Csonka András: Anyu, ugye hallasz? A színpadon, előadás közben szelfiztem

Szia, anyu!

Na jó, tudom, elég sokat csesztetnek a szelfijeim miatt, pedig töredékét sem csinálom annak, amit némely kollégám, de valahogy az enyémek emlékezetesebbek, úgy tűnik. Mindegy is, minden jól van úgy, ahogy van. Bár azért az elég merész tett, amire a minap vetemedtem.

Ez így elég visszataszítóan hangzik, de ha elárulom, hogy miért és kivel készült a kép, mindent megértesz. Nos, a fotó egy gálaesten készült, ahol is az utánozhatatlan, fantasztikus, csodálatos Galambos Erzsit ünnepeltük 85. születésnapján. Már ez a szám egy vicc. Egyszerűen nem állja meg a helyét, nem is igaz. Olyan energia, annyi vitalitás, lendület, temperamentum van még mindig Erzsiben, hogy csak leesett állal bámulom, amikor csak látom. Te pontosan tudod, mekkora rajongója voltam mindig.

Hányszor kéredzkedtem be az Operett Színház tenyérnyi stúdiószínpadára, ahol ő játszotta a Lola Blau című monomusicalt, lenyűgözően, de a Chicagót is legalább hatszor néztem meg vele. No és az Osztrigás Mici! A zenés tévéjáték változatot videóra rögzítettem, és amíg ti a Balatonban matracoztatok, én bent a szobában tucatnyiszor tekertem vissza a VHS kazettát, hogy a kedvenc dalaimat meghallgassam. Azért mindezek fényében ugye el tudod képzelni, mit éreztem, amikor két hónapja felhívott telefonon, hogy az a vágya, hogy én vezessem ezt a gálaestet, és már jó előre szóltak minden színházban, ahol játszom, hogy ráérjek aznap. Egy ilyen telefon felér egy kitüntetéssel. Bár azt csak elképzelni tudom, milyen érzés lehet.

Természetesen boldogan vállaltam, és Verebes Pista, aki rendezte, kitalálta, hogy inkább traccsoljunk Erzsivel az őt köszöntő produkciók között. Így kaphattam elő egyszer csak a telefonomat szelfizés céljából. Rengetegen jöttek köszönteni, és a József Attila Színház egy valóban nagyvonalú fogadást is adott a tiszteletére.

Én pedig már el is kezdem szervezni a következő kis ebédecskét, ahol a zenés színház két igazi nagyasszonyát, Galambos Erzsit és Lehoczky Zsuzsát újra meghívom, mint tavaly, és jókat röhögünk azokon a sztorikon, amiket hallgatni is arany.