Bata Szilvia világbajnok fitneszmodell: "Alázat, felkészültség és akaraterő nélkül nem megy"

Mindig "mozgásban" voltam, sokféle sportot kipróbáltam gyermekkoromban, de a tánc állt hozzám a legközelebb. Sokáig táncoltam egy színházi társulatban is.

Szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis elég sportos alkatú a családom, nemigen küzdöttünk súlyproblémával.

18 évesen, érettségi után jelentkeztem egy edzői képzésre, ott kerültem a testépítő osztály "szárnyai" alá, akik biztattak a versenyzésre. Eleinte csak ismerkedtem ezzel a világgal, komolyabban kb. két éve készülök.

Abszolút pozitív hatással van rá. Egy versenyfelkészülés nagyon próbára teszi és megviseli az emberi kapcsolatokat, főleg a párkapcsolatot. Mivel Zoli is ebben a világban mozog, pontosan tudja, hogyan kezelje a dolgokat. Ő is átélte, megtapasztalta, mivel jár a versenyzés, ezért maximálisan tud segíteni mindenben. Támogat és motivál, hogy elérjük, amit kitűzünk magunk elé.

Leginkább a WBPF szövetség által szervezett versenyeken: Fitparádé, Magyar és Európa-bajnokság, Ausztria-kupa. De más szövetség versenyein is részt vettünk, például tavaly az IBFF-világbajnokságon Olaszországban.

Versenyek után is igyekszem nem elhanyagolni az edzést. Elsősorban a fenékgyakorlatok vannak többségben, és persze a kardio, ami ilyenkor elengedhetetlen. Próbálok hetente legalább 4-5 alkalommal edzeni.

Nőknél szerintem a legfontosabb a formás fenék. Nagyon jó gyakorlatok erre a guggolás, a kitörés és a merev lábú felhúzás. Persze ezeket is mindig fel lehet dobni extrákkal.

Mindenképpen a sportban tervezek tevékenykedni továbbra is. Jelenleg versenybikinik forgalmazásával foglalkozunk, valamint célom a 2017-es WBPF világbajnokságon indulni.

Miután túl vagyok minden versenyen, pár hétig lazítunk, és élvezem, hogy végre bármit megehetek. Utána igyekszem viszonylag odafigyelni, 85%-ban tartani a diétát. Főleg a cukrot mellőzöm, és kevesebb szénhidrátot eszem ilyenkor.

Természetesen, mint ahogy a legtöbben, én sem vagyok megelégedve magammal. Mindig van min javítani, törekszem a fejlődésre, hogy évről évre jobb formával álljak színpadra, persze a nőiesség keretein belül.

Persze, vannak napok, amikor kimerült vagyok, nincs kedvem semmihez. Ilyenkor legtöbbször beteszek egy pörgős zenét a terembe, esetleg iszom egy zsírégetőt (hogy véletlenül se gondoljam meg magam, és nyomom, ahogy bírom. Csak elkezdeni nehéz, de tudom, ha végigcsinálom, jobban érzem majd magam.