Utazás a lelked körül Peller Mariann-nal: Tóth Vera

Peller Mariann: Te egyszer már kiírtad magadból a lelked minden rezdülését, amikor egy igen komoly mélypontot éltél át. Hogyan is történt ez?

Tóth Vera: Igen! Jó, ha az ember képes kiadni magából bármilyen módon az érzéseit egy nehéz időszak után. Vannak emberek, akik egyáltalán nem tudnak a lélekről beszélgetni, nincs is kivel beszélgetniük. Ilyenkor jön az, hogy valamilyen módon ki kell adni azt magadból. Ha csak saját magadnak leírod egy füzetbe, hogy éppen ma mi történt, az milyen reakciókat váltott ki belőled, és te azt hogyan igyekszel feldolgozni, az már segíthet. Nekem 2010 körül volt egy nagyon rossz kapcsolatom, és az szó szerint vitt mindent, mint a legnagyobb veszteség egy Las Vegas-i kaszinóban. Magamat is elveszítettem akkor. Az a fiú nagyon önző volt, de én elhittem, hogy meg tudom menteni. Ugyanakkor rettentő hálás is vagyok neki, mert ha ő nincs, nem tanultam volna meg a leckét, és most nem itt tartanék.

PM: Te hol hibázhattál?

TV: Olyan vagyok, hogy hiába tudom, hogy az nekem rossz lesz, belemegyek még századszor is, nekifutok, hátha most sikerül. Addig megyek, míg meg nem tanulom száz százalékban a leckét.

PM: Itt kerültél padlóra. Jöttek a pánikrohamok?

TV: Pánikszerű tünetek. Volt olyan, hogy ültünk este a kanapén, néztük a tévét és egyszer csak olyan érzésem támadt, hogy nem vagyok a testemben. Próbáltam magam lefoglalni jógagyakorlatokkal, akkor kezdtem el a jógát. Úgy éreztem magam, mintha a nyakamon lenne egy iszonyatos súly, a fejem pedig mintha egy burában lenne. Szörnyű volt, mert ehhez párosult egy folyamatos, véget nem érő stresszérzet. Félelmetes volt, mert attól fél az ember ilyenkor, hogy megőrül. Azonnal keresgélni kezdtem az interneten, hogy mégis mi lehet a baj, és rátaláltam a problémára, deperszionalizációs szindróma a neve. Az elszemélytelenedés állapota, a saját lelkedtől, a saját testedtől való eltávolodás, identitás- és realitásvesztés. Nálam ez az állapot tizenhárom hónapon át tartott, de van, akinél évekig, sőt, élete végéig tart.

PM: Olyan, mintha a lélek nem tudna rácsatlakozni a testre, az idegpályákra. Hogy lehet ezen segíteni?

TV: Ez pszichológiailag gyógyíthatatlan állapot, nincs rá semmilyen gyógyszer. Egy módszer van csak: ha megkeresed, és meg is találod önmagadat. De ez egy kőkemény önismereti tréning. És akkor a spiritualitással foglalkozó barátnőm azt mondta, hogy olvassak utána, mert épp akkor zajlott le a Földön egy komoly dimenzióváltás. 2011 nyaráról beszélünk. Rájöttem, hogy tulajdonképpen kényszerítenek föntről, hogy magammal legyek. De volt olyan is, aki azt mondta, hogy ezért a félelmetesnek tűnő állapotért, amelybe kerültem, öt évig meditálnak a tibeti szerzetesek. Hogy teljesen kiürítsék magukat, mert ez valójában egy ürességérzet is volt.

PM: Mire jöttél rá ez idő alatt?

TV: Hogy a lelkemnek és az elmémnek barátságot kell kötnie. És hogy az egómat időnként hátra kell csapkodnom a sor végére. Ez egy kőkemény felnőtté válási folyamatnak a része volt, egy általános összeomlással. A pszichológusom is azt mondta az elején, hogy ez bizony erőltetett menet lesz. A sírás nagyon sokat segített.

PM: Olyan érzésem van, mintha a régi Vera, a lelked egy jelentős része meghalt volna. Mostanra pedig a tested is idomult az új Verához.

TV: Első volt a lélek, amit helyre kellett tenni, és utána következett a test. A kettő egyensúlya valóban mindennek az alapja. Egy részem tényleg meghalt, de dédelgetem az emlékét, nem felejtem el, ugyanakkor jobban érzem így magam. Részt vettem egy terápián, ahol nagyon különös élményben volt részem. Olyan volt, mintha egy spirálon keresztül kirántották volna a lelkemet a testemből. Ez a terápia azt szolgálta, hogy el tudjam engedni azokat az előző életben rám ragadt dolgokat, amik olyan állapotban tartották a testemet, amilyen volt. Gyakorlatilag kegyelmet kértem arra, hogy le tudjak fogyni.

GYK: Rák aszcendensed van, és ezen rajta van a Hold is. Ez azt jelenti, hogy sok közöd van a múlthoz, a gyökerekhez, az eredethez. A származásod, a családod, ahonnan jössz és az anyai energiák nagyon fontosak az életedben.

TV: Mondasz valamit, mert én nagyon sokat foglalkozom tudatosan azzal, hogy képes legyek megélni a jelent is, ez az egyik legnagyobb feladatom.

GYK: Ráadásul nagyon sok tehetséget hoztál magaddal a múltból. Az első, amit megláttam a horoszkópodban, arra az a szó ugrott be azonnal, hogy őstehetség. Ez, amit te tudsz, már régről veled van. Továbbá nagyon sok vizes vonás van jelen a horoszkópodban, a víz pedig párhuzamos az érzelmekkel. Tehát a tehetségednek ára van, mégpedig az, hogy érzelmileg sokszor kiszolgáltatott vagy. Talán időnként még félsz is az érzelmektől, de bele is mész, az érzelmi tapasztaláson és az érzelmek megélésén vagy megszenvedésén keresztül tanulod saját magadat.

TV: Csakis, mert másképp nem megy. Ezt a tulajdonságomat külön el kellett fogadnom. Folyamatosan egy érzelmi hullámvasúton ülök, bár a nőkre ez amúgy is jellemző, de úgy érzem, ez rám extrém módon igaz. Sokan nem értik, miért veszek mindent annyira a lelkemre. Miért akarok mindig mindent a lélek szemszögéből megközelíteni...

GYK: Nagyon sok tüzet is érzékelek a horoszkópodban, rengeteg szenvedélyt, mintha egy vulkán munkálna benned. És nagyon sok nyugtalanság is van benned.

TV: Egyfolytában! Nem bírok megnyugodni, leülni, és azt mondani, hogy na, akkor most fújjunk egyet.

GYK: Ezt a karmád okozza: mert egy Skorpió közepén álló Szaturnuszod van, ami azt jelenti, hogy olyan életekből jössz, amikor rengeteget vándoroltál, állandóan úton voltál, soha sehol nem találtál nyugalmat, és nem is eresztettél gyökeret. Ezt a fajta nyugtalanságot és útkeresést hozta magával a lelked.

TV: Hú, ez nagyon érdekes! Mert amikor elmegyek külföldre, nem érzem jól magam, én csak otthon érzem jól magam, itt az országon belül. Lehet, hogy pont ezért, a korábbi tapasztalások miatt érzek most már így.