Saját neméhez vonzódik a gyerek? Így kezeld a helyzetet

A bejelentés keltette hatás, reakció változatos lehet, a dühtől a csalódottságon át egészen az atyai pofonig széles skálán mozoghat. Elsőre talán a szülő fel sem tudja mérni pontosan a helyzet kényességét és súlyosságát, így talán csak később eszmél rá arra, hogy nem csupán egy múló fellángolásról van szó, amit az idő múlásával majd kinő a gyerek. Sokan ugyanis akár úgy is életben akarják tartani a reményt, hogy az ő gyermekük is "normális", hogy a tagadásba menekülnek - vagy belekapaszkodnak a "majd úgyis kinövi" elképzelésbe.

A homoszexualitás útvesztője

A saját nemhez vonzódás mögöttes okairól még ma is megoszlanak a vélemények, hiszen született már bizonyíték arra is, hogy mindez az X kromoszóma ritka módosulásával magyarázható. Ugyanakkor hormonális okokra is van bizonyíték, mely esetben a magzati hormonszint különbségeivel magyarázható a homoszexualitás. Kísérletekkel igazolt tény az is, hogy a homoszexuális személyek anyáinak 75 százaléka élt át valamilyen nagyobb stresszt a terhesség hónapjai alatt, míg a heteroszexuális személyek esetében ez az arány mindössze 10 százalék. A fentiek mellett legalább ennyire igazolt tény az is, hogy a párválasztás eme szempontjait nagyban befolyásolhatja a családi háttér és körülmények.

Ne ítélkezz, ne skatulyázz!

Már csak a fentiek miatt sem szabad meggondolatlanul ítélkezni, ha a gyerekről kiderül, hogy a saját neméhez vonzódik. Sokkal összetettebb és megmagyarázhatatlanabb kérdés ez annál, mint hogy abban bízz, majd kinövi idővel. Hiszen mi van, ha nem így lesz, és tényleg nem csak egy kamaszos, önmagát és identitását kereső, megzavarodott időszakról van szó? Azzal, hogy a tagadás, a harag, vagy éppen a vak bizakodás homályába burkolózol, fennáll annak a lehetősége, hogy csak elodázod a szembenézést és az elfogadást.

Ráadásul a társadalmunk sem áll túl toleránsan a kérdéshez, így eleve már a gyerek is fel tudja mérni, hogy a benne zajló érzelmi folyamatokkal könnyen kirekesztetté válhat, és ebből fakadóan ő sincs könnyű helyzetben akkor, amikor előtted kell felvállalni saját magát.

Türelem, türelem és sok beszélgetés

A hír hallatán egy világ omolhat össze a szülőkben, főleg azért, mert nevelői létük eredményességét kérdőjelezhetik meg: valamit biztosan elrontottak, hiszen a gyermek nem tökéletes, nem normális, ráadásul a vágyott unokáról is le kell mondani így. A kezdeti sokk idején azonban próbálj meg tartózkodni a túlzott kirohanástól, ezzel ugyanis csak még nehezebbé teszed az egész helyzetet, hiszen neki sem egyszerű a szituáció. Ahelyett, hogy egyből ítélkezni kezdenél, netán erőszakkal próbálnád őt visszaterelni a normális útra, célravezetőbb beszélgetni.

Nyugodtan mesélj neki te is a benned lévő érzésekről, tedd fel a kérdéseidet, és ismerd meg az esetleges okokat, magát az egész folyamatot. Ezzel ugyanis számodra is könnyebb lehet az elfogadás. Arról nem is szólva, hogy az ilyenkor gyakran felmerülő "hol rontottam el" jellegű önmarcangolásokat is elfelejtheted, hiszen valószínűleg semmi közöd nincs ahhoz, hogy a gyermeked a saját neménél keresi a párját.
Szülőként, akármilyen nehéznek is tűnik olykor, feltétel nélküli szeretetet és biztonságot kell nyújtanod neki - egy ilyen kényes helyzetben pedig főleg ez lenne a legfontosabb.