A bugyimba nyúlt a vendégségben - pasiszemmel

"Kedves Marco!

A pasit egy partin ismertem meg, ő a feleségével volt, én a férjemmel. Magas beosztású, közismert ember. Amikor először megláttam, rögtön belém hasított a felismerés: ő az, akit régóta keresek, aki megbizserget, akire mindig is vágytam. Tudod, ezek azok az érzések, amiket egy nő elfojt magában - főleg 10 év házasság után. (Nekem a férjem volt az első és egyetlen férfi az életemben!)

A partin éreztem, hogy én sem vagyok közömbös a számára, de nem tehettünk semmit. Egy hónap múlva újra találkoztunk ugyanebben a társaságban. Az eltelt idő alatt folyamatosan őrlődtem, mert tudtam, hogy nem mutathatom ki az érzéseimet addig, amíg ő sem ad nekem egyértelmű jeleket. A második találkozás alkalmával nem bírtuk tovább. Egy kicsit többet is ittunk a kelleténél, titokban utánam jött a hatalmas ház fürdőszobájába, ahol szó szerint felvágott a mosógép tetejére és vadul megcsókolt. Egész életemben ilyen szenvedélyes ölelésre vágytam, és öntudatlanul átadtam magam az érzésnek. Amikor a bugyimba nyúlt, majd' beleőrültem, de megállítottam a kezét. Aztán szétváltunk, és mintha mi sem történt volna, visszamentünk a vendégek közé. Azóta ha egy társaságban vagyunk, alakoskodunk, kerüljük egymást, ami a barátaink felé is egyre feltűnőbb. Már a felesége is szóvá tette, hogy mi történt közöttünk, mert amikor együtt vagyunk, vibrál körülöttünk a levegő. Eleinte levelekkel bombázott a privát e-mail címéről, amelyekben bevallotta, hogy ő is belém szeretett első látásra, de én nem válaszoltam, mert nem akartam még jobban szenvedni. Most egy ideje hallgat. Telefonálni nem mer, mert fél, hogy a felesége lekéri a telefonszámla-kivonatot, az ismeretsége miatt pedig nem találkozhatunk nyilvánosan. Tudom, hogy mindketten megőrülünk attól, hogy még nem lehettünk egymáséi, de ahogy utoljára írta, nem tehetünk semmit, mert ha kiderülne, hogy megcsalja a feleségét, abból óriási botrány lenne és a beosztása is veszélybe kerülhetne. Otthon alakoskodik, engem lebegtet, én pedig megőrülök a vágytól és a rám kényszerített hallgatástól. Szerinted mit csináljak?"

Ági."

Kedves Ági! Mondj el neki mindent. Mondd ki, hogy azért hallgatsz, mert fáj a szemből jövő hazugság. Elviseled, de szenvedsz tőle. Néha kibírhatatlanul odavág. Mondd el neki, hogy beteggé tesz, ha átver. Hallgasson ő is. Mint a csecsemő, aki már tudja, hogy sorvaszt a vállalt hazugság. Nem beszél inkább, amíg lehet. Ezért sem. Mondd el neki bátran, hogy szeretni tudnád. Szenvedéllyel, kéjjel, átölelve, nedvesen. Hiszed, hogy ő lehet a másik, akit keresel rég. A másik feled. Képes lennél harcolni érte, kifulladásig akár. Mert már érted, hogy ha nem találod a lényeget, gyomorproblémáid lesznek, felpuffadsz, megőrülsz. Ha netán túléled, akkor sem lelsz nyugalmat már. Feszülsz, remegsz. Állandóvá válik a hiány. Mondd el neki, hogy érted, mit csinál. Néha te is érzed ezt. Ha hozzád szólna, vége lenne a varázsnak. Ha igazán meglátna, elszállna a vágy. Ha beengedne, már nem is szeretnél belépni. Tudod, miért parancsol megálljt időben. Mondd el neki, hogy néha magadban nevetsz, mert ilyenkor biztosan érzed, hogy eljön a te időd. Azé vagy, akié nem akarsz lenni. Sok időt felemészt a távoltartás. Többletköltség. Ott kevesebb marad, ahol igazán nagy szükség lenne rá. Mondd el neki, hogy megtennél bármit, s nem tennél meg semmit. Odahagynád a létet, ápolnád a jövőt, aztán elölről az egészet, körbe-körbe. Hogy részeddé lett a tekintete, a vállának hajlata, az őrültségbe esés, az öntudatlanság. És hogy naponta emészt el a tudat, hogy van. Felzabálja becsületedet, elégeti örömforrásodat, egyszerűségedet. Szükséged van rá, mert ha nem jelentkezik, nincs tükröd, merre indulj. Mondd el neki, hogy amikor az oldaladon végighúzza mutatóujját, megborzongsz. Ha igazzá válik, elélvezel. Légy őszinte. Mást nem tehetsz. A szó fegyver. Használd. Ne legyél fegyvertelen. Üdv. Marco