Ezért nem akar gyereket a párod - Igazi okok a sokat hangoztatott érvek mögött

Hogyan reagáljon rá a mielőbb gyermeket óhajtó nő? Keressen mást? Vajon kell-e feltétlenül választani az álom beteljesülése és a párkapcsolat között?

"Lemondani az esti programokról, rendszeresen felkelni éjjel, minden reggel bölcsődébe vinni a kicsit és ezer más kötöttség. Egyáltalán nem érzem magam alkalmasnak arra, hogy vállalni tudjam ezt a terhet" - mondja komoly kapcsolatot ígérő barátnőjének a 37 éves Kristóf. Amikor viszont társa egoizmussal vádolja, tiltakozik. Számára ugyanis ez nem önzőbb magatartás, mint gyermeket vállalni. Szerinte ugyanis "saját örömünkre" akarunk gyereket, és önmagunkat kívánjuk "megismételni" benne. Véleményében természetesen van részigazság, de összességében - a pszichológusok szerint - az nem más, mint védekezés a hosszú távra szóló kapcsolattal, a lekötöttséggel szemben.

Gyermekvállalás, mint az együttélés záloga

Miután manapság sok pár nem érzi szükségét a házasságnak, nem kevesen - főként a nők - a gyermekvállalást érzik a tartós együttélés zálogának. Mindez azonban olyan nagyfokú felelősséggel jár, amitől sok férfi fél. Aki apa lesz, az többé már nem élheti felelőtlen módon ifjúkorát vagy legényéletét - tartják sokan. Magukévá teszik az ilyen gondolatokat, és beleélik magukat a rájuk leselkedő "veszélybe", azaz azonosítják a családalapítást a kötelezettségek világával, ami nem kevés férfi számára - még ha tréfásan utalnak is rá - a börtönélethez némileg hasonlatos bezártságot jelenti. Így tehát, amennyiben a társad azt válaszolja a gyermekvállalás kérdésére, hogy "pillanatnyilag nem", nagy az esély rá, hogy megijedt a szülői szerep súlyától.

Attól is retteghet továbbá, hogy nem lesz jó szülő, nem tud majd a helyzet magaslatán állni gyermeknevelés tekintetében. Ebben az esetben olykor elég csak megnyugtatnod, kifejtve neki, hogy meggyőződésed: kitűnő apa válhat belőle. Ha hajlik a véleményed elfogadására, ily módon könnyebben oldódik a félelem, és elhárulhat ez az akadály. Ám nem csak ezek merülhetnek fel ellenérvként...

Pszichés okok a racionális érvek mögött

Pénzhiány, túl kicsi lakás, a kocsi cseréjének szükségessége, karrierépítés... Nem tud kifogyni az érvekből az, aki nem vágyik gyerekre. Ám ezek csak "kiagyalt", racionális érvek, melyek mögött erős, pszichés lefékezettség, a gyermeknemzéssel szembeni szilárd ellenállás mutatkozik meg - vélik a pszichológusok. Jöhetnek továbbá ökológiai indokok is: légszennyezettség, globális felmelegedés, a bizonytalan gazdasági-politikai helyzet - az ilyen érvelések mögött, ha csak tudat alatt is, de egyéb, bonyolultabb problémák rejtőzhetnek.

A szakemberek szerint, ha egy férfi nem akar utódot egy adott életszakaszban, előfordul, hogy annak okai egészen a gyermekkoráig nyúlnak vissza. Felmerül például annak a valószínűsége, hogy rossz viszonyt ápolt hajdanán a saját apjával. Sok férfi gondolja azt, hogy az apja túl rossz modell volt számára, ezáltal pedig ők maguk sem lennének jó apák. Vagy okként hozhatják fel azt is, hogy nem akarják, hogy az ő gyermekük is úgy szenvedjen, mint annak idején ők az apjuktól. Emiatt is félhetnek tehát annyira az apaságtól - és főleg attól, hogy a rossz emlékek egy fiúgyermek nevelésekor idéződjenek fel. Ha az ilyen múltat jobb elfeledni, nem lehet csodálkozni azon, hogy a férfi nem szeretné "meghosszabbítani", és semmi kedve sincs beírni a nevét egy családi történetbe. Ezért előbb jóvátételt kell szereznie saját gyermekkorával kapcsolatban, mielőtt gyermeket nemzene. Ezt egy szerető pár segítő támogatása, okos érvelése mellett könnyebben megteheti.

Amikor a kapcsolatot erősítené a gyerek

Az is igaz viszont, hogy a párod bizonytalansága mellett saját vágyadat sem árt kissé megvizsgálni. Te miért szeretnél gyereket: hogy megnyugodj, hogy célt találj az életben, vagy netán megmentsd a kapcsolatot?
Az elkeseredettség motívumai nem feltétlenül célravezetők. A gyermekvállalás jó adag optimizmust feltételez, hiszen az egyfajta "fogadás az életre". A gyermek születését persze valami "veszélyes dolognak" felfogni - ahogyan az ellenző férfiak teszik - bajt jelez a párkapcsolatban. A gyermekvállalás mérlegelésekor ezt is figyelembe kell venni. Ha a bizonytalanság érzése párosul a fenyegetettségével, a kapcsolat bizonyosan nem elég mély.

Soha ne állítsd kész tények elé a párod!

Amennyiben minden érvelés hiábavaló, és nincs nyomós ok az elutasításra, miközben a férfi kitart nemleges válasza mellett, a pár jövője erősen megkérdőjelezhető. Csak akkor van remény a kompromisszumra, ha a felek eltérő életcéljai mégis összeegyeztethetők. Ha nem - nincs értelme együtt maradni. Egy ilyen lényeges kérdésben ugyan bizonygatni kell álláspontunkat, de tiszteletben kell tartani a másik választását is.

Ha az egyik felet erővel kényszerítik, azaz kész tények elé állítják, és az úgy változtat véleményén, túl nagy áldozatot hoz. Annak minden bizonnyal a születendő gyermek issza majd meg a levét - mert a férfi így vagy úgy, igyekszik kilépni a kapcsolatból. Nem kérdéses tehát, hogy a kikényszerítés - netán zsarolás - eszközével nem lehet célt érni. "Későn bevallani" a dolgot tehát erősen nem ajánlott, a gyermekvállalást mindkét fél beleegyezésével szabad csak tervezni - és nem feltétlenül kell választani ennek a vágynak a beteljesülése és a párkapcsolat fenntartása között sem.

Forrás: Patika magazin