett volna. Én elfogadnám, ha valaki a parancsolatok szerint élne 2013-ban, csak az a baj, hogy a mai vezetők életéből rég eltűnt az Isten. Sokáig figyeltem a saját kapcsolatomat. Megpróbáltam hűséges lenni, kíváncsi voltam, vajon boldoggá tesz majd? Esetleg egy gyerek lenne a megoldás? Vagy több pénz kell, és akkor működik minden? Ez utóbbi kérdésre érdekes volt a válasz. Úgy tűnik, hogy akkor azért több minden belefér.Végül arra jutottam, hogy a házasság a legkártékonyabb intézmény a mai formájában.

Úgy gondolod, hogy a párkapcsolatok többségében az emberek azért kényszerülnek hazugságra és elhallgatásra, mert a külvilág mondja meg, miként kellene élniük?

Persze. Hazudnak, becsapják és elárulják magukat. Én azt hiszem, hogy csak egy laza szövedékben lehet együtt létezni. Nem kényszerűen és mindenáron összeragasztva. Biztos vagyok benne, hogy a világ efelé tart. Nézd meg a fiatalokat. Egészen másként gondolkoznak. Szerintem megdöntik a felnőttek diktátumait. Például azt, hogy úgy élünk, ahogy nem kellene.

Elutasítod ezt a "mintha-létet"? Mintha szeretnénk, mintha jó lenne együtt. Mintha, mintha...

Igen. Ez egy "mintha-lét", és nekem elegem lett ebből. Úgy képzelem el az én "nem mintha-világomat", hogy felszínre hozom az összes hibámat. Például azért nem iszom alkoholt, mert tanítani szeretnék. Ha innék, nem juthatok el egy olyan emberhez, aki absztinens és elítéli az alkoholizmust. Magamba néztem, és megtaláltam a probléma gyökerét. Már nem kell az alkohol. Fontosabb, hogy sokakhoz elérjek. A szesz már nem korlátoz benne.

Akkor mégis figyelsz a társadalomra?

Igen, mert szeretnék együtt élni vele. Két választásom van. Az egyik, hogy beülök egy barlangba, remete leszek, meditálok, és időnként felkeres egy-egy ember, aki azt mondja: "Mester, nem bírok ebben a látszatvilágban élni! Nem akarok! Mindenki hazudik körülöttem, az anyám, apám, feleségem, barátom, gyerekem, mindenki. Mit csináljak?" Én ekkor odamutatok a sarokba és azt mondom: "Üdv a klubban".

Mi a másik választás?

Az, hogy benne élek ebben az közegben, és csomagolópapír nélkül görgetem magam, mint egy labdát. Görgök jobbra-balra - most például a bulvár görget -, de lehet, hogy holnap Alföldi Kőműves Kelemenje, aztán lehet, hogy egy amerikai film, de sokszor én döntöm el, hogy merre gurulok. Bármi rám ragadhat. A kosz és az aranypor is. Felvállalok egy nem "mintha-létet". Azokon az embereken, akik most fújnak rám, én megnyomtam egy gombot. Betaláltam. Tükröt tartottam az életüknek. Szembesítettem őket a saját szarságaikkal, azzal, hogy gáz van, még ha palástolják is. Én lehántottam magamról a címkéket: a családét, a szülőét, mindent, amit a társadalom rám ragasztott. Tökéletesen kiléptem a mátrixból. Innentől kezdve, ha leírják rólam, hogy színész vagyok, még azt is visszautasítom. Épp most színészettel foglalkozom, de érdekel még százmillió más dolog is, ami ugyanúgy meghatározza az életemet, mint a színészet.

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu
A galéria megtekintéséhez kattints ide!

Tehát semmiképp se akarjalak címkézni: Hujber, a férj, Hujber, az apa Hujber, a színész.

Ne! Figyelj ide! Most sokan azzal vádolnak, hogy úgy élek, mint egy ösztönlény, egy állat. Hogy csak a "luk" érdekel. Én meg azt gondolom, hogy épp ők gondolkoznak primitíven. Ugyanis az igazi leegyszerűsítése a dolgoknak az, ha azt mondják, hogy akkor vagyok jó férj, jó apa és jó ember, ha nem lépek félre. Ha az a bizonyos dolog egy helyre van bedugva évtizedekig, akkor oké minden? Milyen baromság ez? Ezért mondom azt, hogy ők a saját mocskukat próbálják rám vetíteni. Ők gondolkodnak így, nem én. Ilyen rohadt egyszerű. 

Egyszer azt mondtad nekem, hogy nem akarsz negatív hős lenni. Most úgy érzem, inkább azt gondolod: nem érdekel a negatív hős címke sem.

Az is egy skatulya, ami ellen küzdök. Én kiválóan játszom negatív hőst, de nagyon jó apuka vagyok. Emellett nagyon jó vagyok az ágyban. Akkor most mi vagyok? Kefélőgép, strici, negatív hős, jó apuka - melyik címkét ragasztod rám éppen? Közben érzem, hogy nagyon sokan gondolkodnak hozzám hasonlóan, csak nem merik felvállalni. Látnak egy ilyen embert, aki annyiszor állt föl a szarból, akit olyan sokszor próbáltak kicsinálni, de az emberek hozzám jönnek oda az utcán, nekem szorítják meg a karomat, nekem integet a buszsofőr. Bocsika, valamit mégis csak jól csinálok.

Próbállak követni. Most akkor elváltok, vagy nem?

Igen. Elválunk, de nem válunk szét. Az elválás a házassági papír széttépését jelenti az én olvasatomban. Ez is egy matrica, amit lehántunk magunkról, és ettől kezdve az a bizonyos két labda szabadon tud görögni együtt és külön is.

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu
A galéria megtekintéséhez kattints ide!

Cynthiánál állítólag az verte ki a biztosítékot, hogy a te szádból elhangzott az a mondat, hogy minden nőbe szerelmes vagy. Próbáltam értelmezni ezt a kijelentést.

Felejtsük el azt, hogy nő és férfi. Emberi kapcsolatok vannak. Nem érdekel a dualista világszemlélet. Nem érdekel a jó és a rossz. Tökéletesen megértem az egyik ismert amerikai sztár nyilatkozatát, amikor azt mondta, hogy nem vagyok leszbikus, csak épp most szerelmes vagyok egy emberbe, aki történetesen nő. Én ezt a megfogalmazást vagyok hajlandó elfogadni. Nem pedig azt, hogy vannak nők és vannak férfiak. Emberekben gondolkodom. Lényekben és találkozásokban. Bevallom, én azért szenvedek borzasztóan ebben a háromdimenziós világban, mert egyszerre vagyok nő, férfi, állat, isten, minden. Bennem nagyon sok nő van, akármennyire maszkulinnak nézek ki. Értem a női misztériumot is. Tudom, milyen érzés világra hozni egy gyereket, mert volt olyan életem, amiben szültem, és az a tapasztalat is bennem van. Ha találkozom valakivel, elindul egy szkenner, metakommunikatív szinten vizsgálom a másikat, és megérzem, ha dolgunk van egymással. Folyamatosan tanulok a találkozásokból.

Készülsz egy szabad életre a saját felfogásodban, de van egy fiad. Az mégis felelősség, hogy apa vagy.

Ez nem azt jelenti, hogy hagyom nőni a gyereket, mint a dudva. Noelt nagyon szigorúan és következetesen nevelem, ha együtt vagyunk. Megadjuk a tiszteletet egymásnak, de nem arra tanítom, hogy azért tiszteljen valakit, mert az illető az apja vagy a tanára. Nem a hierarchia vagy a cím számít, hanem hogy emberként méltó-e rá. Úgy nézek Noelre, mint egy szabad lényre, akinek a legjobb tudásom szerint segíthetem az élete alakulását addig, amíg meg nem tanul önállóan létezni. Onnantól minden a saját dolga lesz. Semmilyen formában nem szólhatok bele az életébe. A legkárosabb dolognak azt tartom, ha a szülők bármiféle egzisztenciát biztosítanak a gyereknek: lakást vesznek, kocsit, albérletet fizetnek, segítik abban, hogy munkához jusson vagy iskolázott legyen.

Mert?

A saját példámból tudom. Mi '74-esek olyan sokan voltunk, hogy a szüleim protekció nélkül csak szakmunkásképzőbe írathattak be engem. Nincs érettségim. Vennem kellett egy bizonyítványt, hogy felvételizhessek a színművészeti főiskolára. Ilyen tekintetben a diplomám érvénytelen.

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu
A galéria megtekintéséhez kattints ide!

Ezt soha nem mondtad el! Biztosan azt akarod, hogy kiderüljön? Maradhat a mi titkunk is, megőrzöm.

Nyugodtan írd le. Régóta be akartam vallani, mert fontosnak tartom ezt is. Erről beszéltem az elején. Nem akarom, hogy egyszer, amikor majd pozícióban leszek, és rálépek valakinek a lábára, megjelenjen a hír, hogy Hujber Ferencnek hamis az érettségi bizonyítványa és a szakdolgozata plágium. Azt szeretném, hogy tőlem tudják meg. Most. A diplomamunkámnak az volt a címe, hogy "Szerepálmom, Lady Macbeth". Egy 20 évvel ezelőtti dolgozatról másoltam. Én csak a címet találtam ki, de ezt a kamu szakdolgozatot úgy védtem meg, hogy ötöst kaptam rá. Érettségi nélkül nem mehet az ember a Színművészetire. Ez azt jelenti, hogy akkor a Színművészeti Egyetem szerint én nem lennék jó színésznek. Márpedig szerintem én nagyon jó színész vagyok, érettségi nélkül.

Ez is arról szól most, hogy mindent a világ elé társz őszintén, gátlások nélkül?

Pontosan. Minden matricát leszedek, hogy ne legyen támadási felület. Ebben a pillanatban azt tudom mondani, hogy gyerekek, láthatjátok az egész életemet. Egy a valóság és ugyanaz a ruhája. Lehet köpködni, ki fogom bírni, de ha a jéghegyet kiemeled a vízből, az onnantól üveghegy. Most már csak mosolyogva hátra dőlök, és nézem, hány ember Titanicja fut zátonyra a saját jéghegyén.

Sipos F. Tamás: "Rengeteget bőgtem"http://www.life.hu/sztarszerzok/20130630-sipos-f-tamas-rengeteget-bogtem-szily-nora-interjuja-a.html Szepesi Niki: "Egy résznél sírtam el magam"http://www.life.hu/sztarszerzok/20130623-szepesi-niki-egy-resznel-sirtam-el-magam-szily-nora.html Pindroch Csaba: "Elsírtam magam"http://www.life.hu/sztarszerzok/20130616-pindroch-csaba-elsirtam-magam-szily-nora-interjuja.html Sterczer Hilda: "Legszívesebben ordítanék"http://www.life.hu/sztarszerzok/20130608-sterczer-hilda-legszivesebben-orditanek-szily-nora-interjuja-eross-zsolt.html