Stílusikonok a filmvászonról

A hajas őrület mellett természetesen a ruhák is nagy hatással voltak a női nézőseregre. Olyannyira, hogy a divatmagazinok idővel közzétették a színésznők filmes ruháinak szabásmintáját, hogy azt aztán bármelyik háziasszony kedvére megvarrhassa. A harmincas években a legkeresettebb Vivien Leigh "picnic dress" néven híressé vált ruhakölteménye volt. Teszem hozzá, teljesen jogosan.

Az Elfújta a szél egy igazi klasszikus. Imádom. Évente kétszer biztosan megnézem. Nem feltétlenül a cselekmény az, ami leköt, sokkal inkább a pazar ruhák. A nyitányban viselt fehér csodába tinikorom óta szerelmes vagyok, úgy, ahogy van, piros övestül. Bármikor hordanám, ha nem ebben az évszázadban élnék.

Audrey-t valódi stílusikonná az 1961-es Álom luxuskivitelben című film tette. Ebben igazán nagyot alkottak mind a ketten. Ember azelőtt és valószínűleg azóta sem tudott olyen sikkesen reggelizgetni hajnalban, egy átmulatott éjszaka után, mint Holly.

A film nem csupán a kis feketét (a rend kedvéért megemlítem, hogy Coco Chanel volt a megálmodója évekkel korábban) véste bele a divat történelmébe és az elménkbe, hanem az óriási napszemüveget is kedveltté tette. Mai napig stílusosak vagyunk, ha ekkora szemüveget viselünk. Köszönjük nekik a sok szépet. A kedvencem az, amikor az ablakban énekel. Érdemes megnézni, mit visel: szűkszárú farmernadrágot balerinacipővel és egy szürke pulcsit. Telitalálat még ma is!

Ennyi túláradó nőiesség után evezzünk férfiasabb vizekre. Woody Allen egyik legjobb filmje az Annie Hall (1977) szintén úttörő. Először hallani sem akartak a jelmeztervezők arról, hogy Annie-t, azaz Diane Keatont fiús ruhába bújtassák. Woody Allen viszont bőszen bólogatott a dologra. Ralph Lauren alkotta meg Annie kissé lökött, androgün stílusát, ami azóta sem ment ki a divatból. Ugyan a férfias öltözködés már Greta Garbo és Marlene Deitrich idejében is megvolt, most mégis új jelentést kapott. Az ötvenes évek példás háziasszonyaival szemben Annie fiús ruhákat hord, és meg sem próbál szexbomba lenni. Ez az ész forradalma nadrágokkal, kalappal, férfias ingekkel megspékelve.

Maradjunk New Yorknál, és érkezzen az utóbbi évek divattörténelmének legfontosabb sorozata: a Szex és New York. Kérem szépen, ez maga a divat. Sőt! Ez az a fajta film, amit divatból készítettek. Vagy azért. A négy lány négy különböző karaktert és ezzel együtt öltözködést képvisel. Minden részt láttam. Többször is, szinte kívülről fújom az egészet. Nem azért, mert nem lennék meg ezen bölcseletek nélkül, hanem mert kell néha egy kis inspirálódás. Ebben pedig van bőven. Patrisha Fields stylist jól dolgozott. Fogott egy csomó elérhető ruhadarabot meg egy rakás luxusholmit, feldobta az égbe, aztán ahogy leestek, úgy adta rá a szereplőkre. Legalábbis Carrie néhány szettjén ezt a véletlenszerűséget érzem. Ami mondjuk nem baj. A sorozat által olyan márkákat ismerhettünk meg, amikről eddig szinte nem hallottunk. Most meg mintha Manolo Blahnik lenne a legjobb barátom, vagy minimum minden sarkon lehetne kapni egy Jimmy Choo-t. Pedig nem.

Áttekintve (a teljesség igénye nélkül), mi minden történt azóta, hogy levetítették az első filmet, kijelenthetjük: a mozi csillogó, ezért pedig csábító. Hollywood a kezdetek óta ontja a jobbnál jobb kreációkat, amiket irigykedve figyelünk. Először. Később pedig magunkévá tesszük. Így lesz igazán divatos egy film. Majd pedig filmszerű az életünk.