Meg nem született gyermekek - Milyen nyomot hagynak az anyában?

Egy nő életében a legszebb időszaknak tekinthető az anyaságra való felkészülés kilenc hónapja, amikor nemcsak a kicsi készül fel a nagyvilágra, de a kismama is átalakul lélekben a megváltozott szerepre. Ebben az időszakban addig soha nem tapasztalt érzések jelennek meg, és már ekkor is különleges kapocs jön létre az anya és a bébi között - nem is véletlenül használják az áldott állapot kifejezést a terhességre. Olykor azonban megtörténik, hogy látszólag bármiféle kiváltó ok nélkül a kicsi nem születhet meg - a sors másként rendeli. Ekkor pedig elkerülhetetlen a szembesülés az elmúlás szinte feldolgozhatatlan problémájával, melynek különösen tragikus formája az, ha a várva várt gyermekről van szó.

Lelki és testi okok

Annak ellenére, hogy látszólag semmi kiváltó ok nincs a bébi elvesztése mögött, mint minden betegségnek, úgy ennek a sorsfordító eseménynek is lehetnek lelki okai is többek között. Gyakori előidéző a sok stressz, a munkamánia, amelyek a be nem fogadás tünetei. Ilyenkor ugyanis az anya valójában nem áll még készen a dologra, ezért is végez mindent úgy, mint korábban.

A testi kiváltók között egyaránt lehetnek anyai, apai okok is. Előbbiek közé a méh rendellenességei, cukorbetegség, megterhelő fizikai vagy lelki hatások tartozhatnak, míg az apa oldaláról problémát okozhatnak a hímivarsejtek elváltozásai is.

Mindig hiányozni fog

A baba elvesztése után a fizikai felépülés egy-két hét alatt ugyan végbemegy, a lélek sebeinek begyógyulásához azonban sokkal több időre és türelemre van szükség. A terhesség elveszítése leírhatatlanul fájdalmas érzés, hiszen a vágyak és az álmok hiúsulnak meg a meg nem született gyermekkel kapcsolatban. Ahogy a gyermek megszületése, úgy az elvesztése is örökre megváltoztat, és nemcsak amiatt, hogy akkor úgy érzi a nő, hogy sosem lehet már az az ember, aki a veszteség előtt volt. Idővel természetesen ez változik, ám ha nem is a mindennapokban, az a gyermek mindig hiányozni fog az életből.

Ugyanakkor az sem ritka, hogy hosszú ideig - sokszor alaptalanul természetesen - az anya saját magát hibáztatja a történtekért, amelynek ellenkezőjének elfogadásában leginkább csak a partner, egy közel álló személy segíthet. Talán épp ezért is elképzelhető, hogy a történtek olyan mély nyomot hagynak a nőben, hogy ha nem sikerül teljesen feldolgozni a tragédiát, elfogadni azt, hogy a gyermek nem akart megszületni, a következő terhességet a kelleténél nagyobb stresszel és aggódással éli meg a gyermekvárás örömteli pillanatai helyett.

Csak türelemmel a következővel

Az elvesztés miatti gyász első időszaka után sokan minél előbb szeretnének újra teherbe esni, ám az valójában csak elmélyíti a fájdalmakat, hiszen a gyorsan vállalt következő terhesség kóros gyászt indít el, és elindul a pótgyermek-szindróma, annak ellenére, hogy az új jövevény sosem lesz képes a meg nem született kicsit pótolni.

Mivel ilyenkor a kicsi elvesztésének lélektani feldolgozása akadályozottá válik, a szükséges gyászidő nem telik el, a két gyermek az anyában nem fog igazán elkülönülni egymástól, ami nem optimális sem az anyaság, sem pedig a kicsi fejlődése és gyermekkora szempontjából. Éppen ezért kutatási eredmények és szakemberek véleménye is azt támasztja alá, hogy legalább egy évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a párok ismét "tiszta lappal" tudjanak a gyermekvállaláson gondolkozni, vállalni azt. Ha így történik, akkor is felszakítódnak a korábbi sebek majd, de ezzel egy időben ösztönzően is hathat a változás a kismamára, és újra reményt adhat a jövőre nézve.