Egyedülálló nők apaszerepben: hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt, az arany középutat

anya

apa

gyerek

Polesz Anita

2015.06.18.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Egyre több édesanya neveli egyedül a gyermekeit, és próbál meg egyszerre családfenntartó és gyengéd anya is lenni – ezzel apai és anyai szerepeket is magára vállalva. Manapság nem meglepő, ha egy kisfiú az édesanyjától tanul meg fúrni-faragni, vízcsapot vagy konnektort szerelni, hisz nincs apa a családban, akitől elleshetné ezeket a férfias fogásokat. A nők gyakran hangoztatják, hogy megállják a helyüket mindkét szülő szerepében, de tényleg jó-e a gyereknek, ha az édesanyának kell mindkét szerepet betölteni? Dr. Rusz Edit pszichológust kérdeztük, hogyan lehet és kell megtalálni az egészséges középutat.

Léteznek azok az emancipált hölgyek, akik bátran hangoztatják, hogy gyermeküknek nincs szükségük apára, és vannak azok a nők, akik önhibájukon kívül maradtak egyedül csemetéjükkel. Mit lehet tenni, fel kell-e vállalni mindkét szülői szerepet, vagy pedig elég anyaként helyt állni? Az apa-gyermek kapcsolat teljesen más jellegű, mint egy anya-gyermek kapcsolat, és erre minden gyermeknek szüksége lenne. Az apa nem feltétlenül pelenkáz, főz, mos, helyette figyelmet szentel a gyereknek, játszik vele, közös programot szerveznek. Minőségi időt tölt együtt a gyermekkel. Az anya ezzel szemben a gondoskodó attitűdöt képviseli. Rusz Edit szerint az egyedülálló nőnek nem szabad és nem is kell az apaszerepet felvállalnia. Nem tud egy szülő két különféle arcot mutatni. A nő egész attitűdje, viselkedése és hozzáállása megváltozik a gyerekhez, ha több szerepet próbál gyakorolni egyszerre.

Az édesanya jobban teszi, ha az apai szerep átvétele helyett keres a családban egy férfiszereplőt, apát, unokatestvért, férfit, aki számára is megfelelő módon tud mintát állítani gyermekének.

Ne az anya akarjon egy olyan szerepben tetszelegni, ami igazából nem is ő. Ne ő akarja a gyerek minden gondját elrendezni és helyretenni. Ezzel nemcsak a saját szerepét és lelki komfortérzetét rontja el, hanem a gyerek életét is megkeseríti. A fiúban kialakulhat egy olyan viselkedés, hogy ő vállalja fel a családban a férfiszerepet, és ez rossz irányba viszi el a fejlődését. Sokan 40 évesen sem tudnak leválni az édesanyjukról. Az anya titkait, valós lényét is látják, nem csak a szent anyaságot, amit látniuk kellene. Egy kislány esetében ez más. Ő nem tudja másolni az édesanyját anyai szerepben, hisz ambivalens ezzel a szereppel kapcsolatban. Az arany középút a legideálisabb. Időnként rábízni a gyereket másra, beszélgessen hús-vér férfival és nővel, akinek a személye mintát adhat. A lényeg, hogy az anya maradjon anya, amit másolni lehet, akarattal vagy ösztönszerűen.