Kasza Tibi: "Én nem harcolok!"

Sajátosan fogalmaztad meg, hogy milyen az a lány, akiért megdobbant a szíved! A golyófejű...

...lakótelepi, romlatlan barna lány. Igen, így van! Megérkezett. Egyébként nagyon érdekes, mert bár én azt mondtam akkor, hogy hagyom a sorsot dolgozni, de ez kicsit olyan, mint amikor azt ismételgeti az ember, hogy hű, de jól vagyok. Ez sosem igaz egészen. Talán csak próbálod bevonzani azt, amire vágysz. Igyekszel nem görcsölni miatta, de nem biztos, hogy sikerül. Az is elgondolkodtató, hogy tényleg akkor történik valami, amikor egyáltalán nem számítasz rá. Láttam a barátom egyik fotóján egy nagyon szép lányt. Bejelöltem az egyik nagy közösségi portálon, írtam neki. Kb. száz közös ismerősünk volt. Nem kezdtem kérdezősködni, nem nyomoztam utána. Úgy voltam vele, hogy nézzük meg, mi sül ki belőle, majd ezzel a "néha írtam, néha válaszolt" dologgal eltelt egy rövidke fél év. Egy nap küldtem neki egy üzenetet, hogy "Nem ebédelünk együtt?". Szó szerint emlékszem a válaszra: "Amennyiben az ebéd neked is uzsonnát jelent, akkor rendben van." Bevágtam magam a kocsiba, lementem Gyöngyösre, és együtt ebédeltünk Mátrafüreden. Ez volt az első találkozás. Több helyen elmondtam már, de életem egyik legkedvesebb bókja az volt, amikor Andi hazaérve csak annyit mondott az apukájának: "Ő az".

Majdnem fél évig kerülgetted. Aktív pasinak ismerlek. Hogy tudtad ennyire türelemre inteni magad?

Amikor valamit kalandnak tekintesz, akkor tevékenyebb vagy és hamarabb a végére akarsz járni a dolognak, én legalábbis ilyen lettem az évek alatt. Amikor látom valamin, hogy fontos lehet, akkor egy picit tovább húzom az időt - talán azért is, nehogy kiderüljön, hogy nem igaz. Ha egyéjszakás kalandot reméltem volna az ismeretségtől, akkor erőltettem volna, hogy "Na, ma? Vagy holnap?", de nem ez volt a célom. Éreztem, hogy értékes lány, pont az egyszerűségével fogott meg és azzal a tisztasággal, ami nem jellemző se a celebvilágra, se a showbizniszre. Van egy másik dolog is: meguntam a hódításokat. 35 éves vagyok. Azt nem állítom, hogy benőtt a fejem lágya, valahogy megrekedtem 19-20 körül, és szerintem így is fognak elföldelni. Örök gyerek vagyok, de az erőltetett menetektől elment a kedvem, és hagyom, hogy a dolgok megtörténjenek. Ezt megtanította a kor.

Miért fogalmaztad meg azt a két elvárást, hogy romlatlan legyen és lakótelepi?

Azért, mert ilyenkor a saját világomat is keresem egy picit. Annak ellenére, hogy benne vagyok az embereknek a fejében, a tévéjében, a rádiójában, én egy nagyon egyszerű lakótelepi srác vagyok. Egész életemben panelházakban laktunk az édesanyámmal, néha garzonban, néha másfél szobásban, de mégiscsak panelokban. Nekem fontos az, amit az a világ képvisel. Szerintem ez a lakótelepi dobozlét olyan összezártságot jelent, aminek automatikusan gondoskodásba és törődésbe kell torkollnia, mert nem teheted meg 30-40-50 négyzetméteren, hogy tojsz a másikra. Nem szórakozásból lakik az ember panelban. Valószínűleg ott tényleg mindenkinek ki kell vennie a részét a dolgokból. Számomra ez a szimbóluma egy nagyon szerethető egyszerűségnek. Ha én találkoznék valakivel, akin csak különböző kétbetűs szupermárkák lógnának, az számomra automatikusan a randi végét jelentené. Nem azért, mert ezt kizárom. Nekem fontos, hogy sok mindent együtt éljünk meg. Ez egy nagyon érdekes kettős elvárásrendszer. Ne akarja azt, hogy körbeutaztassam a világon, de amikor ott vagyunk, akkor tudja élvezni. Ne várja el azt, hogy szupermárkák vegyenek körül minket, de ha úgy alakul, akkor képesek legyünk együtt örülni nekik. Nekem ez számít. Az ő boldog rácsodálkozásán keresztül én is újra átélhetem, ahogy kinyílik a világ. Ha elmegyünk egy étterembe, vagy közösen főzőcskézünk, és azt látom, hogy neki ez a fajta boldogság, amit velem átél új és szokatlan, akkor ettől én is motiváltabb vagyok. Olyan többletenergiával rendelkezem, amit lehet, hogy a hétköznapokban már el is felejtettem, mert annyi minden megszokássá vált.

A romlatlanság miért olyan fontos? 35 éves vagy, adott esetben beleférne az is, hogy egy olyan csajjal találkozol, aki sok mindent megtapasztalt. Fontos, hogy alakítható legyen?

Számomra a fiatalságban nem a képlékenység a vonzerő. Andinak megvan a magához való esze, tudja, hogy mi a jó neki. A romlatlanságra visszautalva - nekem fontos, hogy fel tudjak nézni valakire. Én egyetlen egy dologra tudok felnézni, ha valakit ez a világ még nem rontott el. Így értem a romlatlanságot. Nem tudok fölnézni a pénzre, az ismertségre, mert láttam sok ember fönt is meg lent is. Sorolhatnék még jó néhány múlandó dolgot, ami másoknak számít, de engem nem érdekel. Nekem csak az a fontos, ha látom valakin azt, hogy a saját romlatlan módján nézi a világot, és ezáltal engem is megtanít újra ezen a szemüvegen keresztül látni.

Azt hittem, hogy óvatosabbá váltál. A mátrafüredi ebéd után gyorsan úgy döntöttetek, hogy együtt fogtok élni.

Pikkpakk hozzám költözött.

Rögtön meg is mutattátok magatokat.

Azért ebben volt egy vicces csavar! Azt akartuk, hogy ez a dolog nyilvánossá váljon, hiszen nem volt miért titkolni, de én nagyon tudatos ember vagyok. Azt mondtam, várjunk kicsit, nehogy ő belekavarodjon a nagy népszerűségbe. Aztán egy szép napon elmentünk moziba. Megvettük a jegyünket, megfordultunk, és abban a pillanatban hat fotós térdelt velünk szemben. Megvan az a jelenet az Igazából szerelem című filmből, amikor a végén ott áll a miniszterelnök a duci lánnyal a színpadon, épp csókot váltanak, és lehullik a függöny? Mi is ezt éltük át. Mondtam neki, hogy "Kicsim, ebbe most belesétáltunk". Mehettünk volna bármelyik moziba, de nekünk épp abba sikerült, ahol sajtópremier volt, csak ezt mi nem tudtuk, de semmi gond nincs ezzel. Szeretjük egymást. Nem volt a háttérben egy eltitkolt férj, gyerek, feleség, ami miatt ciki lett volna. Azóta nem látsz minket napi szinten haknizni a történetünkkel. Próbáljuk az egészséges kereteket tartani. Andi nem tervezi, hogy indul szépségversenyen vagy énekel majd. Az életünk ilyen értelemben teljesen egyszerű. Ott van velem mindenhol, és tud mindent.

Maximálisan beengedted az életedbe.

Érdekes módon ezt egyáltalán nem mérlegeltem. Úgy voltam vele, hogy figyelj, gyere! Amim van, az a tied is. Jó emberismerőnek tartom magam. Dugdossam előle a bankkártyakódomat, hogy "Kicsim, fordulj el"?! Én nem fogom azt mondani, hogy te vagy az, aki nekem való, de ez itt egy olyan ajtó, amin nem léphetsz be. Ez nem én vagyok. Ahhoz, hogy kizárjam őt az életem bizonyos területeiről, ahhoz egy ember kell - én. Ahhoz, hogy elrontsuk, ketten kellenénk.

Ilyen szempontból tudatosan figyelsz arra, hogy ne rontsátok el?

Nem leszek népszerű azzal, amit mondani fogok, de engem nagyon nehezen tud meggyőzni a világ arról, hogy a monogámiát az embernek találták ki. Mondhatnám álszent módon, hogy "Mostantól Andival menetelünk bele az örök naplementébe" - de ezt nem tudhatom. Reálisabb bevallanom azt, hogy nincs ilyen vízióm. Ilyen értelemben nem lettem sem óvatosabb vagy bölcsebb az elmúlt évek során. Inkább abban hiszek, hogy mindenkinek adott ideje és dolga van a másikkal, ami lehet egy hét, két hónap vagy 10 év. A feleken múlik, hogy mit lehet elrontani vagy épp adni a másiknak egy kapcsolatban. Én nem hiszek abban, hogy...

...örökké?

Igen, és nem azért, mert nem szeretnék. A saját életem és környezetem példái nem azt mutatják, hogy létezik az "örökké". Nem használom ezt a kifejezést, nem szeretek így gondolkodni, mert szerintem ilyen nincs. Az ember tudja, meddig kell együtt menni, és amikor egy út nagyon el akar ágazni, akkor engedni kell. Így próbálok élni. Nem állok be abba az álszent sorba, ahol az örökkévalóságról áradoznak, miközben őszintén magukba nézve ők sem hiszik el. Örülni fogok neki, ha mi Andival elmenetelünk együtt 10 évig vagy életünk végéig, de ha úgy hozza az élet, hogy el kell válnunk egymástól, akkor azt kell tenni. Az útszakasz, amin együtt megyünk, legyen jó, mindent adjunk meg egymásnak, amit csak lehet!

Te annyira pörögsz, kicsit hiperaktív vagy. Ugye megbocsátod, ha ezt mondom? Nem vagy néha sok?

Biztos, hogy sok vagyok. Azáltal, hogy egy extrovertált figura vagyok, és a külvilág felé azt mutatom, hogy magabiztos és elégedett vagyok magammal - nyilván bizonyos dolgokat kompenzálok is. Sok esetben a saját bizonytalanságomat leplezem ezzel. Andi a felszín mögé lát. Ő nem a minden szócsatából feltétlenül győztesen kijövő Kasza Tibivel alszik együtt. Ismeri a kételyeimet is, amiket egyébként nem nagyon engedek látni senkinek. Élvezzük az életet, rengeteget röhögünk, megy a duma, a humor, de ő átéli velem azt is, amikor felteszem a kérdést, hogy vajon jó az, amit csinálok? Nagyon jó tükör számomra. Humorérzékkel, józan paraszti ésszel megáldott lány és emiatt megengedem neki, hogy belelásson a dolgaimba. Amikor kikérem a véleményét, akkor mindig jól reagál. Akár egy poén kapcsán, amivel a Morning Show-ba készülök, vagy bármi másban. Inspirál.

Annak idején első helyre tetted a zenét, második helyre a fotózást, majd jöttek az egyéb teendők. Ott a Morning Show, ismét zsűritag voltál a Nagy Duettben. Felteszem az álnaiv kérdést: nem sok ez? Hova lett a zenész?

Tök őszinte leszek: ez a kérdés nem érdekel. Azt tapasztalom, hogy minden akkor lesz hangsúlyos, amikor kell. Ha épp föl akarnak kérni egy tévéműsorra, szólnak akkor is, ha egy szalmaszálat sem teszek keresztbe érte, ha pedig valami nem akar megtörténni, akkor az ember belegebedhet, akkor se lesz semmi. Kína után azt gondoltam, én döntöm el, hogy mi a legelső az életemben, de nem így van, mert az élet dönti el. Az jó, ha sok mindennel foglalkozol, mert az élet választ majd, hogy épp mi kell belőled. Ha csak kevés dologban vagy benne, akkor az esély is kisebb, hogy odanyúljon érted.

Jó, de Tibi, a zene meg tud szólalni benned ekkora "zajban"? Hová lettek azok a tiszta hangok, amelyekre törekedtél? Hová lett a művész?

Érzek egyfajta kiüresedést, nemcsak magamban, az egész magyar popzenében. Félre ne értsd! Imádok koncertezni, tele a naptáram, szeptemberig nincs szabad hétvégém. Ez nem piárszöveg, tényleg így van. Annyit zenélek, amennyi jólesik, de az picit ijesztő, hogy már sokkal kevesebb esik jól. Évekkel ezelőtt is azt mondtam, hogy legyen kicsit kevesebb a pénz, de sokkal több a megbecsülés. Minden évben megvan az a három rádiósláger, ami nekem fontos. Kiírom magamból, ami bennem van. Ha valami megszólal ott bent, abból hagyom, hogy dal szülessen, de lemezt nem csinálok. Minek? Ez egyébként nagyon rosszat tett nekem, mert egy határidő-orientált figura vagyok. A kényszerek jó megoldásra sarkallnak. Egy dologgal vagyok terrorizálható: mondd azt nekem, hogy valamit nem tudok megcsinálni. Abban a pillanatban átugrom neked a lehetetlent. Mondd, hogy most nem tudok egy jó dalt írni, mert egy nulla vagyok. Hazamegyek és megírom neked az év dalát. Ilyen vagyok. A lemezipar meghalt, és sajnos ezt a nyomást levette rólam. Emiatt is írok kevesebbet. Amikor valami megmozgat, akkor írok, nem engedtem el a zenét.

Nyilván nem kedveled, ha beskatulyáznak, de mégis mi lenne a képzeletbeli névjegykártyádon? Kasza Tibi zenész, producer, rádiós, tévés vagy üzletember?

Egy A4-es papír kellene, de hadd legyek egy picit költői. Ha valamit rá kellene írni a névjegykártyára, az annyi lenne, hogy "Kasza Tibi szabad ember", és ezzel nagyot mondok, szerintem. Azért vagyok szabad, mert nem vagyok semmibe se belekényszerítve. Sosem akartam alkalmazott lenni. Világ életemben gyűlöltem a kötöttségeket. Lehet, hogy ebben is okosabb lettem. Visszatérve a párkapcsolathoz, tudom, hogyha azt mondanám, hogy "örökre", az rögtön egy óriási kötöttséget jelentene. Ha úgy fogalmazok, hogy együtt vagyunk addig, ameddig a közös utunk tart, az más. Akkor nem feszülök rá. Közben persze ragaszkodom hozzá, féltem, szeretem őt, de nem bírom az álszent dolgokat. Sokan még mindig ezekbe az ideákba ringatják magukat. Azt gondolom, hogy ha valamit meg lehet tőlem tanulni, az egyrészt az, hogy ezeket az illúziókat el kell engedni. Másrészt pedig tudni kell nevetni saját magunkon. Azt hiszem, ebben az élen járok. Soha nem hallasz tőlem olyat, hogy "a körülmények a hibásak". Ha valami nem úgy sül el, nevetek magamon, és továbblépek. Ez egy nagyon fontos képesség. Mindenki élhetne vele. Én a tökéletestől olyan messze vagyok, mint Makó Jeruzsálemtől, de mivel be tudom ismerni a gyengeségeimet, és tudok rajtuk nevetni, ezért nem vagyok támadható. Arra lehetsz érzékeny, amiket pajzsokkal védesz. "Nem vagyok kövér", "Nagyon szép vagyok", "A világ legjobb fotósa és szerzője vagyok" - én nem állítok ilyeneket. Százszor hamarabb és hangosabban röhögök a sutaságaimon, mint egy kommentelő, aki azt írja, hogy ronda vagyok. Igen. Egyetértek. Én is így látom magam, de a barátnőm nem így gondolja, és szeret. Bántani próbálnak? Én nem harcolok. Röhögjünk együtt. Ez nem Cyrano-effektus. Csak tisztában vagyok magammal és nem ringatom magam álszent képzetekbe ilyen tekintetben sem. Ha egy kicsit kívülről nézek magamra, azt látom, hogy sok mindenbe bele tudok folyni, és az egész életem képlékeny. Nincs kényszeres időbeosztásom, nincs főnököm, akitől egyszer csak kapok egy telefont, és összeugrik a gyomrom. Azon dolgoztam az elmúlt 8-10 évben, hogy ez így legyen. Mindamellett, hogy boldog, teljes életet élek, a legtöbb büszkeséggel az tölt el, hogy SZABAD VAGYOK!