Szexvadász nők kíméljenek! - a facér pasi naplójából

Lehet, ezért is passzoltak, hogy ilyen válós típusok voltak, még akkor is, ha végül egymástól is szétmentek. Azért az jó, hogy csak az édes húgom van, és nincs egy rakás féltestvérem. Bogarászhatnék, melyik legyen a kedvenc. Csomó plusz feszkó. Ez egyébként direkt volt, mármint az, hogy a szüleink gyereket csak egymásnak csináltak. Ehhez elég annyi: így látták jónak. Amúgy persze technikailag pontosabb, hogy apám csinált gyerekeket anyámnak.

Pláne pontosabb, mivel apám csak némi spéttel vette le, hogy az övé is vagyok, nem csak úgy kölcsönbe kerültem a kéróba. Ezt abból gondolom, hogy kissrác koromban olykor megkérdezte: hányadik elemibe járok éppen? Őszintén érdekelte, de azért mégis.

Midig elmagyaráztam, hogy már általános iskolának hívják, nem eleminek, és mondtam, hogy hányadikba járok éppen. Ma már ő tagadja ezt, és ha kidumálnám, szerintem nagyon besértődne, amit jobb elkerülni. Amúgy én akkor is nagyon szerettem, amikor csacsiságokat kérdezett, meg most is nagyon szeretem, amikor tagadja, hogy valaha csacsiságokat kérdezett.

És azért tudtam már akkor is nagyon szeretni, amikor még nem igazán realizálta magában ezt az apaság dolgot, mert a szívében már akkor is a centrumban voltam, amikor a fejében még annyi más be tudott előzni. Hiszen amikor rám is jutott ideje, akkor azért nagyon tudott törődni velem. Sokszor voltunk például indiánok, én apacs, ő átkozott komancs, és amikor megtanultam írni - első elemiben, haha -, akkor cowboyos könyvet is jegyeztünk együtt. Sőt, egy elmeotthonról szóló regénybe is belekezdtünk.

A témaválasztásnak persze biztos oka volt. Meg aztán voltak azok a korszakokon átnyúló birkózós pusziversenyeink. Amikor nem hagyod, hogy kapj, de próbálsz adni. Most mondd, nem tök mindegy, hogy mindeközben apám tudta-e éppen, hogy hányadikba járok?

Figyelj, a szeretet már csak ilyen, van, hogy a szívben erősebb, mint a fejben. Persze, bajok is lehetnek ebből, szülőkkel éppen úgy, mint párkapcsolatban. De ha nem hanyagolod a pusziversenyeket, akkor mindent át lehet hidalni. Na, mama, ezt kapd ki, milyen szépeket tudok mondani, miközben mi az égvilágon semmit nem tudtunk áthidalni, már ami a magunk párkapcsolati dolgait illeti. Pedig próbáltuk.

Oké, erre te biztos tudnál valami okosat, okosabbat annál, mint amit én szoktam ilyenkor lökni, vagyis hogy sajna-sajna, az élet tele van ellentmondásokkal. Te biztos tudnád ezt cizellálni, helyükre tenni a hiányzó mozaikokat. Csak az a baj, hogy éppen a héten lesz tizenharmadik éve, hogy nem mondasz semmit.

Arra például mit lépnél: amikor azt hittem, hogy életem legszarabb szakaszába értem, akkor esténként nem ajánlkozó libákat döngöltem bánatomban, hanem régi dolgokon filóztam egyedül. Szerinted? Különben azért volt, mert persze, hogy a szex mozgatja a világot, de néha kell egy kis mozdulatlanság. Hogy körbenézz, visszanézz, meg ilyenek.

Bennem így elég rendesen helyére került egy csomó minden, ami szétesett. De azért tényleg hiányzik még egy-két mozaik. Ráadásul van közöttük néhány fődarab. Például jó lenne tudni, hogy van-e ennek az egésznek bármi értelme, hogy ne mondjam célja. Ennek a nagy szkeccsölésnek. Úgyhogy, mama, már csak ezért is megtarthatnád, amit utoljára ígértél. Emlékszel, mondtad, ha van ott bármi is, ahová mész, mindenképpen jelezni fogod. Nézd, ha csak nyakon vágsz végre, nekem az is sokat jelentene.