Így öltözködtek a gimisek a '80-as években – Tupír, Walkman és farmer minden mennyiségben

A 80-as években gimibe járni olyan lehetett, mint naponta egy új epizódba csöppenni egy színes sorozatban. A suli már ekkor sem csupán a tanulás helyszíne volt, hanem a stílus, a zenék és a hajlakk fellegvára. Beléptél a folyosóra, és máris összekeveredett a menza rántott húsának illata a hajlakk és a farmerek susogásával. A szekrényajtók fémes csattanással záródtak, valahonnan kazettás walkmanből szólt a Madonna vagy a Duran Duran, és mindenki pontosan tudta, hogy a folyosó egyben egy óriási kifutó is.
Ha valami már ekkor is biztos volt, az az, hogy a gimis szett mesélt rólad. És akkoriban nem a 3D műszempilla vagy a bronzosító, hogy ki vagy, hanem a nadrágod dereka, a pólód mintája és a hajad magassága.
A mai generáció talán a Stranger Things-ből ismeri ezt a világot - és nem véletlenül. A sorozat pontosan azt az élményt hozza vissza, amikor a suli után a fél osztály görkorival ment haza, a fiúk színes sportdzsekiben feszítettek, a lányok pedig tupírozott, belakkozott hajjal vonultak.
De milyen darabok uralták a 80-as évek iskolás hétköznapjait?
Nem számított, hogy kényelmes-e, a magas derekú nadrág kötelező volt - és hát nem csak a lányoknál. Farmerben, kordban vagy színes pamutban is hódított, mellé jöhetett a bőröv vagy egy túlméretezett övcsat. Az volt a divat, ha deréktól felfelé legalább három gomb feszített. A padban ülni benne? Nem volt egyszerű. Menőnek lenni? Annál inkább.
Aki akkoriban az iskolába belépett, azonnal látta, hogy ki a tini és ki a tanár. Neonsárga pulcsi, három számmal nagyobb ing, rikító rózsaszín melegítőfelső. Olyan volt, mintha mindenki egy diszkógömb alól lépett volna ki reggel nyolckor.
Az AC/DC vagy Metallica feliratú póló igazi presztízs volt. A viselője lehet, hogy a zenét csak a sulirádió pénteki rock-blokkjából ismerte, de a póló önmagában státuszszimbólumnak számított. Mintha azt üzente volna: „én a menők közé tartozom, és lehet, hogy a bátyám már volt Nyugaton.”
A haj a 80-as években nem frizura volt, hanem egy életforma. A fiúk Travolta zselés séróját próbálták utánozni a Grease-ből, sokszor több-kevesebb sikerrel. A lányok hajcsavaróval és sütővassal küzdöttek, majd hajlakkal betonbiztossá rögzítették az eredményt. A tupírozott haj olyan volt, mint egy trófea. Ha egyszer elérted, másnap reggelig tartania kellett. És persze ott volt Whitney Houston dús, göndör oroszlánsörénye, amit mindenki akart, de senki sem tudott pont ugyanúgy megcsinálni.
A 80-as évek gimis stílusa azért él tovább, mert bátor, harsány és játékos volt. Nem tökéletes, hanem élő. Nem az számított, hogy passzol-e a szín, hanem hogy van-e hangulata. És ez az, amit a mai napig hiányolunk néha. A felszabadult öltözködést, amikor a suli tényleg kifutó volt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.